A budaörsi nyílt nap után édesapámmal még átrándultunk a hármashatárhegyi reptérre, mert már vagy 25 éve nem jártunk arra együtt. Meg kellett állapítanom, hogy ez a hely még mindig gyönyörű:
Egész nagy élet volt itt is, persze a remek időjárás adott volt ahhoz, hogy így legyen (nem olyan esős, hideg, nyirkos vacak, mint most már egy ideje... brr, de unom már!).
A csörlőzött vitorlázógépeken túl láttunk egy motoros vitorlázót is, illetve a Li-2-es kétszer is tiszteletét tette (a budaörsi sétarepültetés útvonala erre vitt).
Igazából érdekes kavalkád volt: a motor nélküli gépek szárnyainak suhogását néha felváltotta a Ferihegyre igyekvő utasszállítók kicsit arrébbról - és persze pár emelettel feljebbről - jövő zaja: a kis füves placc és a nemzetközi légikikötő pályáinak iránya ugyanis véletlenül egybeesik. A szemközti Vöröskővár tetején most ugyan nem reptettek sárkányokat, de a szomszéd domboldalon ott gyakoroltak a siklóernyősök, a pálya körül pedig kocogók rótták a köreiket - igazi sportparadicsom ez a völgy; remélem, hogy soha nem építik be!
A starthely, illetve a reptér üzemi területének szélét jelölő csíkos hordók egyike - na ezek azok, amiket a kutyasétáltatók ezerrel ignorálnak, pedig nagyot tud ám ütni a vontatókötél, meg az éppen leszállni készülő vitorlázók se nagyon tudnak átstartolni, ha eléjük kóvályognak... miért ilyen buták az emberek?
A suhogás és motorzúgás váltakozása egy rövid videón. Látható, hogy míg a vitorlázók délkelet felé szálltak fel, a motoros északnyugat felé - nekik csak arra szabad. A Li-2 bömbölése pedig csodásan visszhangzott a hegyek közt!
Ez megy most