Berlin felhagyott légikikötőiről - Gatow, Adlershof, Tempelhof - már meséltem, de ezeknél jóval közelebb is találhatunk "elveszett" repteret - igaz, nem nagyvároson belül, bár Mátyásföld tulajdonképpen határeset. És most nem repülőgépeket is elbíró autópályaszakokról, hanem állandó vagy félállandó infrastruktúrájú légibázisokról beszélünk!

A térkép forrása

Persze rögtön az elején leszögezném, hogy nem akarok a hadtörténet/haditechnika/urbex terén alkotó blogok babérjaira törni, illetve nem is az olyan komolyabb repterekről szeretnék írni, mint Kiskunlacháza, Kunmadaras, Tököl, Kalocsa, Börgönd, Szentkirályszabadja, vagy éppen Taszár*, hanem az apróbbakról, melyek létezését mindig is érdekesnek találtam.

*Egyébként ez azért elég sok katonai reptér egy ilyen kis országnak, nem? Pedig a sorból hiányzik a manapság nemzetközi légikikötőként működő Debrecen és Sármellék, illetve Kecskemét, Szolnok és Pápa. Mindenesetre ahhoz képest, hogy gyerekkoromban mindig azon ment a viccelődés, hogy a MiG-ek még fel se gyorsulnak, már lassítaniuk kell, hogy át ne menjenek a szomszéd országba, elég rendesen meg voltunk pakolva ilyen létesítményekkel!

Teljesen szubjektív, ellenben cseppet sem szakszerű válogatás: Csákvár, Székesfehérvár/Tác, Mezőkövesd, Tapolca

Számomra az egyik legmeglepőbb "felfedezés" az volt, amikor egy sétarepülés során egyszercsak átrepültünk a csákvári reptér fölött, valamikor a kilencvenes évek végén: ugyan a hidegháborúban sem üzemelt állandó bázisként, azért valamikor (egyes infók szerint '60 körül, mások szerint '75-ben) kapott egy két kilométer hosszú betonpályát. Igaz, elég keskenyet: húsz méterével mintha csak és kizárólag a meglehetősen apró MiG-21-eshez tervezték volna - egy szállítógépnek, de még egy korabeli vadászbombázónak is ez már szűk lett volna. Egyébként maga a létesítmény már a második világháborúban is működött, de békében csak tartaléknak használták: akkoriban minden repülőegységnek megvolt a kitelepülési helye, ahová időnként kiköltözött. A leghíresebb a kenyeri "hadműveleti kaszáló" volt, de ugyanerre használták Kilitit, Tápiószentmártont, Berettyóújfalut, meg még ki tudja, hány helyet. Nos, azokhoz képest Csákvár egy négycsillagos szálloda lehetett :)

Bővebben itt olvashattok a csákvári repülőtérről

Gyerekkoromban a Balaton felé menet mindig jobbra néztem az M7-esről Fehérvárnál: ott ugyanis rendszerint egy rakás szovjet katonai helikopter pihent egy füves területen. Az ember persze tudta, hogy az ország légterének rendszeres "vendégei" a vöröscsillagos gépmadarak, de ennyire közvetlenül nem nagyon lehetett őket látni. Édesapám mesélt arról is, hogy az egyik kicsit távolabb látható íves tetejű épület szintén reptérhez - a sóstóihoz - tartozott eredetileg, de ott akkor már gyárak működtek. Pluszban innen úgy 5 kilométerre kelet-délkeletre, Börgöndnél is volt egy magyar bázis - utólag nagyon furcsa, hogy milyen "militáns" környék volt ez még a nyolcvanas években is! A tácinak nevezett szovjet helikopterreptér helyére mindenesetre a rendszerváltás után bevásárlóközpont épült, de néhány betonozott gépállóhelyet ma is ki lehet szúrni a 8-as útról.

Bővebben a táci bázisról

Az előzőnél komolyabb katonai reptér a Mezőkövesd melletti "Klementina" nevű objektum, pedig igazából sose építették ki teljes valójában. Az első történet, amit erről a helyről hallottam, úgy szólt, hogy "a szovjetek előretolt bombázóbázisa lett volna háború esetén, de a CIA megszerezte a terveket, úgyhogy inkább nem fejezték be". Namármost ezek a dolgok szerintem nem így működnek (az ötvenes években, amikor nekiálltak kibetonozni, még valóban nem létezett a mai értelemben vett műholdas lefedettség, de azért egy ekkora repteret biztos nem lehetett volna sokáig titokban tartani), de vannak még ennél is kevésbé hihető sztorik is, például hogy "föld alatti hangárból indultak a gépek".

A kép forrása: http://www.repulomuzeum.hu/Tikuldtetek/BartaEndre/BE_katasztr/BE_katasztr.htm

Gondolom, ez utóbbi onnan jött, hogy sehol sem lehetett hangárokat látni, időnként mégis fel/leszálltak repülőgépek; a környékbeli jólértesültek ennyiből összerakták, hogy biztos a föld alá van rejtve a tárolóhely - holott egyszerűen csak kempingeztek. Egyébként is, mióta kell repülőtér egy szovjet gépnek? :) Egyébként elég komoly méretű objektumról van szó: a pálya 3500 méter hosszú, és 80 méter széles - még a gurulóút is komolyabb, mint a korábban látott csákvári futópálya. Összehasonlításképp: a debreceni beton 2500x40 méteres, a kecskeméti 2500x60, a szolnoki 2000x70-es; itthon csak a ferihegy újabbik beton hosszabb, de még az is keskenyebb! A Déli Hadseregcsoport rendszeresen használta szállítógépekkel (Tu-154, Il-62), harci vasak csak felújítások és gyakorlatok idejére települtek ide. Ami sajnos tipikus, hogy Miskolctól 40 kilométerre, egy kétvágányos, villamosított vasútvonal és egy autópálya szomszédságában máig nem bírják használni. Persze nem állítom, hogy Magyarországon túl sok repülőtér meg tud élni egymás mellett, de a térségnek biztosan nem ártott volna egy rendes méretű, betonozott légikikötő (persze Kassának így jobb).

Bővebben a mezőkövesdi repülőtérről

A válogatás végére hagytam Tapolcát. Mindig is piszkált, hogy hol lehetett ez a reptér, melyről még a második világháború kapcsán olvastam gyerekkoromban (ennél már csak a Pumák veszprém-jutasi bázisa - ami valahol itt volt - tűnt rejtélyesebbnek), aztán kiderült, hogy vonatfotós túráink során számtalanszor elmentem mellette: ez ugyanis nem más, mint egy nagy füves placc a város nyugati szélén álló nagy laktányával átellenben, a 77-es út túloldalán. Tartalék reptérnek persze így is megfelelt ('76-ban állítólag Szu-7-eseket is láttak itt - érdekes lehetett!), de nem csoda, hogy Sármellék közelében nem sikerült komolyan újraélednie. Azért valami sportélet elvileg még van itt - szép lehet ezen a környéken repkedni!

Források: kameraaltal.blog.hu, wikipedia.org, Vándor Károly: Soviet Air Force in Hungary and Austria (VPP, 2004), emlékek a Top Gun/Aranysas régi számaiból, szóbeli közlések