Jómúltkorjában nem csak Diósgyőrben fotóztam, hanem Miskolc belvárosában is. Nem az a tipikus turistajárta hely; miközben próbáltam pár értékelhető fotót összehozni a mínusz egy-két fokban, úgy néztek rám a helybeliek, mintha ufót láttak volna - pedig az elmúlt években kimondottan fotogén irányba változtak itt a dolgok!

Ez itt például a Hősök tere a Déryné utcából nézve. Utóbbi egy bohém hangulatú utcácska, előbbi egy nagyon kellemes tér lett - sajnos tizenpár éve nem fotóztam, de az megmaradt, hogy nagyon nem ilyen volt, hanem sivárabb.

Miskolc város elesett hőseinek emlékműve - nem bírtam kihagyni, hogy a minorita templom előterében kicsit túlexponálva megörökítsem fő motívumát. Egyetlen gondom is látszik a közelmúltbeli felújításokkal kapcsolatban: hogy minden nátriumlámpák sárgájában ázik, a valódi színek eltűnnek...

... vagy legalábbis csak nehezen hozhatók elő. A Földes Ferenc Gimnázium itt látható épülete egyébként mintha porosz területről érkezett volna. Téglaborítású, tehát tetszik :)

A Széchenyi utca valószínűleg elég ismert; a "sárgakór" miatt ott is mérsékelt sikerrel jártam fotózás terén (csak egy-egy épület van más színnel megvilágítva, például a Városháza), de ezt a kapualj-átjáróházat valahogy ide kell tennem.

Egy kiürített ház homlokzatához támasztva találtam ezt a pillepalack-kupakokból összeállított Shakespeare-portrét. Sajnos nem ismerem az épület históriáját, az viszont figyelemre méltó, hogy milyen kulturális élet van az Acélvárosként elhíresült Miskolcon. És elsősorban nem a kupakolt Bárdra gondolok, hanem a Széchenyi utcát is uraló Miskolci Nemzeti Színházra, vagy éppen az Operafesztiválra.

A belvárosi református templomot valószínűleg jobb lett volna közelebbről fotózni, de annyira hideg és annyira késő volt, hogy már csak egy ilyen "távlövésre" futotta az energiámból a szállás felé menet...