Würzburgra csak egy késő délutánom volt: záróra után, de még azért naplemente előtt. Gyakorlatilag csak végigvágtáztam a belvároson, inkább csak a hangulatot figyelve, mint a konkrét épületeket.

A piactérnek (Marktplatz) a másik sarkát már mutattam, ott áll a legnagyobb kápolna, amit valaha is láttam. A házak mögül a Szent Kilián-dóm tornyai kukucskálnak...

... melyeket nagyjából az egész városból látni. A román stílusú épületet 1040-ben kezdték építeni, ez volt a város harmadik székesegyháza - a másik kettő hamar megsemmisült, ez viszont időtállónak bizonyult. A nekünk kicsit talán szokatlan név egy ír származású vértanú emlékét őrzi.

A Dómhoz vezető út (Domstrasse) a Majna túloldalán álló vár irányába egy régi kőhídon folytatódik, amit nem túl szellemes módon Öreghídnak hívnak. Már a XII. században kőhíd állt itt, a jelenlegi átkelőt 1476-ban kezdték építeni. Az ívek és a úttest akkoriban fából készült, amit csak lassan építettek át - a híd ebben a formájában 1703-ban készült el. Ugyancsak a XVIII. században kezdték el szentek és uralkodók szobrait felállítani kétoldalt. Ami érdekes volt, hogy a híd egyharmada spontán teraszként szolgált, és mindenki pezsgőt, bort, vagy valami hasonlót kortyolgatott talpas poharakból.

Városháza, toronnyal, ahogy kell.

Ha egy városnak a neve "burg"-ra végződik, akkor kell bele vár is, döntött néhány éve a helyi turisztikai bizottság, és felhúzták a Mária-hegyi erődöt. Igazából persze nem ez történt; sokkal régebben kialakult a vár, az udvarán álló, kör alaprajzú kápolna például 706-ban épült. 1989-tól eddig a látogatásig egyébként csak a vár látványát ismertem a városból, mert ez látszott a közelben elhaladó autópályáról...

Stuttgarthoz kicsit hasonlóan a würzburgi belváros is egy katlanban fekszik, melynek napsütötte oldalán szőlőt termesztenek. Vicces, hogy a főpályaudvar peronján állva csak a sínek és egy gyorsforgalmi út választ el a szőlőhegytől, ettől mégse lesz kevésbé városias az öszhatás - ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy vajon hogy nézne ki Buda ma, ha elmarad a XIX. század végi filoxéra-vész.

A Sólyom-ház (Falkenhaus) 1751-ben kapta rokokó díszítését - inkább csak elrettentésként van itt ez a kép, mert elég gejlnek találtam - a rokokó nagyon nem az én stílusom.

És ezzel be is fejezném ezt a bejegyzést. Természetesen a würzburgi villamosok még fel fognak bukkanni a blogban :)