A Héviz (sic!) vízibusszal utazás és a tó hosszában végighajózása során már összefutottam a két balatoni fehér szépség egyikével, a Helkával, de fel nem jutottam rá. Mivel azt hittem, hogy augusztussal véget fog érni a balatoni nyaram, a második MÁV retróhétvége programjába gyorsan beleillesztettem egy egyórás kört vele:

A két hajó közül a Kelén Siófokról, a Helka pedig a tó másik végében Keszthelyről sétahajózott. Az itteni kikötő kialakítása miatt könnyebb volt oldalról lefotózni, éltem is ezzel a lehetőséggel.

Bár a hajó felépítménye és technikája - eredetileg gőzös volt - sokat változott 1891-es vízrebocsátása óta, a hajótest alakja nem igazán.

Eredetileg a kormányos a szabadban dolgozott, a negyvenes évek második felében aztán fülkét kapott.  Egyes források szerint 1955-ben a hajtáshoz is hozzányúltak, de ekkor még csak másik gőzgépet kapott. 1961-ben viszont eljött az ideje a dízelesítésnek, egy Láng motorral.

Ekkor kapott egy nagyméretű zárt belső teret is, nagy ablakokkal a régi, kisebb, és sötétebb belsejű utastér átépítésével. A mai utastér azonban nem akkori, ...

... mert volt egy majdnem két évtizedes közjáték. A hajót 1978-ban selejtezték, majd '80-ban kirakták a 71-es út mellé diszkónak. Aki járt Balatonfüreden a nyolcvanas években, biztosan emlékszik rá, aki nem járt, annak itt van ez a részlet a Pogány Madonna című filmből. Jól láthatóan nem volt szempont a múzeumi megőrzés, úgyhogy amikor a kilencvenes évek közepén visszavásárolta a Mahart, a felépítményt újra kellett építeni.

Pontosabban azt is, mert sok mindent cserélni kellett. Van még benne 1891-ben beépített anyag, de annyi negatív hatás érte ezt a hajót: a normál használaton felül 1945-ben elsüllyesztették a németek, a hetvenes évek végétől a kilencvenes évek közepéig pedig karbantartás nélkül állt a szabadban...

De vissza a mai állapotokhoz! Nagyon tetszett, hogy a belső, fedett terek ilyen régimódi felülvilágítókon át kapnak fényt. Mintha valami űrlény szarkofágja lenne :)

A Balatonnak ez a vége nem éppen a tó leglátványosabb része, de azért itt is lehet szépet látni, például a Szent Mihály-dombon álló kápolnát Vonyarcvashegy és Balatongyörök közt. Így, a Badacsonnyal a háttérben mintha valami egzotikus tengeri szigetet látnánk, a háttérben egy vulkánnal!

Szörnyű forróság volt az út során. Nem meleg, nem hőség, nem kánikula, hanem olyan forróság, hogy az út végén nem voltam biztos abban, hogy a kikötőtől a legközelebbi árnyékos részig el tudok gyalogolni az agyvizem elpárolgása nélkül :) Pedig hűtöttem magam rendesen limonádékkal! Akkor még nem tudtam, hogy nem kellett volna sietnem, mert novemberben ismét alkalmam nyílt utazni vele, emberibb hőmérsékleti viszonyok mellett...

Természetesen most is csináltam egy rövid videót - meg feliratozást a videóhoz. Mint már említettem, nem ez a Balaton legszebb része, de a vízen siklás, a víz csobogása, a motor duruzsolása semmi máshoz nem hasonlíthatóan nyugtató hatással van rám. Alig várom, hogy megint utazhassak vele!