Ma megint aludtam egy csomót, aztán visszamentem a dokihoz. Sokkal jobban voltam, remélem hétfőre már minden nyoma elmúlik a torokhuncutkodó baciknak. Illetve remélem már ma estére :)

**INTERMISSION**

Igen, így pár órával később már ki merem jelenteni, hogy jobban lettem, így immár teljes mentális kapacitásomat arra fordíthatom, hogy felhúzzam magam a tévéreklámokon. Megfigyeltétek például, hogy az optimális családban két vadiúj kocsi is van? Nem azért, hogy menjenek valahova velük, hanem hogy a családtagok versenyezzenek. Eddig Mr. és Mrs. Suzuki Swift volt az, akik KRESZ-szabályokat megszegve, majdnem nekiütközve egy másik kocsinak (na persze, egy WagonR-nek...) vetélkedtek azon, hogy melyikük ér haza hamarabb, most valami másik márkával történik hasonló. És itt is anyu ér oda a célhoz előbb. Ők talán már nem annyira fiatalok, de lazák, és nem sok más dolguk van, mint Monaco (?) környékén növelni a gázkibocsátást...

Persze életképtelenebb egyedek is a képernyőnkre kerülnek: ott van a fiatal csaj, aki belenyal szülinapi tortájába, mire fel a macskája rámordul. Erre imigyen szól (gondolatban) a jány: "de jó neked; nekem egy évet kell várnom a habos csemegére, te minden nap megkaphatod". Már hogy arról van szó, hogy a nyervogi valami spéci habos készítményt kap. De hogy a csaj mindeközben annyira sötét, hogy nem jön rá, hogy ha a macskájának tud venni habos kaját, akkor magának is? Felőlem vehet akár habos macskakaját magának is, ha a cukrászdáig nem képes magától eljutni, de ne zsibbasszanak már ilyen marhaságokkal :)

Persze lehet, hogy ez a csaj rokona "Emesének", az okos ötletekkel előrukkoló, viccesen primitív banki alkalmazottnak. Lassan elkezd piszkálni a kérdés - egy másik pénzintézet "pá-pá-pá-pá"-zó, vagy éppen bologató műanyagkutyát utánzó ügyintézői után -, hogy a bankreklámok miért igyekeznek totál idiótáknak beállítani a saját dolgozóikat... :O