Sok budapesti villamosnak van beceneve (Stuka, Rata), de kevésnek annyira "emberszerű" hangzású, mint a lőrinci ikreké. Ahogy az sejthető, a típus legfőbb bevetési területét jelöli a megnevezés: ezek a kocsik a pestszentlőrinci HÉV-re készültek, és ha kicsit hunyorítunk, akár úgy is mondhatjuk, hogy arról a környékről mentek nyugdíjba: legutoljára '76-77-ben a 20-as, 30-as, 31-es vonalakon, illetve a félbevágott 13-ason és az 51A-n bukkantak fel.
Az ikerkocsi a villamosoknál jellemzően olyan járművet jelöl, ami csak egy - közel azonos - "testvérével" együtt közlekedhet forgalomban. Régen ez legtöbbször azt jelentette, hogy egyetlen motorkocsi berendezéseit dobták szét két kocsira: egy-egy motorja, egy-egy menetkapcsolója volt mindegyiknek, az egyik kapta a légsűrítőt, illetve némely esetben áramszedő is csak az egyiken volt. Ezek a kocsik ezután nem is voltak többé külön használhatók. Később a jelentés kiterjedt bármilyen tartósan együtt közlekedő kocsi egységére is, például az UV-ra és Tatrára is mondják, pedig mindkettő kocsijai egyébként teljesen üzemképesek önmagukban is.
A lőrinci ikrek ennek megfelelően nem ikerként kezdték: a BLVV (Budapest-Szentlőrinci helyiérdekű villamosvasút) 1911 és 14 közt 50 tízablakos (egy oldalon tíz ablaksáv van) motor- és 30 tízablakos pótkocsit rendelt. Ezeket 1926 és 30 közt két menetben ikresítették: először motorokat pótkocsikkal, majd motorokat motorokkal - az így kinyert "plusz" motorokat egy korábbi széria ikresítéséhez használták fel. Az talán sejthető ennyiből, hogy az ikresítés szükségmegoldás volt, de a száguldás és finom gyorsítás amúgy sem volt jellemző a túlterhelt budapesti hálózatra - viszont az ikrek a pótkocsis szerelvényekkel ellentétben kétirányúak voltak, tehát hurokvégállomás vagy csatolgatás nélkül is vissza lehetett fordítani őket.
A kocsikat a BSzKRt, az FVV, majd a BKV is megtartotta, többek közt annyit módosítva rajtuk, hogy két kis ablak helyett egy nagyot raktak oldalra, a plusz terhelést acéltartókkal kiváltva - innentől tehát tízablakos helyett ötablakosnak nevezhetnénk őket Talán ennek az átalakításnak is köszönhető, hogy olyan sokáig bírták, illetve hogy a múzeumi megőrzésre kijelölt 21+22-es (2420+2421-es) kocsikat különösebb mágia nélkül talpra tudták állítani 2000-ben. Üröm az örömben, hogy a nagy kerekek és nagy tengelytáv miatt a szerelvény gyakorlatilag soha nem közlekedett nyílt nosztalgia forgalomban - emiatt néhány éve a szentendrei múzeumba szállították, hogy legalább megtekinthető legyen. Pedig látványos jármű, még nappal félig szemben, illetve sötétben is jól néz ki :)
Ez megy most