Pár éve Riannával egy őszi napon elmentünk Úttörővasutazni... már hogy Gyermekvasutazni. Nagy örömünkre pont a gőzvontatású nosztalgiavonatot csíptük el. Nagyon aranyos kis jószág volt, csak nem túl erős. Ez akkor lett világos, amikor a hárshegyi alagúthoz vezető emelkedőn a következő látványra lettem figyelmes:
Ha valakinek a borzasztó minőség miatt (az akkori fényképezőgépem sajnos csak ilyen mozgóképet tudott felvenni) nem lenne érthető: a fák közötti ösvényen futó sporttárs szép lassan "kielőzte" az emelkedőn a vonatunkat. Én persze mindig is tudtam, hogy a Gyermekvasút nem egy TGV (nincs is szükség rá), de azért ez mélyütés volt :)
Ez megy most