Tíz évvel ezelőtt az irc-t tartottam az internet legnagyobb áldásának, ma a Youtube-ról és társairól gondolom ugyanezt. Egyszerűen elképeszt, mi mindent feltöltenek az emberek ezekre a videómegosztókra! Néha csak úgy találomra gépelek be neveket, eseményeket a keresőikbe, és egyre ritkábban fordul elő, hogy ne kapnék valami értelmezhető találatot. Nem tudom, ki hogy van vele: pár éve nem hittem volna, hogy ha beírom egy amerikai oldal keresőjébe mondjuk a Kiskalmár Éva nevet, akkor akár több videón is megnézhetem, hogyan ismerteti nevezett bemondónő a műsort 1983-ban vagy 84-ben. Az persze erősen kérdéses, hogy van-e értelme az ilyen gépesített emlékezetnek, de hogy szórakoztató a jelenség, az biztos :)

Például visszaidézhetünk olyan képeket és hangokat, melyekre már nem emlékszünk, vagy másképp emlékszünk. És elborzadhatunk, hogy ami egész jóként él emlékezetünkben, a valóságban mennyire gagyi volt. Mint például ez a tévéreklám-szignál, a szivárvánnyal. A kép itt még csak-csak elmegy (bár én az ilyet inkább az endékához vagy cseszlovákiához kötöttem volna), de az a hang, brrr:

Itt jegyzem meg, a következő generációs reklámszignállal is csótányt lehetett volna irtani. Tudjátok, a pörgő-forgó videókamera a lakodalmas technóval:

Persze akkor valahogy újszerűnek tűnt, no meg eleve mindent imádtunk, amiben videókamera volt! Ami a szignált követő reklámokat illeti... nos, tessék férfiasan végignézni őket: ez az igazi korrajz, nem a Szomszédok! Egyébként nem minden volt hülyeség, amit és ahogy akkoriban reklámoztak, például a MÉH névre hallgató lakossági recycling movement jó dolog volt, ránevelt bennünket, hogy ne minden a kukában landoljon (azóta az ún. fogyasztói társadalom lenevelt erről). Persze azért csak bejön a mélyütés kicsit később: "ha már a kulcs a kezében van... ha már négy fal veszi körül... és ez kevés Önnek... gondoljon ránk... írjon nekünk". És a végén mégse callgirl-szolgálatot reklámoz, hanem egy bútorgyárat! Döbb.

De azt is megnézhetjük újra, amit már akkor is szörnyűnek találtunk. Például a betűreklámot, amit mi konkrétan kínzásként éltünk meg minden egyes alkalommal. Igazi antireklám: aki meglátja, menekül előle, ahelyett, hogy nézné - ilyen szempontból méltó elődje pár mai reklámkampánynak. Csak akkor nem mindig volt hova átkapcsolni - bár egy idő után már a csehszlovák 2-est is egész jól értettük! Hát csoda, hogy nincs nyugalom és értelem ebben az országban, ha az éppen egzisztenciát kiépíteni szándékozó generáció zsenge korában ilyen hatásoknak volt kitéve? :D

Most pedig zárjuk úgy a napot, ahogy az MTV1 tette 1986. május 2-án éjfélkor - a nappalinál leszálltabban jazzesebb aláfestő zenéjű Képújsággal, a "másnapi aznapi" műsor ismertetésével (Ablak!! Meghökkentő Mesék!!!), és a jellegzetes órával:

Legközelebb kellemesebb emlékeket is fel lehet idézni, de most nagyon maga alá temetett a reklámszignál és a betűreklám :)

Nem tudom véka alá rejteni félelmemet, hogy ez az elképesztő mennyiségű, szabadon hozzáférhető emlék eltűnhet: az ilyen kváziértelmes információk tárolása hasznot biztosan nem hoz a videómegosztók üzemeltetőinek, viszont a tárterületet rendesen viszi. Ami akkor is kellemetlen, ha szerzői jogilag senki nem köt beléjük, akkor pedig abszolút, ha a tevékenység százmillió dolláros veszteségek generálásához vezet. Sajnos a bejegyzés eredeti utolsó videója így is eltűnt négy év alatt, mást kellett betennem helyette - bár ez talán még jellegzetesebb.