Aki rendszeresen olvassa ezt a blogot, valószínűleg tudja, hogy a Szabadság hídnak különleges helye van a szívemben, pláne, amióta díszkivilágítást kapott.
Annak ellenére, hogy alapvetően "csak" egy rácsos acélszerkezetről van szó, még ködben, szembefényben is szép!
Gyerekkoromban nagyival sokszor jöttünk át rajta, én pedig tudtam, hogy a második világháborúban a Dunába robbantott részt arról lehet felismerni, hogy egyszerűbb kivitelű a korlátja. A felújítás óta ez már nincs így - és jobb is így.
A képek tegnap készültek; a fogorvostól az ügyeletes gyógyszertárat érintve mentem hazafelé, tehát nem voltam százszázalékosan pozitív hangulatban, de a köd játéka felvidított: hol tejköd volt (amennyiben beszélhetünk egyátalán szürke tejről)...
... hol besütött a nap egy-egy résen át.
A partok látványa néha olyan volt, mintha pauszpapíron át néznénk, ...
... aztán jött egy adag újabb adag köd, és elveszett a háromszázegynéhány méterre levő túloldal, ...
... de előbukkant a nyolcszáz méterrel arrébb levő Erzsébet híd teteje.
Tudom, nem kéne mindig erőltetni a videózást, de mozgóképen más hangulatai és színei is előjönnek a ködnek. Összességében nem ez volt életem leggyorsabb átkelése a Fővám térről a Szent Gellért térre, de nem baj :)
Ez megy most