Gyerekkoromban - főleg a nyolcvanas évek közepétől - derékig jártunk a kémes-háborús filmekben. Persze nem moziban, hanem ezerszer átmásolt hangalámodásos videókazettáról, de  láttuk "a Rambót" (ami egyébként a Rambo II. volt), a Delta Force-ot és a Missing In Action filmeket - és persze egy rakás James Bondot. Utóbbiak különösen nem vették komolyan a hidegháború "polkorrekt" ábrázolását (egyik oldal felé sem), úgyhogy mi gyerekek hajlamosak voltunk úgy gondolni, hogy ez a kelet-nyugati izé csak egy hülye játék, és majd egyszer találnak helyette valami jobbat a felnőttek. A berlini Falnál lelőtt emberek ugyanis nem szerepeltek az itthoni hírekben, a kelet- és nyugatnémetek viszont sokszor effektíve együtt söröztek a Balatonnál, úgyhogy elég elvont dolognak tűnt ez a csendes háborúsdi.

Néha azért lehetett hallani a valóságban folyó hidegháborúról is - például akkor, amikor Berlin mellett a két oldal kicserélte lebukott kémeit. Határozottan megmaradt bennem, hogy valami hidat emlegettek, aminek a közepén van egy vonal, ott folyik ez a fura "kereskedelem".

"Németország és Európa 1989. november 10-én 18 óráig ketté volt vágva ezen a helyen"

Idén végre rászántam magam, hogy megkeressem ezt a hidat, a Glienicker Brückét. Persze nem nagyon kellett keresni, hiszen a Berlin és Potsdam közti főút (amúgy a Bundesstrasse 1 része) viszonylag kevéssé van elrejtve.  Ma már nehéz elképzelni, hogy Berlinnek az a része, ahol a keleti hídfő van, akkor Nyugat-Berlin volt, még pontosabban az amerikai szektor, a nyugati oldal - Potsdam - viszont a Német Demokratikus Köztársaság része, azaz szovjet megszállási terület. Fura, hogy bár ezek az ellenséges területek több száz kilométer hosszan határosak voltak egymással, pont egy híd volt az az átkelőhely köztük, amit mindketten elfogadtak "nyilvános titkos" átjárónak.

Az elfogott nyugati kémek számára 1989-ig ez a látvány a szabadságot jelentette, a híd közepétől ugyanis már amerikai fennhatóság alatti területen jártak

A rácsos szerkezetű acélhidat 1907-ben adták át egy régebbi híd helyén. A második világháborúban megsérült, de 1949-re helyreállították. Ekkor még volt szektorok közti forgalom, ám 1952-től már csak külön engedéllyel rendelkezők kelhettek át  rajta - ami gyakorlatilag csak a megszálló hatalmak közvetítőit és ellenőreit jelentette (mert a nagy szembenállás közepette büszkeségi kérdés volt, hogy a békeszerződéseknek köszönhetően átjárhattak egymás területére), később pluszban egyes baráti országok diplomatáit is.

A civilek (szemtanúk) elől elzárható, jól megfigyelhető (esetleg belőhető?) hidat először 1962-ben használták kémek kicserélésére: a Szovjetunió fölött lelőtt U2-es kémrepülőgép pilótájáért, Gary Powers-ért cserébe a keleti oldal visszakapta Rudolf Abel néven elhíresült szuperügynökét. Két évvel később egy szovjet és egy angol kémet cseréltek ki  - legalábbis bizonyos források erről írnak. Mivel nem vagyok szakblog, én csak a weben próbáltam utánaolvasni a témának, és nem kicsit zavar, hogy erről a cseréről csak angol nyelvű weboldalakon olvastam, a német nyelvűek nem említik...

Hosszú csend után, 1985-ben huszonhárom nyugati ügynököt "cseréltek be" a lengyel titkosszolgálat egy lebukott hírszerzőjéért és három szovjet ügynökért. A fentebbi filmrészletben a lengyel résztvevő meséli el, hogyan zajlott le az átadás, de a képek is érdekesek, ahogy őt egy kisbusszal viszik be majdnem középre, utána viszont egy rendes nagybusz jön a "cseréért". 1986-ban zajlott az utolsó csere, amikor a kémek mellett az ellenzéki felforgatással vádolt Natan Saranszkíj is az átadott személyek közt volt. Ezeken a képeken jól látszik, hogy az amúgy bevahazott hídon akkurátusan kiásták a határt jelző fehér sávot, illetve azt is, hogy ehhez képest a keleti oldal képviselője, Wolfgang Vogel nem centizgette, hol áll meg Mercedesével.

Gavin Stewart felvétele (a WikiMedia Commons-ról) az 1989 novemberében újra megnyitott hídról

1988-ban három "köztársaságelhagyó" teherautóval áttörte a határzárat nyugat felé, majd 1989. november tizedikén megnyitották a hidat a "civil" forgalom számára.

Glienicker Lake: a "romantikus normann vár" a parton a babelsbergi park locsolórendszerének gőzgépe számára épült 1845-ben. És hogy témánál maradjunk: a kémcserék idején a part fallal le volt kerítve a parktól, az esetleges hajósok pedig egyenruhát és lőfegyvert viseltek.

Egyébként megrázó, hogy ez az egész őrület milyen gyönyörű környezetben zajlott le. Az a laza hajókázás, amit a fentebbi képen láthatunk, elképzelhetetlen volt évtizedekig, és a környéken posztoló CIA-sok és KGB-sok se nagyon gyönyörködhettek a Glienecker Lake (önjelölt korrektorok figyelmébe: nem keverem a nyelveket, hanem ez a neve) vagy a  háttérben zöldellő Babelsberg Park látványában...

Források: http://www.glienicke-bridge.com/, angol és német Wikipedia, dokumentumfilmek