Gyerekkoromban - ami egyébként nem is volt olyan rettentő régen - elég sokfajta villamostípus rohangászott a budapesti síneken; az egyik legérdekesebb közülük egy (sok) szürke fakocka volt, fehér andráskereszttel az oldalán. A legtöbb ember "síncsiszoló villamosnak" hívta őket, pedig nem erre a célra szolgáltak. Pontosabban volt két kocsi köztük, amit átalakítottak síncsiszolónak, de azok pont teljesen másképp néztek ki. Már nem emlékszem, kitől hallottam a megnevezést, amit gyorsan át is vettem, de a "tehervillamos" szó elég pontosan kifejezte a lényegüket: mindenféle nem-utasszállítási feladatot láttak el, hol lerobbant villamosokat tolva-vontatva, hol pedig teherkocsikat.

Jakob Kyndby Holm budafoki felvétele 1985-ből

Sokkal később tudtam meg, hogy a villamosbarátok "Muki" névvel illetik őket, ami egyébként  jellemzően kis mozdonyok beceneve szokott lenni a vasutas nyelvben. Hivatalosan valószínűleg "motoros fedett teherkocsiként" kellene hivatkozni rájuk, míg a személyzetük inkább csak mozdonynak szólítja őket. 1926/27-ben gyártották őket, és mai napig hetente akár többször is lehet velük találkozni - ami szerintem meglehetősen figyelemreméltó teljesítmény.

Egy nyári reggelen a Körtéren kaptam el őket úgy 8 körül, és egy darabon megpróbáltam követni a menetet. Akkor már órák óta úton voltak: mivel a budapesti vágányhálózat meglehetősen foghíjas, a különböző telephelyek közti szállítások elég nyakatekertek tudnak lenni. Jelen esetben hajnali ötkor indultak Ferencváros kocsiszínből, a Könyves Kálmán körútról. Onnan az 1-es vonalán fel a Puskás Ferenc Stadionig, ott a váltón visszafordulva vissza az 1-esen a Hidegkuti Nándor Stadionig, az ottani váltókon át a 37-es villamos Új Köztemető felé tartó vágányára, onnan az Éles sarokig, ahol a 3-as villamos útvonalán már el is érték a Fehér úti főműhelyt. Ott felszedtek négy Ganz csuklós forgóvázat, ahonnan az előbbi útvonalon visszarobogtak a 37-esre, egészen a Blaha Lujza térig. Onnantól 4-es villamosként a lágymányosi piacig (újkori nevén Újbuda-központ), ott balkanyar a Fehérvári útra, irányváltás, irány a Körtér (itt kezdődik a lentebb látható videó), jobbkanyar a Bartók Béla útra, de csak a Szent Gellért tér előtti váltóig, ahol visszafordulás, és irány megint a Körtér, csak ezúttal egyenesen továbbhaladva a kelenföldi villamos kocsiszínig. Itt némi tili-toli, hogy a forgóvázak a megfelelő irányba nézzenek, amikor betolják őket az egyik csarnokba (lásd a fentebbi képen). Nemsokára visszaindulás, ismét a Szent Gellért téri váltóig, onnan megint vissza a Körtérig, ezúttal balkanyarral a Fehérvári útra, ahol egészen lemennek Albertfalva kitérőig, mert a 4-es villamos végállomására csak Budafok felől lehet bekanyarodni, és az Október 23. utca előtt a legközelebbi váltó Albertfalván van. A zöld mozdony a 4-es vonaláról a Mester utcán át egyenesen hazament Ferencvárosba, a szürkének azonban be kellett ugrania az Orczy térnél levő Baross kocsiszínbe, úgyhogy ő a Blaha Lujza térig ment, ahol némi tili-toli után be tudott kanyarodni a Népszínház utcába. Szerencsére a 37-es vonaláról pont útba esik ennek a kocsiszínnek a hátsó kapuja, csak egy váltót kellett útközben (kézzel) átpattintani. A dolog végeztével aztán ugyanazon a kapun ki, irányváltás, és már szinte magától is hazatalál a szögletes jószág a 37-es és 1-es vonalakon át. Ennek a több órás kirándulásnak csak kevés részletét tudtam elkapni, de azért így is jó volt hallani az öreg, csörömpölős mozdonykák mélyen búgó motorhangját:

A videó létrejöttéhez nyújtott segítségért köszönet Ferencz Tamásnak :)