Figyelem: ez a blogbejegyzés nem a Malév csődjéről, illetve az azt követő változásokról szól, és nem is arról, hogy ki mit csináljon a micsodájával, ha nem azt gondolja a témáról, amit ő! Ez egy személyes jellegű blogbejegyzés gyerekkori élmények színhelyéről, semmi több.

Május 29-én bezárják Ferihegy 1-et, teljes nevén a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér egyes terminálját. Megint. A déjà vu érzés miatt nem is vagyok képes véglegesen, lezárt múlt időben gondolkozni a témáról, de azért csak rámtört a nosztalgia! Például előjöttek az emlékek azokból az időkből, amikor ez volt az egyetlen Ferihegy... ahogy kisgyerekként beléptem a nagy csarnokba, és úgy éreztem, filmben vagyok, mert volt valami olyan elegancia az épületben, amit addig csak filmen láttam...

Persze a belső térnél sokkal érdekesebb volt a terasz, még ha túl nagy választék nem is volt repülőgépekből akkoriban: a legtöbb emlékemben Il-18-asok és Tupoljevek szerepelnek. Amikor megnyílt Ferihegy 2, az valahogy sokkal érdekesebbnek tűnt - voltak beszállófolyosói, a terasza is egész nagy volt, plusz több nyugati gépet lehetett látni - miért is mentünk volna máshova repülőgépeket nézni?

Ferihegy 2B megnyitása után az 1-es terminálról áttették a forgalmat oda, emiatt teljesen eltűnt a köztudatból, hiszen csak a kisgépek (pontosabban general aviation) használták. Egyszer jártam is benne, amikor Li-2-essel jöttünk haza Hradec Kralovéból, még Schengen előtt. Leszálltunk, bementünk a földszintre, lepecsételték az útleveleket, visszaszálltunk a gépre és átlebegtünk Budaörsre. Ekkor jártam először végre repülőutasként Ferihegy I-en - nem volt különösebben emlékezetes tartózkodás :)

Szerencsére nem sokkal később felújították az épületet, és fapados terminálként újra megnyitották - néha indultam és érkeztem is ide. Egész más élmény volt sok géppel és sok utassal látni! A terasz viszont valahogy kimaradt, egészen a kicsit félresikerült Airbus 380-"spottolásig". Amikor aztán felröppent a hír, hogy a Malév csődje után bezárhatják az egyes terminált, Jazzcoollal kiugrottunk kicsit nosztalgiázni oda, ahol a magyar gyerekek 99%-a először látott utasszállítót.

Üdvözöljük "1"-ben?

Üvegfal nélkül ugyan jobb volt anno, ráadásul most a forgalom is fékezett habzású volt (bár ez pont hasonlított gyerekkoromra), de azért szuvenírként egy videóra való felvétel összejött:

WizzAir gép indul, EasyJet gép érkezik, közben pedig egy cargo An-26-ost is áttoltak az előtéren. Utóbbinál sajnálom, hogy nem saját erőből mozgott, a hajtóműveinek hangja (Ordító Egér, avagy "a kerozint legmagasabb hatásfokkal zajjá alakító berendezés") jobban illett volna gyerekkori emlékeimhez :)

Bár bevallom, fapados utasként tolongani (a magyar turisták miért szeretnek már akkor sorbaállni, amikor még nincs senki a pult mögött? hogy hamarabb beszállhassanak a buszba, ami aztán ott várakozik velük még húsz percet?) nem teljesen olyan volt, mint amilyennek gyerekkoromban elképzeltem, azért nekem így is tetszett.

Az épület legérdekesebb tulajdonságát egyébként nem is lehet látni, csak fentről: az alaprajza repülőgépet formáz. A parkoló felől a vízszintes vezérsík fogadja a látogatót, a szárnyak a beton felé néznek, a két torony pedig a két motornak felel meg. A "szárny" és a "vízszintes vezérsík" közti részt a hetvenes években beépítették - oda került az indulási és az érkezési oldal, de a Google Maps-en ma is kivehető a jellegzetes alaprajz. Ráadásul az újranyitás előtti felújítás kimondottan jól sikerült, úgyhogy építészetrajongóként is remélem, hogy nem fog elveszni a nagyközönség számára ez az érdekes történetű épület!