HamPLÓ

Nem feltétlenül tudnám igazán meggyőző, racionális érvekkel alátámasztani, de a Múzeum körút és a Bródy Sándor utca sarkáról valamiért mindig az jut eszembe, hogy egy darab véletlenül idekeveredett a bécsi Ringről, és valami csoda folytán itt is maradt:

Persze tudom, hogy ez az utcarész akkor épült ki ilyenre, amikor Bécs és Budapest (egész szoros) versenyben volt a világvárosiasság terén, és még az is lehet, hogy csak azért tűnik fel, mert ez az egyetlen olyan saroknyi táv a környéken, ahol nincs se foghíj, se utólag beépített kockaépület, se harmincas években odakerült modernista ház... mindenesetre ha a Kiskörútról van szó, szívesebben gondolok erre a részre, mint az út túlsó, nyugati oldalára, pedig amúgy ott is nagyon jó kis épületek vannak... csak hát milyen állapotban! Egyébként egyszer meg kéne nézni piros villamosokkal az út két szélén, hátha akkor kiderülne, hogy tényleg van valami ebben a benyomásban :)

Megpróbálok elszakadni a videóktól, bár a sínek maradnak - ezt a dupla Szergejes tehervonatot a bajai szárnyashajós kirándulás során láttam, olyan távolságból, hogy csak utólag, a kész képen láttam, hogy a vonat első kocsija igazából egy második mozdony volt:

Mondjuk a füst hiánya miatt nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a második mozdony csak azért nem volt "hideg", mert rohadt meleg volt aznap :) Egyébként a Szergejek tudnak szinkron vezérlést? Azt tudom, hogy létezik többszekciós változata, de a magyar M62-esek tudják egymást vezérelni?

Megvolt a halvacsora, a bejgli, a kocsonyareggeli, és most teljesen videómániában szenvedek... Mindennek mennie kell, mint egy kiárusításban, mert amíg itt hevernek a vincseszteren a felvételek (vagy esetleg a már korábban készre összevágott videók), nem lesz kedvem mást csinálni :) Induljunk hát el az előző bejegyzés végétől, onnan, hogy ősz lett:

Egyik este elindultam megnézni az akkor még csak kezdődő karácsonyi őrületet: világvárosias Kiskörút, motorosfűrész hangja mellett robogó 2-es villamos és Solaris troli, és a végén megint sötétség a Jászai Mari téri végállomáson:

Meglehetősen ritkán járok Belső-Erzsébetvárosban, de most december elején ott volt dolgom, úgyhogy kihasználtam ezt, és levideóztam pár szűk utcában huhogó ZIU-t. Túl sok felvétel nem lett belőle, ezért mellétettem pár máshol huhogó csodaszarvast, és így létrejött egy újabb troli-only videó:

Fura egy év volt az idei: a nyár nem volt különösebben szép vagy barátságos, utána viszont gyakorlatilag nyár volt novemberig, és csak amikor már lassan télnek kellett volna lennie, akkor lett őszies az idő. De legalább közben lehetett sok napsütéses videót csinálni:

És egy kis melléktermék: amíg a nyári és őszi nosztalgiamenetekre, illetve egyéb különlegességekre vártam, néha a Duna felé fordítottam a kamerát - mert azért a hajókat is csípjük:

Boldog karácsonyt, kellemes, meghitt ünnepeket kívánok, ezúttal egy minimális tömegközlekedést tartalmazó videóval (azért egy kicsi becsúszott:). Egyfajta melléktermék ez, mert az elmúlt hetekben a különböző városi barangolásaim alapján döbbentem rá, hogy mennyire ragyog a város, és megpróbáltam ennek pár részletét megörökíteni. A mindennapi állandó díszvilágítások keverednek az ünnepiekkel, statikusak számítógép irányította vetítésekkel (a Vörösmarty téri nagyon tetszett, a Bazilika homlokzatára vetítettek viszont sajnos nem látszanak annyira a videón, mint a valóságban) és mozgásokkal, nekem pedig sikerült ellenállni a kísértésnek, hogy ezt a filmecskét is telepakoljam villamosokkal - bár a Fényvillamos nem maradhatott ki a világ egyik legszebb panorámájának előterében :)

Tudom, ennek a videónak akkor lenne értelme, ha rendes kamerával, állvánnyal, esetleg kimondottan óraművel mozgatható állvánnyal és programozott zoommal csináltam volna, esetleg timelapse-be szerkesztve, aláfestő zenével. De sajnos nekem csak egy szuperkompakt kamerám van, és két kezem, melyek néha kicsit jobban remegnek, ha zoomolni próbálok. Ezzel együtt fogadjátok szeretettel ezt a videót - és mégegyszer kellemes ünnepeket!

Amikor legutóbb Berlinben jártam, egy napot többé-kevésbé turistaként töltöttem el. Ennek keretében megnéztem a Dómot, a kriptától a kupoláig. Magát a templomot nem találtam annyira érdekesnek - a XIX/XX. század fordulóján épült, kicsit barokk, kicsit neoreneszánsz, és belülről meglehetősen csicsás épület messze nem a legszebb bazilika, amiben jártam. Ellenben a kupolája körüli kilátófolyosó megérte a lépcsőzést!

A körfolyosó jelleg, illetve a képbe benyúló saroktornyok miatt meg se próbáltam egyetlen teljes panorámát csinálni - az Alexanderplatz felé pedig egyátalán nem is éreztem értelmét kattogtatni, mert onnan sütött a nap, úgyhogy csak részleges panorámákat láthattok most, de szerintem ezeken is van annyi részlet, hogy hosszabb ideig el lehet nézegetni őket:

Északnyugat felé nézünk: bal szélen a Nemzetközi Kereskedelni Központ, a DDR idők egyik reprezentatívnak szánt felhőkarcolójával. Elég sokat építettek ilyesmiből: állandóan megpróbálták demonstrálni, hogy nincsenek elmaradva az NSZK-tól... A tövében egy görbe tetőt láthatunk, az a Friedrichstrasse-i pályaudvar. Mellette egy világosabb tömb a Humboldt Egyetem könyvtára (egyébként a Grimm testvérekről van elnevezve), ami az S-Bahnból nézve hihetetlen látvány esténként: mint egy bazi nagy irodaház, íróasztalok és irodisták helyet polcokkal és olvasó emberekkel. Egyszer belülről is meg kéne nézni! A következő magasabb tömb a Charité kórház, ennek 21 emeletes tömbje szintén NDK eredetű. Az előtérben a Múzeum-sziget épületeit látjuk: a Bode Múzeum kupoláját, a Pergamon Múzeum és az Új Múzeum tetejét. Az oszlopsoros-timpanonos épület a Régi Nemzeti Galléria. A zöld domb a távolban a Humboldhain (Humboldt-liget), ennek a túloldalán áll egy FLAK-toronykomplexum maradványa, ami nagyjából azért maradt meg, mert a teljes lerombolása magával vitte volna a tövében levő vasúti csomópontot is. Talán érdemes megemlíteni, hogy az a rész már Nyugat-Berlin része volt, míg amit előtte és tőle jobbra látunk, annak a nagy része még Kelet.

Most pedig nézzünk nyugat-délnyugat felé! Jobboldalt a Régi Múzeum kolonnádja, tőle balra a Zeughaus (Hadszertár). Az Unter den Linden-t szegélyező palotákon túl a Friedrichwerdersche Kirche, illetve egy ház, amiből látszólag csak falak vannak meg, azok is hiányosan. Valaki meg tudná mondani, az micsoda? Az előtérben látható a Berlini Palota hűlt helye - sajnos egyátalán nem látom át, hogy ide most éppen mit terveznek felépíteni (hatalmas viták voltak, hogy építsék vissza az eredeti palotát, vagy épp hogy valami teljesen újat, és végül - tudtommal - valami olyan mellett döntöttek, ami tömegében a palotára fog emlékeztetni, de egyébként új lesz). A fura izé a jobb szélen az építkezés információs pavilonja, lehet, hogy csak oda kellett volna bemennem, hogy megtudjam, hogy fog kinézni a terület tíz év múlva?

A bal oldalt hátul látható toronyház-tömbök a Lepiziger Strasse déli oldalán állnak. Természetesen ezek is az NDK idején épültek, céljuk az volt, hogy demonstrálják a keleti városépítészet és életmód világszínvonalát... illetve sokak szerint még az is, hogy a keleti belváros felől eltakarják a szinte rögtön a Fal túloldalán álló Axel-Springer-magasházat, melynek tetején egy időben fényújság közvetítette a (nyugati) híreket. A távolban látható nagyobb épületek egyébként többnyire már mind Nyugat-Berlinben álltak egykor - az a rész, amit itt látunk, 1989/90-ig három oldalról "nyugat által körbevett kelet" volt.

UI: Tudom, az Alexanderplatz-i tévétoronyból szélesebb-magasabb rálátás van mindenre, de ott már régebben jártam, most ez a hely volt soron :)

... villamosok osonnak (mondjuk annyira azért nem). Fény-árnyék-fény-árnyék játékok és némi szikravetés a Lánchíd és az Erzsébet híd közt:

Múltkor beraktam pár olyan képet, amit anno valamiért feltöltöttem a blog fájlkezelőjébe, de aztán nem használtam fel. Most ugyanez következik, csak panorámákkal. Ezek elkészítése kicsit bonyolultabb a sima képekénél (állvány nélkül mindig ferdén svenkelek,  rájövök, hogy nem lesz jó, eldobom, újra próbálom, ejj, valaki belegyalogolt a képbe, eldobom, újrakezdem...), úgyhogy ritkábban feledkezem el róluk, de néha mégis parkolópályára kerülnek: vagy okot nem találtam arra, hogy kitegyem őket, vagy rájöttem, hogy nem is olyan jók (esetleg a szoftvernek nem sikerült jól összeillesztenie, de ezt csak akkor vettem észre, amikor már feltöltöttem).

A Hármashatár-hegyről már korábban megírtam, hogy az egyik legméltatlanabbul mellőzött kirándulóhely Budapesten. Amikor ott járok, mindig az jut eszembe, hogy épeszű helyen libegővel-fogaskerekűvel özönlenének ide az emberek, hogy aztán bevessék magukat az erdőbe, vagy a tisztásokon piknikezzenek, esetleg beüljenek valamelyik itt működő sörkertbe. Ehelyett pár autóson és hegyibiciklisen kívül csak csend van itt. Persze az se rossz, de azért gyerekkoromban több élet volt itt. Az is igaz, hogy a Széchenyi-hegy se úgy nézett ki, mint manapság... De vissza a Hármashatár-hegyre: már régebben is szerettem volna egy képre ráfotózni a belvárost és a hármashatárhegyi repteret, míg végül valamikor tavasszal konkrétan meg is próbálkoztam ezzel. Bár már kezdett szürkülni, nem is sikerült olyan rosszul.

A hegygerincen több ilyen beton-izé található, gyanúm szerint második világháborús légvédelmi ütegek maradványai. Valaki nem tudja, használták ezeket azóta valamikor? Csak mert mintha egy időben sátortető lett volna felettük: a képen láthatónak csak a közepén gyanús a vasoszlop, egy másikon viszont valami tető maradványai is látszanak.

Mint azt korábban már említettem talán, nem vagyok konzummajom alkat; például teljesen hidegen hagy, hány Michelin-csillagos étterem van Budapesten, nem szoktam füstölt galambot fine dining-olni zöldséghabbal és zöldalma kocsonyába ágyazott libamájjal, illetve Starbucks Coffee nélkül se tartottam kevésbé élhető helynek a várost. Ehhez képest viszont kifejezetten örülök annak, hogy végre Pesten is van Hard Rock Cafe!

Hamis HRC Budapest pólót nagyjából a rendszerváltás óta árulnak a városban, ideje volt, hogy végre valódi is legyen! Kicsit ugyan meglepődtem, hogy a hosszú készülődés után mennyire csinnadratta nélkül indultak el (bár utólag láttam, hogy voltak plakátok, és lehet, hogy rádiókban is hirdettek, csak hát én nem hallgatok rádiót), de aztán rájöttem, hogy a Vörösmarty tér sarkán, karácsonyi időszakban reklám nélkül is lesz vendég. Tulajdonképpen örültem, hogy csak egy percet kellett várnunk helyre.

Aki még nem járt HRC-ben: ez egy alapvetően amerikai ételekben (barbecue, csípős csirkeszárnyak, héjában sült krumpli, hagymakarika, nachos, steak, burger, szendvics, ilyesmi) és koktélokban utazó szórakozóhely, ahol szerintem a körítés a lényeg. És most nem a tányéron levőre gondolok (bár az is jó: a héjában sült, pörccel megszórt krumpli isteni volt!)...