A Balatont nem csak a táj, a víz és a hajózás élménye miatt szeretem, hanem mert olyan pozitív energiája van, mint kevés helynek az országban. Nem ilyen ezoterikus, "a Föld közepe - a világ csakrája" marhaság értelemben, egyszerűen nagyobb a boldog, vagy magukat legalábbis jól érző emberek aránya, mint másutt. Úgy vagyok vele, hogy amikor a Balatonra megyek, eszembe jut, hogy milyen jól éreztem magam ott legutóbb, és ettől már eleve jobban érzem magam, pedig még le se értem :)

Persze ha megkérdeznénk valami internetes fórumon, hogy ki mit gondol a magyar tengerről, akkor biztosan lennének, akik büszkén megírnák, hogy ők még sose jártak ott, és nem is akarnak, mert nem mennek oda, ahol sok ember van. Különben is túl van értékelve, mert a horvát tengerpart szebb (és olcsóbb). Mások pedig felhoznának olyan valós problémákat, mint hogy késik a vonat, a strandon drága a sör, noch dazu elszerették a barátnőmet/pasimat a dizsiben. Nem akarom szépíteni, amit nem érdemes: a füredi Tagore sétány távolabbi végén egy beülős büfében nekünk is simán felszolgáltak mirelit rántott húst nem mirelit rántott hús áron az előszezonban, ennek ellenére generációkon átívelő közös pozitív élmény "a Balcsi". Oda járt a dédi, oda vittek nyaralni a nagyijaim, oda jártak a szüleim, mielőtt megszülettem, és jártam ott velük én is 1-3-4-5-6-10-11-stb-stb évesen. Jártam ott a család majd' minden tagjával, osztálytársakkal, barátokkal, barátnőkkel, és egyedül. Leégtünk a napon, keszeget ettünk, főtt kukoricát ettünk, palacsintát ettünk, hülyegyerekek a csajok nyakába dobták a partra vetett döglött angolnákat, felrobbant a literes málnás Márka palack a strandon, de elkerültek bennünket a szilánkok, Nohabra vártunk a sorompónál, szerelmesek voltunk, napfogyatkozást néztünk, pogóztunk 100 Folk Celsius koncerten a boglári borfesztiválon, vonatokat üldöztünk télen és nyáron. Szerintem a fél országnak vannak hasonló emlékei, talán többnek is. Magára a tóra visszatérve: úsztam a vizében, kajakoztam rajta, sétáltam a jegén, amikor befagyott, repültem fölötte - és természetesen hajóztam is rajta. 2024-ben is. Sokszor.

Ezt a képes útibeszámolót az eddigieknél személyesebb hangvételűre csináltam, kicsit eltávolodva a "hátramenetben rezonál a Lelle motorhajó egyik főtengelye" stílustól, mert jobbat érdemel ez a téma annál. Hátha így az is végigolvassa, akit amúgy hidegen hagynak a hajók. Akik meg eleve szeretik a hajókat, azok tényleg olvassák végig, különben irgumburgum..! :)

Folytatódik a balatoni nyár: 2024 júliusa
Balaton, utazás, nyár, hajók, nosztalgia, és egy pici Nohab