Amikor ezeket a sorokat elkezdem összerakni, még csak pár perce van, hogy az ukránok óriás teherszállítója, az Antonov 225-ös "Mrija" (nem, nem "Mriya", mivel magyarban a nem ipszilonnal írjuk át a cirillből a "я" betűt) elmorgott Buda felett. Messze nem ez volt a leghangosabb távozó repülőgép, ami valaha elhagyta Ferihegyet, és ez azért elég dicséretes ahhoz képest, hogy a világ lenehezebb repülőgépéről beszélünk, mely persze most nem volt teljesen megterhelve, de azért igen combos tonnákat cipelt magával.

Eleinte csak a repmániások adogatták egymás közt a hírt, miszerint idejön ez a hatalmas jószág, aztán egy igen népszerű reggeli rádióműsorban is beszámoltak róla, ami miatt hirtelen úgy divatba jött a repülőgépnézés, mint legutoljára talán akkor, amikor először Ferihegyen járt a "lökhajtásos" Caravelle. Ami persze nem baj, hiszen ez ezerszer értelmesebb szórakozás, mint a legtöbb trendi dolog :)

Ugyanekkor ez azt is jelentette, hogy a fentebbi látvánnyal szembesültünk péntek délután, amikor Almár Ákos barátommal ki akartunk menni a senki földjére, jobban mondva az újabbik ferihegyi futópálya várostól felőli végébe. Még feljutottunk a földút lehajtójára (öt perccel később már ez se ment volna), de továbbmenni nem tudtunk. Igaz, a jobboldali képen látható dagonyát látva nem is akartunk. Annál nagyobb volt a megdöbbenésem, amikor megtudtam, hogy kicsit korábban száznál több autó átkelt ezen a sártengeren, és csak minden ötödik akadt el, amikor este ugyanitt ki akart jönni. A jelek szerint nem voltunk eléggé megszállottak :)

Naszóval ott álltunk az út szélén, földvár... földtúrás felé félúton, és olyan köd volt, hogy a nem éppen 40W-os izzóval üzemelő pályafényekből csak egy tompa foltot láttunk a távolban. Éppen kezdett kellemesen lefagyni a talpam (tanulság: nem szabad vékony talpú cipőben sokáig hideg aszfalton állni), amikor jött a hír, hogy a masina két órát késni fog. Már épp kétségbe estünk volna, miszerint hogyan fogunk innen elmenni (mert ahhoz se voltunk elég megszállottak, hogy két órát szobrozzunk itt), amikor szerencsére más is a távozás mellett döntött, és így szabaddá tette előttünk az utat.

Úgy gondoltuk, hogy átmegyünk Ferihegy II. (2/A) teraszára, amit az illetékesek direkt a nagyvas érkezésének alkalmából nyitottak ki. Újabb döbbenet: ilyen sorbanállást én itt még nem láttam. Azért beálltunk, de öt perc múlva a hangosbemondó megosztotta velünk a friss információt, hogy a gép még a két órához képest is vagy másfelet késni fog. Nem tudom, a sorban álló többi ember mit gondolt magában, de mi inkább elhúztunk haza. Később derült ki, hogy jól tettük, mert csak másnap reggel érkezett meg az Antonov. Majdnem sajnálni kezdtem, hogy nem mentem ki, de kiderült, hogy olyan köd volt, hogy aki ott volt, az is inkább csak hallotta a masinát, mint látta.

Azért kora délután csak kimentünk, és még pont volt elég fény ahhoz, hogy lássuk a nagy fehér bálnát a pálya melletti egyik fordulóponton. Az orra fel volt nyitva, és a részletek is jól kivehetők voltak (illetlen módon a fenekét mutatta nekünk). A méret is jól sejthető volt, tessék csak megnézni az embereket körülötte! Persze halandónak közel menni nem lehetett: az csak a sajtónak jár, akik amúgy akkora hülyeségeket írtak le a gép kapcsán, hogy csak na; még olyan is volt, aki tegnap leadta, hogy a gép leszállt, miközben akkor még Kijevben volt. Vállalom, hogy csak az irígység beszél belőlem, de biztos van még olyan ember rajtam kívül, akinek évtizedek óta ez a mániája, mégis kimarad a jóból, miközben egy csomó bohóc ott fotóztatja magát - olyanok, akik két nappal korábban még azt se tudták, mi az, hogy teherszállító repülőgép... Remélem, ha legközelebb ilyen masina jön, legalább valami körbebuszozásos-nemkiszállós-deazértfotózós megtekintésre be lehet fizetni. Ha már nem lehetek kiválasztott, legalább kicsit közelebbről meg szeretném nézni :)

Szóval ennyi jutott nekünk, meg a felszálló gép dübörgése az erkélyről hallgatva - és így is baromi klassz volt! Jim barátom bátrabb volt, ő a felszállás tervezett idejére kiment az estébe, a kerítés mellé. Száz szónak egy a vége, de a futópályának kettő is van, úgyhogy kétségbeesetten hívogatott, hogy a neten mit mondanak, merre száll fel a gép. (Az Index fórumának ezen a két napon a "Mikor, milyen vas érkezik?" c. topicja volt az egyik legforgalmasabb, tehát a jelek szerint más is kíváncsi volt ugyanezekre az információkra.) És ahogy Murphy szerint lenni szokott, a felszállás előtti negyed óráig azt hittük, hogy szegény Jim rossz végen van. Aztán kiderült, hogy mégsem, úgyhogy a felszállást a lehető legközelebbről élte meg. Lelkendezett is utána a telefonba, én meg csendben irigyeltem. Dehát végülis én voltam olyan lusta, hogy nem indultam el  - a hideg estébe, a városnak szó szerint másik végébe, a bizonytalanságba, a sárba - asszem öregszem ;)

Egyébként nagy dícséret jár a ferihegyi reptér üzemeltetőjének, egyrészt a reptéri terasz megnyitásáért (mert zárva szokott ilyenkor lenni), másrészt hogy az érdeklődőket folyamatosan tájékoztatták, mire várhatnak (már amennyire tudni lehetett, hiszen nem ők döntötték el, hogy mikor indul el a nagyvas Kijevből) - úgy a terminálon, mint kint a kerítés mellett. Nagyon remélem, hogy látták, micsoda érdeklődés volt, és egyszer berendeznek valami rendesen megközelíthető kilátódombot a pálya végébe, és a teraszt is "spotter"-barátra csinálják meg. Illetve igazán kinyithatnák Ferihegy I. teraszát is, mert amióta a fapadosok oda járnak, klassz dolgokat lehetne ott is látni.