Őszintén szólva nehezemre esik elhinni, hogy egy kertészeti kiállítás tömegeket vonzó rendezvényként működhet, melyre a rendező város évekig készül, és melyre az ország többi részéből több millió látogató érkezik, de Németországban pontosan ez a helyzet a Bundesgartenschau - avagy rövidebben BuGa - esetében. Kétévente rendezik meg, tízévente ráadásul nem csak szövetségi, hanem nemzetközi szinten, Nemzetközi Kertészeti Kiállításként (IGA). A műfajnak a XIX. századig - vagy talán még régebbre - visszanyúló hagyományai vannak, és bár napjainkra az érdeklődés csökkenőben van, újra és újra megrendezik ezeket a bemutatókat, átalakítva a rendező városok képét és életét!
„Schwerin Schlossgarten 2009“ von Backslash - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons
És ilyenkor nem csak egy parkot vagy erre kijelölt kiállítási területet virágoztatnak fel - többek közt szó szerint is -, hanem komoly infrastrukturális beruházásokat eszközölnek, sokszor extra turistavonzó látványosságokat is felépítve. Mintha valami mini-olimpiáról lenne szó, ahol nincs államokon átívelő korrupció, izé, senki nem doppingol, jajjmár atléták helyett kertészek és tájépítészek versenyeznek.
Kis és nagy méretben is vannak nyomai annak, hogy milyen lelkesen készül fel egy-egy város: Stuttgartban az 1939-es, akkor még birodalminak nevezett kiállításra többek közt 24 új villamos motorkocsit is beszereztek, melyeket máig Gartenschauwagennek, azaz "kertészetikiállításkocsinak" hívnak; persze a hetvenes évek óta csak nosztalgia üzemben találkozni velük.
„Tazzelwurm vom Killesbergturm“ von Sven Dittmar - Eigenes Werk. Lizenziert unter Gemeinfrei über Wikimedia Commons
De más síndöcögény is épült a Reichsgartenschaura: a tulajdonképpeni kiállítási helyszínen, a killesbergi parkban ma is közlekedik a 381 milliméteres nyomtávú kisvasút, vasár- és ünnepnapokon ráadásul gőzös által vontatva (egyébként dízeleznek). A vontatójárművek ugyan nem eredetiek, de a kocsik igen!
„Bundesarchiv B 145 Bild-F011320-0002, Stuttgart, Bundesgartenschau, Seilbahn“ von Bundesarchiv, B 145 Bild-F011320-0002 / CC-BY-SA. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons
A második világháború után többek közt Baden-Württemberg fővárosa próbálta feltámasztani a kertészeti kiállításokat, Deutsche Gartenschau néven. Ez természetesen jókora vállalkozás volt, melynek én csak egy közlekedési jellegű elemét említeném: egy, a kiállítási terület fölött húzódó libegőt.
Stuttgart egyértelműen a műfaj királya: 1950 után '61-ben, majd '77-ben is ők rendezték a kiállítást, utóbbi alkalommal új helyszínen, az egykori kastélypark egy részében. Itt a közutat föld alá süllyesztették, a zöldterületet pedig vulkánokat/gejzíreket mintázó, dombok tetején működő szökőkutakkal tették tele, ezek közül néhányat a fentebbi képen is láthatunk. Az ugyancsak látható Stadtbahn-szerelvények és a vonalvezetés ugyan nem a kiállításhoz kapcsolódnak, de az összhatás annyira jópofa, hogy ide kellett raknom egy képet róla :)
„IGA93-Panoramabahn“ von Vux himself - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY 2.5 über Wikimedia Commons
És még nincs vége: 1993-ban több helyszínt is igénybe vettek, melyek közt egy 4,6 kilométeres monorail közlekedett. A futurisztikus eszköz ideiglenes kivitelű volt, egy évvel később el is bontották - hogy '97-ben Gelsenkirchenben, majd '99-ben Magdeburgban építsék fel, az ottani BuGák alkalmából. Piac a gyártóknak, kísérletezési lehetőség a várostervezőknek, közlekedési szakembereknek - pedig elvileg kertészeti kiállításról van szó :)
„Cologne Cable Car“ von Maxim75 - Eigenes Werk Geolocation.ws. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 über Wikimedia Commons
Állandó létesítmény ellenben az 1957-es kölni BuGára épített lanovka, mely a Rajna két partját - még pontosabban az állatkertet, a botanikus kertet és a túloldali parkot - köti össze. 1963/64-ben hidat építettek alá, ekkor a pilonokat és az útvonalat is módosítani kellett, de ma is megvan, klassz kilátás esik belőle a Dóm és a belváros felé!
„JHM-1975--Fx0014 - Aerobus Bundesgartenschau Mannheim 1975“ von jhm0284 - Flickr: JHM-1975--Fx0014 - Aerobus Bundesgartenschau Mannheim 1975.. Lizenziert unter CC BY-SA 2.0 über Wikimedia Commons
Nyugat-Németország szédületes fejlődésének megfelelően az 1975-ös, mannheimi BuGa büszkesége is a magasba emelte a látogatókat: az AeroBus a két kiállítási területet kötötte össze, a város normál életének akadályozása nélkül.
„Koblenz im Buga-Jahr 2011 - Rheinseilbahn 01“ von Holger Weinandt - Eigenes Werk. Lizenziert unter CC BY-SA 3.0 de über Wikimedia Commons
A 2011-es BuGa kapcsán Koblenz városa hasonló problémával állt szemben, mint Köln: az egyik fő kiállítóhelyet a Rajna választotta el a többitől - na meg némi szintkülönbség. A megoldás itt is egy kabinos függővasút lett: a világ egyik legnagyobb kapacitású (7600 fő/óra) lanovkája. A fő gondot az jelentette, hogy az UNESCO szokásához híven belengette a világörökségi cím elvételét. A létesítményt emiatt eredetileg csak 3-4 éves üzemre tervezték, de a lakosság az UNESCO és az ICOMOS akadékoskodása (elnézést, hogy ezt a szót használom, de nem sok jót gondolok róluk, amióta képesek voltak Drezdát és környékét egy több kilométerrel arrébb levő, az élet zajlásához szükséges híd miatt levenni a listáról) ellenére ragaszkodott a továbbüzemeltetéshez; végül 2026-ig engedélyt is kaptak rá.
"Reclameauto, BUGA-2011, Koblenz" by Kleuske - Own work. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Wikimedia Commons
Ez is közlekedés, ez is Koblenz, ez is BuGa, de persze csak vicc/reklám szintjén :) Viszont érdekelne, hogy csak szerintem meglepő-e, hogy egy alapvetően technokratának gondolt (igazából persze nem az, és amúgy is minden általánosítás hülyeség:) országban ennyire fontos lehet egy ilyen jellegű rendezvény. Ti mit gondoltok?
Ez megy most