Már jeleztem, hogy a régi villamosokon kívül gőzöst nézni is voltam Pozsonyban, most pedig dízelmozdonyokat mutogatnék ugyanonnan, mert olyan szépen álltak libasorban a vasúti múzeumban:
Igazából mindegyiket ismerheti az, aki rendszeresen jár itt a blogban: leghátul - vagy legelöl, attól függően, hogy honnan nézzük - két csehszlovák klasszikus: egy 1973-as gyártású Búvár és egy 1966-os Bardotka állt. Előbbi különösen szépen csillogott a napfényben.
Az előbb látott Bardotka az első verzió (T 478.1) elősorozatából származik, úgyhogy kellett mellé egy későbbi, kicsit szögletesebb példány a második verzióból (T 478.2) - ami viszont szemérmesen elbújt a mi 001-es Nohabunk mögött.
Tegyük hozzá, hogy jogosan, mert szépségben a legtöbb dízelmozdony elbújhat az amerikai gyökerű svéd vasak mögött. Igyekszem nyitott szemmel nézni a világot, de a Nohab annyira más, mint a felhozatal többi része, hogy nehéz nem szépnek látnom. Másrészt viszont a Bardotka sorhatosának motorhangja szerintem szebb gyorsítás közben.
A képet elnézve azt kell mondjam, a formatervezők valószínűleg férfiak voltak :) Persze ennek valószínűleg technikai okai voltak, mert akkoriban más is khm... nagymellű mozdonyban utazott, csak míg a csehszlovákok Brigitte Bardotról nevezték el gépüket, a nyugatnémeteknek Lollobrigida jutott az eszébe a még ma is közlekedő "Nyuszifül" sorozat nullszériájáról.
A sor elején egy kisebb teljesítményű ČKD gép figyelt: egy Nagy Hektor, vagy ahogy én hívom: "Töfi". Ebből a szögből nézve a Nohab mögötti szögletes Bardotka mögött egy újabb Búvár is sejthető, a gömbölyű orrú mögött pedig egy Dongó. És a színes Búvár mögött is van egy Nagy Hektor, de nem akarom túlzásba vinni a kép elemzését :)
Ez megy most