Ismét Ab van Donselaarnak köszönhetően megyünk vissza a hetvenes évek második felébe pár kép erejéig. Ez az az időszak, amikorról az én első budapesti emlékeim származnak, tehát elfogult vagyok, de talán nem csak számomra tartoztak hozzá elválaszthatatlanul az akkori utcaképhez ezek a kicsit bumszli, de azért aranyos, karakteres villamosok:

56A balra, 56B jobbra: egy érdekes vonal-kettévágás Budagyöngyénél

Akkoriban ezek a villamosok számomra a "régi villamos" kategóriába tartoztak, nem különböztettem meg őket egymástól, pedig ez nem egy típus volt, hanem több, különböző jellemzőkkel, különböző méretekkel. Az ötvenes években a Fővárosi Villamosvasút (a BSzKRt utódja, a BKV elődje) megoldhatatlannak tűnő probléma előtt állt: a földalatti gyorsvasút (a metrót hívták így) építését leállították, így továbbra is a villamosoknak kellett a város forgalmának nagy részét elvinnie - a járműállomány viszont vészesen elöregedett.

Acélvázas 1000-es villamos az 58-as felső végállomásán - szerintem ezek voltak a legszebbek az acélvázasok közt

A megoldás a felújítás volt: mivel új járműre nem nem volt pénz, a régieket korszerűsítették, egységesítették. Bizonyos sorozatokat reménytelennek ítéltek, ezeket selejtezték, másokat nem tartottak kellően perspektivikusnak, ezek maradtak, ahogy voltak. Amiben viszont még láttak néhány évtizedet, azt "acélvázasították". Ez új, biztonságosabb kocsiszekrényt jelentett, bizonyos fődarabok megtartásával - meg azt, hogy nem omlott össze a város tömegközlekedése.

Újpest és Rákospalota közt a felüljárón: 55-ös villamos két pótkocsival

Először az 1897-ben gyártott, bár azóta többször átalakított 1600-as villamosokon hajtották végre ezt az átalakítást, 1955-ben. A kocsiszekrény kialakításán folyamatosan változtattak, illetve a főjavításokkor is igyekeztek egyforma állapotba hozni a kocsikat, ezért érdemes figyelni a különbségeket a képeken látható, tényleg csak elsőre egyformának tűnő tuják közt!

Kőbánya-Hízlaló, még aktív iparvágányokkal, inkl. sorompóőr

A fentebb látható 1505-es az F1A sorozatba tartozik, ami eleve egzotikusnak mondható történettel büszkélkedhet: a sorozat első kocsija az 1600-assal azonos típus átépítéseként jött létre 1938-ban, de 1941-től már újonnan gyártották hozzá a többit. Az így létrejött F1 típus volt az esztétikai alapja az 50-es évek acélvázasainak, és persze egy idő után őket is elkezdték acélvázasítani. Legalábbis egy részüket, mert némelyik megmaradt eredeti állapotában. A teljes sztori ennél persze jóval összetettebb, de ez mégiscsak egy blog, ha elkezdem leírni, senki se olvas tovább :)

Egyvágányos villamos alul, még villamosítatlan, kétvágányos vasút odafent, útban Tétény felé

A villamosok ikresítése igen jellemző átalakítás volt Budapesten: ilyenkor egy motorkocsi berendezéseit dobták szét két kocsira, az eredmény egy kétirányú (mindkét irányba vezethető) szerelvény volt - ellentétben a pótkocsis üzemmel. Értelemszerűen ezt egy idő után az acélvázasított kocsikkal is megcsinálták. És nem csak villamosokkal, mert a képen látható 1900-as ikrek egy része HÉV-kocsi volt eredetileg.

Elől egy négy oldalablakos acélvázas kocsi, hátul a Wekerle-telep

Eddig öt oldalablakos kocsikat láttunk, de voltak kisebbek is - az eredetileg a BVVV számára épült sorozatok a kisebb méreteikhez illeszkedő kisebb kocsiszekrényt kaptak. Ha tehát egy villamosbarát "négyablakos Füzesi kasztnit" emleget, akkor egy olyanra gondol, mint amit itt látunk fent. A "Füzesi" szó ebben a szószerkezetben a Fővárosi Villamosvasút Füzesi Árpád Főműhelyét jelenti, ahol az átalakítások történtek.

Régen volt már rejtvény: hol készült a kép?

... és persze a "négyablakosokból" is készültek ikerkocsik. Ezen túl készültek ilyen kocsiszekrényű villamosok újonnan is, jellemzően Pécs, Szombathely (háromablakos!), Szeged, Miskolc és Debrecen számára - ezek egy részét viszont érdekes módon nem a Füzesiben építették, hanem a Dózsa Főműhelyben, újonnan. Az átépített villamosok végül 1984-ben tűntek el Budapest utcáiról - utoljára a 41-esen közlekedett ilyen, 1984. augusztus 31-én.

A fényképekért ezúton is köszönetet szeretnék mondani a fotósnak, Ab van Donselaarnak, és Tim Castricumnak, aki bescannelte őket!

Ha tetszenek a képek, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad (mondjuk link formájában)! Köszönöm!