A bejegyzés címét kivételesen szó szerint kell venni: ahogy évekkel ezelőtt már írtam egyszer róla, álmaimban gyakran egy olyan Budapestet látok, ami nagy vonalakban ugyan megfelel a valóságosnak, csak egyes megszokott helyeken nemlétező utcák, terek nyílnak (illetve sokkal több villamos jár benne - de komolyan!).
A minap például azt álmodtam, hogy a Szent Gellért térről elindulok felfelé a Kemenes utcán, ami egy idő után - a valósággal ellentétben - abbahagyja az emelkedést, és a Bartók Béla úti bérházak sora mögött egy katlanszerű völgybe torkollik. Aholis egy tó van, partján vidámparkkal, ahol minden attrakció egyetlen tömbbe van integrálva: a falain és tetején hullámvasút fut, beljebb szellemvasút rohangászik, függőleges tengelyeken mindenféle zuhanós cuccok mozognak, a sok vaspálya közt kígyózó úton pedig dodzsemmel (!) lehet gokartozni. És álmomban rögtön fel is ismertem, hogy "igen, nagyival sokszor jártunk itt, de csak kívülről nézegettük, mert drága volt". Pedig igazából nincs ilyen, de akármit látok álmomban, azt mindig felismerem, mindig emlékszem rá... A tó másik oldalán egy hatalmas füves tér túloldalán egy másik vidámpark is volt (mi a fene van már velem meg a vidámparkokkal?), és egy hatalmas, bécsi szecessziós stílusú szálloda, a "Drakula Hotel" (klassz név!). Ezt le akartam fotózni, de szobahölgyek (nem lányok voltak, hanem nénik) kezdtek felém rohanni, azt ismételgetve, hogy nem szabad a szállót lefotózni, azonnal menjek onnan. Mérgesen távoztam a hegygerincen át a Villányi út felé, ami mindig ugyanott van álmomban, csak hosszabb és egyenesebb, hatalmas gyárakkal és irodaházakkal szegélyezve (a Délibe menő vasút meg nem felül-, hanem aluljárón keresztezi). Csak most nem járt rajta villamos (és ez tényleg furcsa, mert álmomban a Körtérre általában legalább nyolc irányból jön villamosvonal; a Villányiból rögtön kettő is: egy a szokásos helyén, egy pedig a Szent Margit Gimnázium kertjén át). Aztán buszra szálltam, ami a Déli pályaudvar üzemi területe melletti üres hegyoldal (hhe?) tövében ment, ahol fotózni akartam az ott álló kastélyokat, de soha nem akart exponálni a gép. Állandó élmény, hogy ha álmomban fotózni akarok, akkor vagy nem exponál a gép, vagy rosszkor villan a vaku, vagy nem sikerül a kép... Majdnem, mint a valóságban ;)
Más álmaiban is előfordulnak létező helyek szomszédságában nem létezők? Esetleg visszatérő jelleggel?
Ez megy most