Nem szoktam pár óránként új posztokat kirakni, de most mégis ez lesz, mert a Youtube-on tévelyegve rátaláltam egy olyan Gary Moore számra, ami teljesen nem az, ami miatt megszerettem őt, de mégis szórakoztató, úgyhogy mindenkinek a figyelmébe ajánlanám.

Persze nem csoda, hogy más ez a zene, mint amivel híres lett, hiszen ez egy 1973-as lemez címadó nótája, azaz Gary még csak 21 éves volt a felvételkor (ennek ellenére ez már a harmadik lemez volt, amin szerepelt - nem aprózta el!). Gondolom a srác a fellegekben járt, hogy szerződést kapott a lemezre, és csak egyet akart: jól érezni magát. Ennek megfelelően messze nem ez a leggyakrabban hallgatott Gary Moore lemezem, ahhoz túl ekletikus, sőt: szétfolyó. Ebben a számban is hallok sok Cream-et, esetleg Santanát, és biztos hallhatnék még csomó mindent, ha többet hallgattam volna ennek az időszaknak az ilyen jellegű zenéit :) Ez pontosan az a fajta "zenészek szórakoznak a stúdióban valami egyszerű alapra, aztán elvarázsolódnak,  a gitáros meg elindul végig az effektpedáljain" zene, amit igazából nem is szeretek, mert túl fegyelmezetlen, nincs számomra érthető célja. Lehet, hogy Gary is érezte ezt, mert a felvétel után beállt Phil Lynott bandájába, a Thin Lizzy-be, onnan meg gyorsan lelépett a Colosseum II nevű heavy-fusion (ezt a meghatározás nem igazán közkeletű, főleg annak köszönhetően, hogy 3,2 másodperce találtam ki) formációba. Na mindegy, itt a szám, szerintem éjjeli munkához kifejezetten illik is :)