A villamosos beszámoló elején írtam, hogy azért volt jó a vasútállomásról gyalog menni a belvárosig, mert közben olyan dolgokat is láttunk, amiket egyébként kihagytunk volna.

Ezek kihagyása persze nem feltétlenül lett volna tragdia, de azért nem baj, hogy láttam például a Szlovák Rádió fordított piramisát 1983-ból. Ez az a fajta építészet, ami biztos büszkeséggel tölti el a statikust, aki kiszámolta, hogy ne dőljön össze, de egyébként semmi értelme az egésznek. Szerintem. Legalábbis az alapterület jó kihasználása biztos nem volt a fontos szempontok közt :)

A Szlovák Nemzeti Bank 2002-ben elkészült toronyépületének oldalára 2009-ben esténként az euró jelét rajzolták ki a szobák világításával - de már maga az épület is egyfajta szimbólum.

Egy jókora összefüggő tömb (falanszter?) éke volt az 1973-ban elkészült Hotel Kiyev, mely annak a korszaknak a képviselője, amikor a "keleti" és "nyugati" toronyépületeket csak a felhasznált anyagok minősége - és így tartossága - különböztette meg, nem a formavilág. Ha jól értettem, a szálloda nem csak bezárt néhány éve, hanem le is fogják bontani.

És hogy valami szépet is lássunk: a turisták a jelek szerint valamiféle láthatatlan jelzéseket követve közlekednek, mert amíg pár sarokkal arrébb minden hemzsegett tőlük, itt senki se járt - pedig nagyon hangulatos volt!

A Carlton az egykori Zöldfa fogadó helyén épült a huszas évek végén az akkor már nem Kossuth Lajosról elnevezett téren, ami ma Pavol Hviezdoslav nevét viseli. Az előd épület erkélyéről pedig épp e látogatás kapcsán tudtam meg, hogy még mindig megvan - Cegléden. Fennmaradása azért érdekes, mert a hagyomány szerint Kossuth 1848 márciusában erről az erkélyről hirdette ki gróf Batthyány Lajos kormányalakítását. Ha jobban meggondolom, ez volt a kezdete Pozsony látványos háttérbe szorulásának is Buda-Pesthez képest - de ez nem látszik a mai szállón, ami klasszikus értelemben véve a legnagyvárosiasabb épület a belvárosban...