Mocskosul esett az eső, ezért Berlin látványosságainak éjszakai fotózása helyett inkább a főpályaudvaron időztem, konkrétan az S-Bahn vágányoknál, a követést és a forgalmat figyelve. Egyszercsak látom, hogy egy szokatlanul rövid vonat (konkrétan egy kétkocsis 480-as) közeledik, a kijelzők meg nem írnak ki semmit célállomásnak. Hopp, próbajárat, le kell kapnom! Közeledik, lassít, köze... TÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜÜT... Nem tudom, ilyenkor kötelező neki dudálnia, vagy nekem szólt a hangjelzés, de majdnem eldobtam a kamerát :) A biztonsági vonalon kívül voltam, filmezni-fotózni meg szabad, szóval ha nekem dudált, akkor csak köszönés lehetett... de nem sok örömöm volt benne. Nnna, órákkal (azaz némi utazgatással és egy vacsorával) később ismét ugyanazon a peronon álltam, és nem hittem a szememnek: megint jön a próbajárat! Oké, most akkor lefilmezem, hiszen fel vagyok készülve a tülkölé... Fel ám, a fenéket!

Szerintem a járművezető - ha ugyanaz volt a két esetben - azóta is mesél egy hülye baromról, aki dudaszóra rángatózott a peronon :)