Amikor ezer éve Köpenickből (pontosabban Schöneichéből, Köpenicken át) villamossal csorogtunk vissza Berlinbe (Köpenick ugyan Berlin része már jó ideje, mégis külön kisvárosnak tűnik, saját villamoshálózattal, meg minden), végighaladtunk egy sárga téglás gyárépületekkel szegélyezett utcán, ami nagyon tetszett. Akkor nem szálltunk le a villamosról, mert éppen esett, de eldöntöttem, hogy visszajövök ide. Tavaly végre belefért a menetrendembe a kitérő a könnyen megjegyezhető nevű Wilhelminenhofstraße-ba:

A változatosság kedvéért most is esőre állt (sőt, esett is a végén, konkrétan átlátszóra áztam, mert nem volt nálam ernyő), de ha már egyszer hét évet vártam rá, csak maradtam egy kicsit, készíteni pár képet az emlékezetes gyártelepről...

... ami a jelek szerint az AEG-hez tartozott. Eredetileg egy erőművet építettek ide, de eleinte nem volt elég vevőjük az áramra, ezért a kábelgyárukat (Kabelwerk an der Oberspree, röviden KWO) is ide telepítették, a folyamatosan bővülő gyár pedig szépen fellendítette az Oberschöneweide névre hallgató városrészt. A második világháború után a KWO-ból VEB KWO lett, ami a rendszerváltás környékére nagyjából be is dőlt. Az egykori üzem egy része üresen áll, más részében a berlini Műszaki és Gazdasági Főiskola (HTW) működik. A környéken egyébként több hasonló jellegű épület is áll, de csak ezt fényképeztem körbe, mert a fények nem igazán voltak alkalmasak a fotózásra.

A telep ma átjárható a Spree felé, bizonyos műszaki emlékeket pedig a helyükön hagytak odabent, például ezt a futódarut. Az alatta húzódó sétány a térképeken is rajta van, a neve találóan Unter der Kranbahn, azaz "A darupálya alatt" :) Kicsit olyan volt az egész, mint a budapesti Millenáris a hivatalos pompa nélkül (azaz körülbelül ahogy az egykori melegpörgető környéke kinéz).

Még egy vasúti fordítókorongot is a helyén hagytak - persze nem kizárt, hogy teherautók ma is használják, ha a sofőrök lusták kanyarodva tolatni :)

A telepet a céges identitás jegyében neves építészekkel terveztették, és direkt használták mindenütt ugyanazt a klinkertéglát a burkoláshoz. Sajnos a borult szürkeségben nem igazán jön ki, de meglehetősen jól néz ki az egész, ahogy az ember a villamossal elrobog mellette...