Elég nehezen szántam rá magam ennek a bejegyzésnek a folytatására, mert a Birodalom visszavágot leszámítva a folytatások általában rosszabbak, mint az első rész - másrészt viszont annyi érdekes hangszer maradt még, amit meg lehetne mutatni... Szakértelem híján megint csapongani fogok - ha valakinek eszébe jut valami, nyugodtan írja le alulra kommentben!

"Electronic Sackbut" by David Carroll - originally posted to Flickr as image0243. Licensed under CC BY 2.0 via Wikimedia Commons

Ez itt fenn az "Elektronikus Harsona" 1948-ból - a kanadai Hugh Le Caine a jó értelemben véve megszállott feltalálók mintapéldánya lehetett: a második világháború alatt radarokat fejlesztett, atomfizikát tanult... majd visszatért ifjúkori hobbijához, és hangszereket tervezett. Az ember a jobb kezével a zongorabillentyűzetet kezelte, ballal pedig a hang jellemzőit állíthatta be - kicsit mint az Ondes Martentot-nál; a felvételek tanúsága szerint a gép egész jól utánozta a fúvós hangszerek hangját! A képen látható szerkezet az első prototípus volt, Le Caine később egy sor másik hangszert is épített, nem ilyen barkács kinézettel.

"RCA Mark II Sound Synthesizer" by Rca mk2.jpg: Finnianhughes101 derivative work: RCA Mark II Sound Synthesizer.png: Clusternote derivative work: Clusternote (talk) - This file was derived from: RCA Mark II Sound Synthesizer.png. Licensed under CC0 via Wikimedia Commons

És ez is egy szinti: az RCA Mark II. Nem csak zajt tudott kelteni, de szekvenszerként is működött - pontosabban csak akként: nem volt zongorabillentyűzete vagy hasonlója. Programozása patch-kábelekkel, kapcsolókkal, potméterekkel, és papírra lyukasztott jelekkel történt, a különböző hangsávokat a végén sellakba karcolta. Bonyolultsága miatt nem használták túl sokan, csak a legkísérletezőbb kedvűek: például ilyeneket írtak rajta. Meg ilyeneket. Kérdés, hogy ez a "nyereség" vajon fedezte-e legalább a villanyszámlát - mert az építés költségeit biztosan nem :)

De ne gondoljuk, hogy az elektronika hajnalán csak fura zajok keltésében gondoltak: a fentebbi videón látható beszédszintetizátort például 1937-38-ban fejlesztették ki! Ez persze még csak félig volt az elektronika diadala, mert nagyon sok múlt a kezelőkön, akik hónapokon át tanulták a megfelelő hangkeltés titkait, mire elérték az imént látott szintet.

"Voxcontinental" by Original uploader was Starlingjon at en.wikipedia - Transferred from en.wikipedia; transferred to Commons by User:TenIslands using CommonsHelper. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

De vissza a hangszerekhez! Annak idején a Hammondról írtam, hogy bár kétségkívül népszerű volt, de közel sem egyeduralkodó: többek közt súlya, ára, illetve a felhasznált elektromechanikus alkatrészek érzékenysége miatt komoly piaca volt a jobbára tranzisztoros combo orgonáknak is. Közülük az egyik leglátványosabb - szerintem - a Vox Continental volt; hangja számtalan dalban hallható, de jellegzetes kinézete miatt képileg is jól felismerhető - például az Animals-féle House of the rising sun "klipben". Megint mások például az olasz Farfisa termékeire esküdtek - mint Rick Wright a korai Pink Floydban:

A zongorák "utánzása" szintén érdekes új hangszereket eredményezett: Harold Rhodes a második világháború közben fejlesztette ki elektromos hangszerét, melyben a zongoramechanika kalapácsai húrok helyett fémrudakat ütöttek meg, melyek rezgéseit hangszedővel felfogva és felerősítve jött létre a jellegzetesen csengő-bongó hang.

"Rhodes Mark V" by The original uploader was Fetz at German Wikipedia - Own work -. Licensed under Public Domain via Wikimedia Commons

A Rhodes zongorát a gitárkirály Leo Fender - nem szívességből, hanem üzletet szimatolva - felkarolta, viszont mivel nem igazán szerette a hangszer magasait, eleinte csak egy a basszus tartományra szorítkozó mini kivitelt gyártatott - ez volt a Piano Bass, amit az alábbi videón egy Vox Continentállal együtt csodálhatunk meg; Ray Manzarek bal kézzel a Piano Bass-t üti, jobbal a Continentalt (utóbbit később Gibsonra cserélte):

A Wurlitzer cég nevét mi szinte csak a vurlicerek miatt ismertük (a "jukebox" szót csak jóval később ismertem meg), de kicsit nyugatabbra orgonáik és zongoráik legalább ennyire híresek voltak. 1952-től kezdve néhány évtizeden át elektromos zongorákat is gyártottak - meglehetősen jól sikerülteket:

"I stayed in the music room" by Ann Larie Valentine from San Francisco, CA, USA - I stayed in the music room Uploaded by shoulder-synth. Licensed under CC BY-SA 2.0 via Wikimedia Commons.

Ezek működési elvüket tekintve hasonlóak voltak a Rhodes-hoz, csak a kalapácsok rudak helyett nyelveket ütöttek. A hetvenes években igen sok zenész rágyógyult a hangszer jellegzetesen modulálható hangjára - még a Queen is használta egyszer, bár Freddie kijelentette, hogy ő ugyan hozzá nem nyúl, neki jobban tetszik a rendes zongora. Lehet, hogy a klipben is ezért láthatunk egy olyat (a dalt szerző John Deacon előtt) a hang valódi forrása helyett?

Bár a "Wurly" elég funky tudott lenni, basszus-röfögésben semmi sem volt jobb a német Hohner cég Clavinet nevű kütyüjénél, ami egy elektromosan erősített-torzított klavikord volt - változatosság kedvéért ebben a jószágban húrok szolgáltatták az alapvető rezgést. A gyártó eredetileg népzenészeknek szánta, aztán a popzenészek valahogy rákaptak, és le se szálltak róla :) Gyerekkoromban a legtöbbet hallott szám, amiben Clavinet szólt, valószínűleg ez volt - gondolom, nem csak nekem ragadt be örökre:

De megpróbálhatjuk még hazaibb kontextusba is helyezni ezeket az eszközöket: gyerekkoromban a legkomolyabb billentyűs hangszer/négyzetméter arányt Presser Gábor körül lehetett látni - a két tabáni koncertből, amire apu kivitt, gyakorlatilag csak az maradt meg bennem, hogy "ott van a szemüveges-szakállas bácsi a tévéből a sok zongorával" :) És ahogy az alábbi videót elnézem, ez egész jó leírása volt a helyzetnek - ha jól látom, alul talán egy Rhodes figyel (levett tetővel), a tetején meg (biztosan) egy Clavinet. Néha valami orgonát is hallani, itt lent a kommentekben megfejtették, hogy valószínűleg Lerch István nyomkodja valami Hammond billentyűit. A megfejtő fel is tette az újabb kérdést: mi minden figyel az orgona tetején? :)

És most gyorsan abbahagyom ezt, mielőtt a blog látogatóinak törzsgárdája végleg kikedvencel - de azért persze folyt. köv ;)