HamPLÓ

A múltkori képek és videófelvételek a jéghegy csúcsát képzik csak a képzavarban, amivel a témával töltött időmennyiséget lehetne leírni. Minden megörökítési lehetőségre jutott (némi helyezkedés után) 30-40-50 percnyi várakozás, ami néha még úgy is sok volt, hogy enyhe telünk volt. Úgyhogy videóztam. Mégiscsak a világ egyik legszebb helyével néztem farkasszemet! Tudom, más ezt diavetítéssel oldotta volna meg, de nekem tetszik, hogy nem teljesen statikusak a képek: gomolyog a köd, autók fényei villannak fel, hullik a hó...

A zenére (eltértem az eddigi sablonoktól: nem klasszikus, nem elektronikus) azért volt szükség, mert az ember legtöbbször nem egyedül gyönyörködik a látványban, és ez a tevékenység sokak számára csak zajosan lehetséges. A leghangosabbak a panorámába beleordibáló olasz turisták voltak - illetve a gyerekek. Egy kissrác egyszer például azt kérdezte a szüleitől, kiabálva, hogy fel lehet-e mászni "a Citadella nénihez" - én meg ne borítsam fel az állványt a nevetéstől :)

Jómúltkorjában mutattam a szűk utcában még szűkebben forduló friesenheimi villamosokat, most pedig két régebbi kép erejéig átugrunk Brémába, ahol szintén nem félnek a sínek és épületek egymáshoz közelségétől:

Ez itt a helyi piactér, balra a város jogait jelképező lovagszoborral, jobbra a városházával. Köztük sínek, körülöttük emberek. Ez pedig a helyi dóm, egy másik villamossal:

Jó, persze ezek az épületek nem olyan értékesek, mint a lakók panaszai miatt (is) villamostalanított Endresz György utcában állók, hiszen még bejáratósak: a szobor 1404 óta van ott, a városházát szintén a XV. században építették, a székesegyházat pedig a XI.-ben. Bár azóta át-átépítették őket az adott idők stílusában, erről a XVI. századi térképről gyakorlatilag csak a tuja hiányzik közülük:

Forrás: Wikimedia Commons, the free media repository

Namármost arról, hogy nálunk nem nagyon maradtak fenn ilyen régi épületek, nem tehetünk, a történelem hozta így. De hogy a villamosra csak mint valami távolra száműzendő, házremegtető dologra tudunk gondolni, az azért rajtunk is múlik (kezdetnek például jól megépített pályán normális járműveket kell járatni, a sínt meg karban kell tartani).

Már korábban is jeleztem itt a blogban, hogy meglepően megkedveltem a GySEV külföldről bérelt "új" nagydízeleit, most végre saját oldalt kaptak a hampage.hu-n:

Szovjet nagyasszony: Ludmilla a nyugati végeken

Bár a sztori kicsit hasonlít a bytomi 38-as villamoséra, most eltávolodunk a sűrűn lakott területektől, hogy pár pillantást vessünk a Balaton környékének - szerintem - legkevésbé "balatonos" attrakciójára, a balatonfenyvesi kisvasútra. Egy nagyon kis vasútra, ami a tónak hátat fordítva a Nagyberekbe szállítja az érdeklődőket, ahol... ahol megfordul és visszajön:

Ez a környék egykor a Balatontól túrzásokkal leválasztott lápos terület volt, amit hosszabb idő alatt csapoltak le. Az így kapott területen a mezőgazdasági termelés megindításához először lóvasút, majd a második világháború után 760 mm-es nyomtávú gépesített vasút épült. A hetvenes években csökkenő teherszállítás helyét a nyolcvanas évekre átvette a turistaforgalom, elsősorban a csisztapusztai termálfürdőé. Kompex turistaprogramok tömegeknek fürdővel, borospincékkel és folklórprogramokkal - volt gőzös is, meg minden.

Aztán 2002-ben a teherszállításra használt szárnyvonalak után a táskai és csisztapusztai vonalat is bezárták, maradt a somogyszentpáli szakasz. 2009-ben úgy tűnt, annak is annyi lesz, Jazzcoollal azért jöttünk ide. Tömegek helyett egy zötyögős utazást kaptunk, a hangulatról a vaskályha, és az üzem fénykoráról mesélő kalauz gondoskodott.

Gyerekkorunkat tévés főcímzenék kísérték végig, és némelyikre talán nem csak azért emlékszünk, mert sokat hallottuk őket, hanem mert tényleg különlegesek voltak. Szerintem ilyen volt Dick Raaymakers (a.k.a. Kid Baltan) és Tom Dissevelt Song of the Second Moon című nótája:

A fentebbi videó készítője gondoskodott arról, hogy akinek az első hangok után még nem esik le, az is hamar rájöjjön, miről van szó :) Ti elgondolkodtatok annak idején, mit hallotok? Én megpróbáltam, de hamar elakadtam. Talán egy-két lefutás volt, amiről azt sejtettem, hogy hegedű - gondoltam, hogy akkor a többi szintetizátor lesz. Jóval később derült ki, hogy valóban nem hagyományos hangszereket hallunk, hanem elektronikus zenét. Pikánsabbá teszi a dolgot, hogy a szám '57-ben került rögzítésre: nem volt szekvenszer, de még szintetizátor se nagyon, úgyhogy a dal létrehozásához olyan bűvészkedésre volt szükség, mint a Doctor Who néhány évvel későbbi főcímzenéje esetében. A youtube jóvoltából megnézhetjük az alkotókat, hogyan dolgoztak; hol, mivel hozták létre többek közt azt a dalt is, amit mi a Delta főcímeként ismerünk:

Amikor hallottam, hogy a mostani (2013/14-es) télen is UV-t öltöztetnek LED-ekbe a karácsonyi szezonban, kicsit csalódott voltam. Pontosan nem tudom, miért, hiszen az UV-t imádom, a Fényvillamos meg jól néz ki, ráadásul miért is változtatnának egy működő dolgon, de kicsit reménykedtem, hogy idén talán lesz valami meglepetés. Ehhez a kezdeti lelkesedéshiányhoz képest többet fotóztam és videóztam, mint az előtte levő két-három szezonban összesen.

Tavaly talán nem is utaztam vele, legalábbis határozottan rémlik, hogy fel akartam szállni rá, de nem fértem fel, később meg már nem is erőltettem. Persze most is mindkét alkalommal mások beszéltek rá az utazásra, mert én inkább csak videóztam volna:

Tudom, az esti videók nem mindenkinek jönnek be, de ebbe most az átlagnál több lelkesedés ment bele - és néha még egész jól sikerült jelenetek is.

A szokásos "fotózzuk közelről" hozzáállás helyett legtöbbször messziről próbáltam lekapni a szerelvényt: a Halászbástyáról, az északi kortinafalról, a Citadellától, a Duna túloldaláról, az esti város pedig gyönyörű hátteret adott.

Gyanítom, hogy több megapixellel és szebb rajzolatú objektívvel szebb eredményt lehetett volna elérni, de én így is élveztem - és az enyhe télnek köszönhetően még a lábam is csak egyszer fagyott le úgy, hogy nem éreztem, mire hazaértem ;)

Nosztalgiázzunk egy kicsit néhány öt-hat éves kép segítségével! A helyszín Bytom, egy lengyel-porosz iparváros Felső-Sziléziában. Ma ez már természetesen egyértelműen Lengyelország, de a település 1945-ig többnyire német fennhatóság alatt állt, és talán még ma is ez a legnémetesebb épületanyagú város a környéken - sajnos nem túl felemelő állapotban (bár a foci EB kapcsán állítólag javult a helyzet).

A fentebbi kép nem nosztalgiavillamost ábrázol: a felső-sziléziai villamoshálózat 38-as számú viszonylata alapvetően két kéttengelyes tujával üzemel: az egyiket 1949-ben, a másikat '51-ben építették - stíluszerűen a német "Háborús Egységkocsi", a Kriegsstrassenbahn tervei alapján.

A szűk másfél kilométeres viszonylat létezése kisebbfajta csoda: az egyvágányos, kitérő nélküli vonalat az illetékesek legszívesebben már rég megszüntették volna, de a helyiek nem hagyták, már csak azért sem, mert a domboldalon, amin fut, több temető is van, melyek megközelíthetősége kérdésessé vált volna. Fejlesztés helyett maradt a meglevő sínek használata - viszont az addigra megmaradt villamosok alapvetően egyirányúak voltak, ezért nem nagyon volt mit közlekedtetni rajtuk. Ekkor szedtek elő két öreg munkakocsit a régi időkből; helyzetjelzőt, rendes fényeket raktak rájuk, és azóta is ott járnak, felváltva. Csak Halottak Napja környékén raknak ide modernebb, utólag kétirányúra alakított járműveket, amikor tényleg sokan utaznának; a normális forgalmat elbírják a veteránok is. A kéttengelyesek emellett néha még mindig beugranak munkakocsinak, ahogy azt 2012 szeptemberében láttuk is.

Egyébként a belvárosi Szentháromság-templom főbejárata elől induló vonal nem csak hogy egy temetőnél végződik, hanem a sínek konkrétan egy sírköves kínálatában végződnek. Régen kocsiszín volt itt, ebből csak egy ma is használt kifeszítő oszlop maradt. Kicsit morbid, nem?

Aki esetleg allergiás lenne az esti videókra, annak itt egy nappali. Persze most meg másik kedvenc témámtól, a ködtől nem bírtam elszakadni. Már csak azért is kiteszem, mert azt ígérik, hogy nemsokára tényleg ideér a tél, hóval-hideggel, ahogy kell, nem csak szürkeséggel. A videóban egyébként arra is fény derül, hogy honnan jött ez a sok köd ;)

Mielőtt valaki megkérdezi: az ipari csörömpölők azért vannak még mindig a 4/6-oson, mert nem csak az adventi sűrítéshez kellettek, hanem amíg az 1-es nem jár végig, ott biztosítanak plusz kapacitást Pest és Buda közt.

Volt régen egy Skála-Metró reklám, ami valahogy így kezdődött: "a város még alszik, de mi már munkában vagyunk". Na, a tömegközlekedés is pont ilyen: a járművek már négy körül elindulnak kifelé a telepekről, amikor mi még csak egyik oldalunkról a másikra fordulunk, este pedig bizonyos helyeken a garázsba/kocsiszínbe tartó járművek épp csak nem állják el egymás útját akkor, amikor mi már a lóbőrt húzzuk. A legfeltűnőbb ilyen hely a Salgótarjáni utca és a Hungária körút kereszteződése, az MTK pályánál:

Itt alapesetben az 1/1A és a 37/37A villamosok csak keresztezik egymás útját, ki- és beállásokkor azonban hirtelen minden irányból mindenfelé kanyarodik valami. Ráadásul a trolik is nagyrészt itt közelítik meg a Pongrác úti garázst. Másutt már csak az éjszakai járatok járnak, itt viszont hatalmas a pörgés:

Köszönet Fejes Balázsnak a fentebbi vágányrajz elkészítéséért!

A múltkori német buszos bejegyzésem valami olyan címmel került ki az Index2-re, hogy "mulatságos buszok Németországból" - pedig szerintem semmi furcsa vagy vicces nem volt a felsorolásban. Hogy ezt alátámasszam, jöjjön most pár olyan gumikerekű, ami tényleg meglepőnek tűnik a budapesti 15-öshöz képest! Gyorsan azt is hozzáteszem, hogy még véletlenül se akarok ötleteket adni a magyar közlekedés fejlesztéséről álmodozó politikusoknak. Sőt.

Forrás: Martin Hawlisch (LosHawlos) [GFDL oder CC-BY-SA-3.0-migrated], via Wikimedia Commons

Ez itt fent alapvetően egy korai alacsonypadlós Mercedes busz. Amivel többet tud az átlagnál, az pár oldalra kiálló vezetőkerék, melyek segítségével megfelelően kiépített pályán kormányzás nélkül is tud haladni. Nem túl bonyolult ötlet; leginkább oda érdemes ilyet telepíteni, ahol már eleve van zárt villamospálya - a fentebbi képen is ilyen példát látunk, Mannheimből. A Mercedes "O-Bahn" néven próbálta eladni a világnak a megoldást, bár ez az elnevezés gyakorlatilag csak az ausztráliai Adelaide városában maradt fenn, mindenütt másutt simán "spurbus"-nak nevezték. Fontos megjegyezni, hogy másféle vezetett buszrendszerek is léteztek-léteznek, de mi most maradjunk csak Benzéknél - ha már egyszer ők találták ki a busz műfaját :) A vezetett busz csak a kezdet volt, a cég valahogy így gondolkodhatott: ha van buszunk, az akár trolibusz is lehet, ha pedig nevezett buszunk kényszervezetve van, akár olyan helyekre is beküldhetjük, ahol nem szívesen bíznánk sofőrre a kormányzást. Például a föld alá:

Nem is akármilyen alagutakat láthatunk a videón, hanem az esseni villamos és Stadtbahn (az egyik méteres, a másik normál nyomtávú) alagútját! A villamos és a troli felsővezetékeinek keveredését a legegyszerűbb módon zárták ki: utóbbit kicsit magasabban, oldalra elcsúsztatva vezették, nehogy a villamos áramszedője rövidre zárja őket. A megoldást egyébként felszínen is gyakran alkalmazzák, legközelebb hozzánk Szegeden. Az esseni duális földalatti rendszer csak 1991 és 95 közt üzemelt, de sok gond volt vele, úgyhogy a föld alatti szakaszokat felszámolták - a felszínen viszont ma is használnak vezetett buszokat. Valami hasonló működik Seattle-ben is: ott eredetileg trolik jártak az alagútban, amiket hibrid buszokra és villamosra cseréltek - viszont amennyire a képek alapján meg tudom ítélni, a kormányzás ott a buszvezetőkre van bízva. Ha valaki látta már élőben azt a rendszert, meséljen róla kommentben! Tényleg nincs kényszervezetés, vagy csak nem sikerült meglátnom?

Még mielőtt a föld alá mentek volna, a hetvenes évek végén a Mercedes kitalálta a fentebbi képen látható izét is: egy kétirányú, kétoldali ajtós duplacsuklós buszt, ami villamosáramszedővel működött (a visszavezetést vélhetően a vezetőelemekhez tartozó érintkezők végezték). Egy betonelem-gyártóval együttműködve úgy gondolták, hogy a nagyvárosok majd ilyen vonalakat építenek metró vagy villamos helyett - a városok viszont osztottak-szoroztak, és inkább nem tették ezt, így a járművet valamikor '82 után leállították. Csak próbapályán használták, úgyhogy nem derült ki, milyen lett volna városban, viszont állítólag 100 km/h-s sebességet is elértek vele.

A német szövetségi vasút egyébként korábban másik irányból közelítette meg a problémát - ők nem vasútszerű buszt akartak, hanem vasúton is futni tudó normál buszt: