HamPLÓ

Az idei év január hatodika az a nap, amikortól kezdve reggel fel lehet férni a Fehérvári úti villamosokra az Andor utcától befelé is, este pedig végre megy valami dél felé is, nem csak 19-esek, 49-esek és kocsiszíni menetek csattognak át Kelenföld kocsiszín felé a Körtéri váltón. Mivel aznap a délután nagy részét kedvenc új hobbimnak, a fogorvosi székben ücsörgésnek szenteltem, csak a csúcs végét csíptem el, de az is jól nézett ki. Szokásomtól eltérően a buszokat is benne hagytam a jelenetekben, hiszen ki tudja, hogy alakulnak át a dolgok a négyes metró megindulása után - maradjon valami dokumentum a Bartók Béla út összképéről, ne csak a tujákról:

Tudom, hogy a magyar közlekedésbarátoknak csak a Faros és a kétszázas Ikarus számít busznak, most mégis másfélék következnek, a Vasfüggöny túloldaláról.

Aki járt Nyugat-Németországban, vagy legalábbis látott ottani utcaképeket, észrevehette, hogy meglehetősen egyforma buszok népesítették be az utcáikat. Nem véletlenül: a Közösségi Közlekedési Vállalatok Szövetségének, a VÖV-nak köszönhetően a gyártók többé-kevésbé azonos kivitelű és tudású járműveket ontottak ezerszámra. Megpróbáltak mindent előre kitalálni: az egységnyi tömegre jutó minimális motorteljesítménytől kezdve az ideális fordulókörhöz szükséges tengelytávon, és a sofőr munkahelyének kialakításán át a kilátást zavaró tükröződést csökkentő domború szélvédőig. Irányított utasáramlás, a mi Ikarusainknál húsz centivel alacsonyabb padló, hely két babakocsiknak, stb, stb, stb. Ezek tulajdonképpen csak ajánlások voltak, de 1967-től kezdve a Büssing, a Magirus-Deutz, a MAN, a Daimler-Benz és mindenki más is igyekezett alkalmazkodni hozzájuk - még a mi Ikarusunk is szállított százötvenvalahány ilyen jellegű buszt Hamburgba! A képen látható MAN/Göppel SG192-est 1972-ben helyezték üzembe Brémában, és '90-ig használták különböző helyeken; manapság nosztalgiajármű. Mi egy remiz sarkában kaptuk le: az egyik "Tour de Trams" során egy villamosvégállomásnál láttunk egy remizt; bekopogtam az irodába, hogy be lehetne-e menni, pár perc alatt kerestek valakit, aki körbekísért, és annyit fotóztunk, amennyit akartunk. Egy hasonló látogatáshoz a BKV-nál előzetes írásbeli engedély kell, amit több nap várakozás után kaphat csak meg az ember, de velem már az is előfordult kétszer, hogy az Akácfa utcai pecsétes papírommal előzetes telefonos időpontegyeztetés után se engedtek be. Hiába, a németek közismerten utálják a rendet és a szabályokat :-/

Ezzel a Mercedes O 305G-vel ugyanazon túránk során találkoztunk Hannoverben. Ő egy kései VÖV I-es standard busz: 1984-es gyártású. Számomra az volt a meglepő, hogy a régi kinézet ellenére az ajtók automatikusan visszazáródtak, ha senki nem használta őket, hisz a fűtött utasteret csak mifelénk divat szellőztetni. Az egyedi nyitás Budapesten a kilencvenes években terjedt el, a visszazáródást pedig második nekifutásban csak most próbálják bevezetni a villamosoknál - a németek viszont már régen se voltak elég gazdagok ahhoz, hogy az utcát fűtsék. Tolócsuklósról van szó, tehát a motor a hátsó részben van: ők '77/78-tól készítettek ilyet, az Ikarus a nyolcvanas évek első felében mutatta be a hasonló elven működő Ikarus 284-est (de komoly sorozatban csak a '85-től gyártott 435-ösben alkalmazták). Ennek a busznak egyébként szerintem elég buta "arca" van, nem? :)

A standard VÖV buszok előtt elég nagy káosz volt az NSZK-ban is, mindenki megpróbált valami újat kitalálni. Ilyen volt az ötvenes években elterjedt "másfél emeletes" építési mód, ahol a kis alapterülethez képest nagyobb befogadóképesség volt a fő előny, a rendes emeletesekhez képest alacsonyabb összmagassággal. Ráadásul az emelet miatt lesüllyesztett far miatt a hátsó ajtó mai kifejezéssel "low entry" volt! Vicces módon VÖV standard kinézetben is léteztek másfélemeletesek, bár a képen látható példány nem ilyen, ráadásul egész kései: '72-ben gyártották Krefeld számára Mercedes alvázra, Ludewig felépítménnyel - utóbbi cég találta ki a megoldást 1949-ben.

Hétfő reggel munkába menet arra lettem figyelmes, hogy libasorban jöttek a 2-es villamosok a Hungária körúton. Nem azért 2-esek, mert legtöbbször ott látok KCSV7-est (felújított Ganz csuklós villamost), hanem mert felül 2-es tábla virított rajtuk, mintha a Dunaparton lennének - a szélvédő mögé dobva viszont ott figyelt egy-egy 1-es is. Kicsivel később egy 51-es hannoverit is láttam a stadionnál, Tulipán utcára feliratozva (ami meg a 42-es végállomása, nem az 51-esé, pláne nem az 1-esé). Látszott, hogy valami nem stimmel, és kicsivel később kiderült, hogy ez elég enyhe megfogalmazása a történteknek: bomba robbant a Lehel utcában, emiatt lezárták a 14-es ott húzódó szakaszát, ami azt eredményezte, hogy az 1-esek egy része nem tudott kiállni Angyalföld kocsiszínből. Hogy pótolják őket, Ferencvárosból ugrottak be járművek - ott viszont nincsenek Tatrák.

Csak este tudtam kimenni fotózni, addigra a Ganz csuklósok már 1A-ként pörögtek, a hannoveri pedig kiállt a forgalomból (vagy visszament az 51-esre).

A három KCSV7 mellett egy nem-modernizált Ganz is forgott a Népliget és a Váci úti ideiglenes végállomás közt, ennek a felső táblája improvizálva volt.

Valamiért nagyon úgy maradt meg bennem, hogy gyerekkoromban a "piros metró" nem az Örs vezér terére ment, hanem a Fehér útra. Ami régi bemondást és térképet találtam a neten, az ennek ellentmondani látszott, aztán rájöttem, hogy a felújítás előtt lefotóztam a Batyin a lejárót, és itt bizony tényleg a Fehér út volt végállomásnak kiírva:

Egyébként egész jó utastájékoztatási megoldás volt ez: nagy felületek, nagy betűk - és nem lepődnék meg, ha eredetileg ki is lett volna világítva. Nem volt egységes a többi megállóhoz képest, de nehéz lehetett eltévedni mellettük.

Látványos még, ahogy az egyes járműfajtákat le is rajzolták: a HÉV hosszú és zöld, a busz kék és csuklós, a villamos sárga és szóló - biztos a Stukával járó 9-esre gondoltak; az ábra melletti számot közelről nézve látszott is, hogy a 9-es előtt az 1-es számjegy nem teljesen ugyanolyan.

A Baross téren még tovább mentek: rajz helyett fémből raktak ki egy Bengáli-szerűséget, meglehetősen fura tengelyképlettel és egyetlen csuklóval. Ez az aluljáró a tér átépítésével a múlté lett, bár ki tudja, lehet, hogy ezt a fél hieroglifát valaki megmentette magának :)

Mostanában mindig Budáról fotóztam az esti Pestet (hol a Várból, hol a Citadellától), aztán legutóbb fordítottam a felálláson:

Sajnos nem csak köd volt, hanem ködszitálás is, azaz a lencse pár másodperc alatt foltos lett, de néhányat azért sikerült kattintanom.

Érdekes volt, hogy amikor az első kockákat lőttem, pont ráült egy felhő a Várra: a pesti oldalról a budai rakpart tökéletesen látható volt, a Halászbástyát, Mátyás-templomot viszont mintha kiblőrözte (de hülye szó ez) volna az időjárás.

Vélhetően a díszkivilágítás is rontott a dolgon, hiszen a párán össze-vissza tükröződtek a fénypászmák. Persze igazából nagyon jól nézett ki az egész - mint valami földöntúli jelenség :)

Még egy kis Debrecen, és az ő Bengálijai. Pontosabban Bengálija, mert a jeleneteken mindig ugyanaz az egy kocsi látszik :)

Hans Zimmert bombasztikus filmek bombasztikus zenéinek szerzőjeként ismerjük. Pontosabban sokféle hangulat van ezekben a darabokban, de ha a nevét hallom, leginkább monumentális kvázi-indulók jutnak az eszembe - ehhez hasonlók:

Nem mindig volt ez így, Hans eleinte szintipopban (is) utazott. Ennek kapcsán bukkant fel az első videóklipben, amit az MTV (már hogy az amerikai Music Television) bemutatott: a Buggles "Video Killed the Radio Star" című opuszában. Ő a fekete ruhás fiatalember a klip vége felé (2:50 után):

A nem túl épületes, mégis ikonikus darabot a Hegylakó későbbi rendezője, számos videoklip alkotója, Russell Mulcahy jegyzi, a számról viszont nem sikerült kiderítenem, pontosan mennyire működött benne közre Zimmer - az biztos, hogy a szerzők közt nincs feltüntetve, és az együttesnek se igazán volt tagja; egy interjúban azt mondta, hogy neki volt a legjobb felszerelése, ezért odaengedték a stúdióba, de a Buggles alapvetően megmaradt Trevor Horn és Geoff Downes duójának :)

Persze ez az epizód nem ciki, inkább csak vicces, de volt egy másik eset is, amikor Zimmer mások zenéjét játszotta. Na, az viszont kellemetlen affér:

A múltkor rájöttem, hogy én se sok kockát vesztegettem eddig trolikra. Hogy az elektromos tömegközlekedés eme ága se érezze elnyomva magát, jöjjön most pár csáposbusz:

Kezdjük mondjuk egy svájci standard trolival Genfből. Pontosabban ez már nem is az egységdizájn, hanem egy későbbi típus a nyolcvanas évek elejéről - vicces, hogy ehhez képest mennyivel öregebbnek néz ki. Ez amúgy nagyon svájci dolog, hogy nem a kinézet, a divatos dizájn számít, hanem hogy tartós legyen a jármű és jól fusson - bár újabban ők is elkezdtek a formatervezéssel a funkcionalitás rovására menni...

Zürichi Mercedes-troli a kilencvenes évek elejéről. Aki alaposan megnézi a kép tetejét, láthatja, hogy a trolivezeték vasúti felsővezetéket keresztez. Mondjuk nagy tudomány nincs benne, mert nem nagy váltófeszültség van utóbbiban, csak 1200 volt egyen.

A képen egy igencsak korszerűnek látszó járművet látunk, ami ma már nem közlekedik (itt): a bázeli troliüzem 1941-től 2008-ig bírta, aztán megszüntették. Hozzáteszem, hogy nem csak a politikusok játékáról volt szó: ahogy kell, lelkes helyi polgárok népszavazást indítottak a troli megtartásáért, de a szavazók 53%-a nemet mondott. Ezek a konkrét járművek egyébként elég különlegesek voltak: energiatároló lendkerekekkel szerelték fel őket, a hajtásról pedig kerékagymotorok gondoskodtak.

Félelmetes mennyiségű fel nem rakott videóm van az elmúlt hónapokból - hogy kicsit csökkentsem ezek számát, itt egy újabb összeállítás az őszi Villamosnapról. 2624, 1074, Benga, hóseprő és UV hegyek Dél-Budán:

2013 sztárja a 17-es Nohab volt, illetve különvonatozott az 1-es és a Nohab-GM Alapítványos 10-es is, ami szép, meg minden, de azért jó lenne egyszer megint narancsszínű(nek mondott - mert én speciel pirosnak látom) Nohabbal is járkálni a Balaton környékén; mondjuk a 19-essel:

Gyerekkoromban már a csíkosak voltak kisebbségben, tehát érdekesebbnek számítottak, ugyanakkor az "egyszínűek" is szépek és szerethetők voltak, ráadásul többet is láttam őket. A rendszerváltás után elindult a visszacsíkozódás, és szerintem kicsit átestünk a ló túloldalára. Néha kellene nemcsíkossal is nosztalgiázni, nem?

A MÁV Németországból beszerzett, alapvetően NDK eredetű kocsijai mára már mind bekékültek, de előtte egy ideig eredeti színükben, pirosan futottak. Legalábbis többségük, mert voltak köztük olyanok is, mint amit itt látunk, valahol a pécsi vonalon.

A Kál-Kápolna - Kisújszállás vasútvonalon található a kiskörei Tisza-híd, az utolsó olyan folyami átkelő az országban (legalábbis tudtommal), ahol a vasút és a közút közös pályán osztozkodik. Ez azt jelenti, hogy ha jön a Bz, az autóknak várnia kell. Gyerekkoromban így működött a dunaföldvári és a bajai híd is - ezen kívül hol volt még ilyen?