A Dóm után egy másik meghatározó kölni épületet szeretnék bemutatni: a Nagy Szent Márton-templomot. Nem olyan híres, mint jóval nagyobb testvére, de a látványa legalább annyira hozzátartozik a város látképéhez - ráadásul jóval régebb óta:

„Gross St Martin - Rheinpanorama um 1856“ von Johann Franz Michiels - Uta Grefe: Köln in frühen Photographien 1847-1914, Schirmer/Mosel Verlag, München, 1988, ISBN 3-88814-294-6 Scan by Raymond Disc. - Raimond Spekking. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

A nappal és este is pompázatos négyezeti (a kereszt- és hosszházak találkozása fölött emelkedő) torony eltéveszthetetlen látvány, de nekem az is feltűnt gyerekkoromban, hogy a körülötte álló házak mind újabbak nála - ami arra utalt, hogy igencsak mozgalmas története lehet:

A kezdetek - természetesen - a római időkig nyúlnak vissza, de akkor nem szentély állt itt: a második világháború után többször is igen alaposan átkutatták a környékét, és több rétegben eltérő funkciójú épületek maradványait találták. Az első században vélhetően sportolásra használták a csak kicsivel a Rajna vízszintje fölé emelkedő, bekerített területet; egy úszómedence nyomait is fellelték - vagy legalábbis valamit, amiről úgy gondolják, hogy úszómedence volt.

„Gross stmartin outlines 1-12 century animation“ von Elke Wetzig (Elya) - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons

Később - vélhetően árvizeket követően - feltöltötték a területet, ekkor raktárkomplexum került ide, melynek déli és keleti falainak vonalvezetése részben megegyezik a későbbi templom, és hozzá tartozó apátság falaiéval. A templom alatti kiállításon elegyedtem szóba egy úrral, aki úgy magyarázta, hogy a templom középhajójának oszlopainak alapja ugyanott van, mint a római kori raktár oszlopainak alapozása volt, de nem egyezik meg azzal: a római alapokat alapnak használták a középkori alapokhoz...

Hogy pontosan mikor épült keresztény templom a rómaiak után egy ideig még használt déli raktárépület helyére, azt azért nem tudni pontosan, mert az erre vonatkozó legrészletesebb adatokról - melyeket az idők során minden más forrás is átvett - a XX. század elején kiderült, hogy az apátság egy (túl)buzgó szerzetesének kitalációi voltak. Ezzel együtt úgy gondolják, hogy akkoriban alapíthatták, amikor a névadóról - a Pannonia területén született Tours-i Szent Mártonról - a legtöbb frank területen található templomot elnevezték: a VII. és IX. század közt.

A X. században már írásos nyomai vannak az apátságnak, majd annak, hogy a hozzá tartozó templom már javításra szorult. A XII. században a várost tűzvész rombolta le, ekkor döntöttek egy új templom építése mellett, melynek az eredménye a ma is látható háromkarélyos szentély - amikor 1172-ben felszentelték az épületet, még nem is állt sokkal többől. Érdekes, hogy amikor a hosszházat építették, az rálógott volna egy szomszédos templomra, ezt elkerülendő aszimmetrikus lett az alaprajz. Később ez a másik templom eltűnt, de az aszimmetria megmaradt...

A XIII. századra teljesen elkészült templom számtalanszor károsodott: leégett a teteje, leomlott a torony egyik vagy másik része - utóbbi északnyugati saroktornyát a XVI., a délnyugatit pedig a XVIII. század után a XIX.-ig nem is építették vissza, a korabeli képekről ezek hiányoznak. De voltak más változások is: a XVIII. század elején teljesen lebontották és újraépítették az apátságot, majd a templom belsejét is átalakították. Az 1800-as évek elején a francia megszállás miatt a korábban említett szomszédos templomot elárverezték és lebontották, de a Szent Márton megmaradt - a funkcióvesztés miatt gondozatlanná vált apátságot viszont végleg elbontották.

„Gross St Martin - Blick von Westen vor 1899“ von Unbekannt - Max Hasak (1856-1934): Die Baukunst. 11. Heft: Die Kirchen von Gross St. Martin und St. Aposteln in Köln, Verlag W. Spemann, Berlin, Stuttgart, 1899 Scan by Raymond - Raimond Spekking. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

A porosz uralom alatt újjáéledő Kölnben nem csak a Dómot akarták befejezni, de a lehangoló látványt nyújtó Szent Márton-templomot is felújították, részben a város pénzén. A kor ízlésének - a historizmusnak - megfelelő belső díszítést a lébényi román stílusú templomot is felújító August Essenwein tervezte:

„Gross St Martin - Nordkonche - vor 1899“ von Unbekannt - Max Hasak (1856-1934): Die Baukunst. 11. Heft: Die Kirchen von Gross St. Martin und St. Aposteln in Köln, Verlag W. Spemann, Berlin, Stuttgart, 1899 Scan by Raymond - Raimond Spekking. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons

Bár a teljes díszítést nem sikerült megvalósítani, a végeredmény így is meglehetősen hivalkodó lett, de így is maradt a második világháborúig, amikor a számos bombatámadás után - a belváros legnagyobb részéhez hasonlóan - csak a falak csonkjai maradtak a templomból.

Az újjáépítés nagyrészt újraépítést jelentett, amibe sokan úgy gondolták, hogy nem is szabad belefogni, inkább meg kell hagyni mementónak a romokat. Végül azért csak nekifogtak (vélhetően az NSZK gazdasági csodájába nem fért volna bele egy olyan rompark a város közepén, mint Drezdában), és '65-re elkészült a torony, húsz évvel később pedig újra felszentelték a főoltárt. A belső tér visszafogott, szinte dísztelen lett, de az itt-ott megmaradt XIX. századbeli falfestményeket és mozaikokat is megtartották, érdekes kettősséget létrehozva. Szerintem egészen szokatlan, magyarországi templomokban ritkán tapasztalható hangulata van! A kicsit borongós összhatást a (CD-ről szóló) zene jól aláfestette, reményeim szerint egy picit sikerült is megörökítenem belőle ezen a népi naiv VHS stílusú videón:

Érdekes még, hogy a háború után elhúzódó felújítás során a padló alatti részekhez is hozzá tudtak férni, így meglehetősen rendhagyó módon azt is be tudjuk járni, amire a templom eredetileg épült:

És nem csak pár kőről van szó, hanem teljes falmaradványokról, melyek a bejegyzés elején említett feltöltések nyomait is őrzik. A legérdekesebb az volt, hogy - amint azt itt helyben hallottam - a római létesítmény többi részét is feltárták, de azok helyére földalatti parkoló épült, csak a templom alatti leletek maradtak meg.

Aki esetleg azt is tudni szeretné, hogy miért "nagy" ez a Szent Márton-templom: nos, értelemszerűen azért, mert van egy "kicsi" is. Pontosabban volt - ma már csak a tornya áll, egyszerűsített toronysapkával:

A templom maga kivételesen nem a második világháború áldozata: a francia megszállás alatt zárták be és árverezték el (ez a franciák által erőltetett szekularizációban általános volt). Egyházi funkcióit a közeli kapitóliumi (ebből a névből talán sejthető, hogy nem egy kimondottan új intézményről lehet szó) Szent Mária-templom vette át, a tornyot azért tartották meg, mert a nevezett másik templom saját tornya ledőlt, amiután a harangokat ide tették át. A Kis Szent Márton-templom épületét 1824-ben lebontották, a torony pedig ugyan megsérült a világégésben, de helyreállították, hogy legalább utalásképpen nyoma maradjon a városképben, melynek a középkor óta része volt.

Forrás: német Wikipedia, szóbeli közlések