Ugyan a repülős weboldalam korábban indult a most 25 éves villamososnál, kedvet kaptam onnan is mutatni pár régi képet - a linkeket szerintem most is érdemes végigkattogtatni!
Az alakja miatt Csirkecombnak becézett Mi-2-esek évtizedeken át cikáztak a fejünk felett a mentők és a rendőrség színeiben, légierős példányt viszont egészen a nyolcvanas évek végéig nem láttam. Valamelyik budaörsi repnapon aztán a Mi-24-es bemutatója után jött egy, és a várt tötyörgés helyett lenyomta a Mi-24-es programját, meg még egy kicsit. Bevallom, nem néztem ki a típusból a mozgékonyságot, és később se nagyon láttam bohóckodni, amíg Imreh Lajos a kétezertízes években (lehet, hogy hamarabb, de akkor lemaradtam róla) el nem kezdett bemutatózni eggyel - ezzel itt a képen.
2008 januárjában az An-225-ös óriásgépet megnézni mentünk ki Almár Ákos barátommal Ferihegyre, és ha már a fotósok kedvéért kinyitották a teraszt, a normál üzemre is kattintottam egyet-kettőt.
A 2018-as Múzeumok Éjszakáját a ferihegyi Aeroparkban töltöttem - ez itt a múzeum egyik Il-18-asa: az öregebbik és szebbik.
2018. július 29. húzós nap volt: délelőtt a Balatonnál fotóztunk Nohabot és Szergejeket IC-vel, késő délután és este pedig a mogyoródi Forma-1 futam után hazafele induló business jeteket spottoltuk Ferihegyen. Rohadt jó nap volt! Ez itt amúgy egy Boeing 767-es, hirtelen nem jut eszembe, hogy milyen származású, és melyik légitársaságnak dolgozik ;)
Amikor azt mondjuk, hogy az Airbus 380-as nagy, akkor azt úgy értjük, hogy tényleg az. Mennyivel hátrébb van, mint az előtérben levő Embraer, mégis mennyivel nagyobb! A kép a schwechati reptéren készült; Pestre csak akkor jön 380-as, ha baj van.
Erős váltás, de ide kell tennem, mert valószínűleg ez a legkülönlegesebb repülőgép, amit valaha is látni fogok: egy SR-71-es a duxfordi múzeumban. Ezért már önmagában megérte volna eljönni ide! Az az igazság, hogy nem is nagyon van más emlékem erről a napról, mint hogy Londonból felvonatozunk Cambridge-be, ott a város közepén felszállunk egy buszra, megyünk vele fél órát, majd órákon át különlegesebbnél különlegesebb repülőgépek közt járkálunk. A hazaút se rémlik, csak az, hogy a vonathoz kivivő busz sofőrje a kánikulára tekintettel ugyanazt tette a motor túlmelegedése ellen, mint amit a KGST autók vezetői gyerekkoromban: az extra hőt az utasfűtés bekapcsolásával adta le. Nem volt jó, de kit érdekelt egy ilyen nap után!
Őszintén szólva nem számítottam arra, hogy vonatfotózás közben hirtelen An-2-est fogok látni Nagymaroson. Ráadásul ilyen alacsonyan! Abból a szögből szerintem kevesen látták a visegrádi várat...
És ha már alacsonyan szálló pofonok gépek: a Goldtimer Alapítvány Li-2-esével többször is sikerült repülnöm, amikor még bejáratós volt, ezek az utak azóta is a legnagyobb repülős élményeim közt vannak. 2002 szeptemberében a Hradec Kralove-i repülőnapról hazafelé jövet a ferihegyi tornyosok szerették volna megnézni a gépet, és a személyzetünk a jelek szerint nem akart veszekedni velük :)
Durván élethű volt ez a dioráma!
És a végén egy maci, izé, egy repülőgép Berlinből. 2005 májusában alapvetően villamosokat és várost nézni jöttünk a német fővárosba, de Schönefelden kiszállva azt vettük észre, hogy repülőnap van körülöttünk. Nem is akármilyen: volt Junkers 52-es, C-47-es, Messerschmitt 108-as... A reptér alapvetően elzárt részét pedig egy jópofa pótkocsis IFA busszal lehetett megnézni, úgyhogy "kénytelenek" volt befizetni egy körre. Mivel a kirándulás legelején voltunk, nem fotóztam sokat, hiszen akkor még nem 64 gigás memóriakártyákkal szaladgáltunk, de ezt az életképet nem bírtam kihagyni, ahogy a stoptáblánál elengedtünk egy bolgár MD-82-est :)
Ez megy most