Néha szoktam nosztalgiázni itt a blogban, hogy így a Sky Channel, meg úgy a Sky Channel, de volt egy másik műholdas csatorna is, ami nagy hatással volt rám: a Super Channel (Hofi örökbecsű szösszenete szerint: Szkáj Csenel, Szuper Csenel, Felej Csenel). Ez pár hónappal később jelent meg a lakótelepi kábeltévén, mint a Sky, egy időben a francia nyelvű TV5-tel, amit szerintem nagyon kevesen néztek. Míg a Sky nemzetközibb merítés volt (már csak azért is, mert nagyrészt hollandok csinálták), a Super kicsit angolabb - konkrétan ezen a csatornán találkoztam először az angol tévétörténet két sarokkövével, a Fawlty Towers-szel (alias Waczak Szálló - ráadásul pont a németes részbe futottunk bele öcsémmel legelőször!) és a Doctor Who-val (ráadásul pont a negyedik Doktor, _a_ főcímmel).

De most nem erről akarok mesélni, hanem egy konkrét műsorról. Pontosabban közvetítésről. Még pontosabban - a youtube-ot nézegetve - az az érzésem, hogy több koncert közvetítését is láttam, esetleg több koncert részleteit leadták több részletben 88-89-ben, "az elmúlt évek legjobbjai" jeligére - a Prince's Trust Rock Gala-ról van szó. A Prince's Trust egy Károly herceg által alapított karitatív szervezet; az alapítás tizedik évfordulóját rockkoncerttel ünnepelték meg, és ebből az all-star gálából népszokás lett. Én meg csak néztem, ahogy az akkor (és húsz évre visszamenőleg) elképzelhető legnagyobb sztárok együtt játszották egymás számait... hihetetlen volt! Tina Turner együtt vokálozott Paul McCartney-val, Eric Clapton (megint) együtt játszott George Harrisonnal, Brian May ritmusgitározott a Bee Gees mögött, a Level 42, a Status Quo és a Dire Straits tagjai keveredtek, a dobos általában Phil Collins volt, a zongoránál néha Elton John ült... szóval besz*rás volt. Itt van például McCartney a rockzene krémjével, igen jó hangulatban:

A színpadon az említett neveken kívül Brian Adams is látható - akiről akkor még nem tudtam, kicsoda, illetve Midge Ure - akiről viszont igen. A következő szám is Beatles, abból a kevésből, amit a mai napig szeretek (a Beatles/Illés/Fonográf háromszögben nőttem fel a szüleim révén, és némelyik lemezüket/számukat túl sokat hallottam):

A következő felvételen Joe Cocker mögött a May-Collins-Ure stábhoz csatlakozik a Queenes John Deacon is. Mekkora együttes lenne ez már önmagában is!

Egy kis Dire Straits + Eric Clapton + Elton John + Sting, anyone? Mark Knopfler önzenzúrázása ("on the ... TV", "that little...") vicces, akárcsak Elton John kalapja:

Fordul a felállás, most Clapton a főszereplő. Ráadásul eljátsszák a Layla második felét (a zongora-alapú coda-t), ami szerintem jobb, mint a slágerré vált első (pedig az se rossz):

De néha az örökös karitatív koncert szervező Midge Ure is kapott a reflektorfényből. És mi lehetne furcsább, mint egy nyolcvanas évek közepi popszám, amiben Eric Clapton gitározik?

Ennél is érdekesebb, amikor ez a sztárgárda élőben rickroll-ozódik. Mindent a jó ügy érdekében? :)

Ezt gyorsan le kell öblíteni, úgyhogy visszanyúlunk '87-be (vagy '88-ba: nem csak én vagyok bizonytalan, de a videók feltöltői és kommentezői is), egy másik kedvenc George Harrison számhoz, Ringo (és sokan mások) kíséretével:

Örökké tudnám folytatni, és a jelek szerint ezek a koncertek azóta is megrendezésre kerülnek. A 2010-esről konkrétan egy egész Queen-blokkot találtam a youtube-on. Freddie nélkül persze nem sok értelme van az egésznek, de azért ezek továbbra is hatalmas zenék (meg azért mégiscsak poén Tom Jones-t a We will rock you-ban énekelni:)...