Vannak pillanatok az életben, amikor nem babra megy a játék. Balról a világválság, jobbról a sertésinfluenza, szemből pedig a hétfő fenyeget bennünket. Ilyenkor nem lehet ellágyulni, mert a lét a tét. Vagy ilyenkor kell csak igazán ellágyulni?

Akinek a fenti videócskán látható törpevidra látványától, kunyizási célt szolgáló nyüszítésétől nem lágyul meg a szíve, és nem fakad egy "de éééédes" felkiáltásban, az szerintem kőből van :)

Ez a kiselefánt éppen azt demonstrálja, hogyan tölti péntek estéjét a magyar ifjúság jelentős része...

Persze nem szeretnék a HamPlóból cukiságblogot csinálni, ezért behozok némi "filozófiát" a  témába. Persze csak olyan blogszféra-szinten: Dennis Leary mondta egy műsorában, hogy valahogy mindig csak a kedves állatokat akarjuk megmenteni, a többit nem. Ő példának a vidrát hozta fel, akit minden ember elengedne, mert hát olyan "ééédes emberi gesztusokat csinál a mancsaival, miközben a hátán úszik". Ellentétben egy szarvasmarhát nem. Pedig szerintem a marhák is szépek, a bocik pedig kimondottan tündériek:

Ő itt egy magyar szürke marha borja. Riannától azt is megtanultam, hogy a színe "pirók". Mindenesetre aranypofa. Egyébként ezeket az állatokat a Nyíregyházi Állatparkban láttuk a hétvégén.

Remélem, a blog törzsolvasói megbocsátják ezt a kis kitérőt a visongatós banalitás térfelére :)