HamPLÓ

Azt már tavaly leírtam, hogy milyen volt az a nap, amikor meghalt a világ egyik legnagyobb előadóművésze, úgyhogy most szomorkodás helyett inkább egy vidám Queen számot raknék be a Works albumról; egy jól sikerült zenei poént, amit soha nem fogok megérteni, hogy miért nem a házibulik egyik legnagyobb slágere. Talán azért, mert tőlük nem is számított senki ilyenre? Nobody expects the man on the prowl :)

A hét elején kimentem megnézni a Salgótarjáni utcai újjáépített vágányzatot. Alapvetően nem nagy durranás, de aki emlékszik, milyen volt a sínek állapota, és hogy a maximálisan engedélyezett 10 km/h-nál is úgy nézett ki, mintha le akarnának esni  a tuják róla, az tudja értékelni az újat:

Az kellemes meglepetés volt, hogy magasvágányt építettek ide - de egyben logikus is, hiszen egyrészt vélhetően olcsóbb az ilyen pálya, másrészt úgyse jár erre annyi autó, hogy ne lenne elég nekik a megmaradt aszfalt. Még mondhatnám azt is, hogy a keresztalj + zúzottkő kombót könnyebb karbantartani, újraszabályozni, de annyira sajnos nem vagyok optimista, hogy azt képzeljem, mostantól hirtelen lesz pályakarbantartás is Budapesten ;I

Ma 48 éves a Doctor Who, úgyhogy villamosok helyett most inkább valami ehhez a témakörhöz kapcsolódót kaptok:

Éljen Bill Bailey (aki amúgy szerepelni fog a karácsonyi részben), és persze éljen a Doktor :)

A kőbányai Éles sarok (vagy Élessarok? újabban több helyen is így láttam leírva, pedig régebben mindig külön írták) nem egy különösebben vendégváró vagy -marasztaló hely, villamosnézegetésre viszont kifejezetten alkalmas:

Kár, hogy az nem látszik rendesen, ahogy mindenféle vonatok is ott vonulnak a háttérben! Amúgy egyszer végre csak át kellene építeni ezt a csomópontot, mert ez a kerengés, amit az autósoknak csinálniuk kell, teljes őrület - de persze a sínek sincsenek valami jó állapotban (a Kőrösi Csoma Sándor út konkrétan kritikán aluli).

Végre eljutottam oda, hogy elkezdjem felrakni a szeptemberi berlini út tömegközlekedéses képeit! Most egyébként nem annyira villamosozni mentem, inkább kulturálódni, múzeumba menni, és S-Bahnozni, de persze némi tujázás és metrózás is belefért. Pontosabban metrózásból jó sok belefért, csak ugye az nem annyira jól fotózható :)

 
 
Berlin sárga síndöcögényei

A tegnapi bejegyzés után még egy kis combinálás: a Salgótarjáni utca felújítása idején a nagykörúti szerelvények egy részét ipari csörömpölőkkel pótolták (hogy ne tartsák fel a fél várost odüsszeiát járó óriáskígyókkal), az a részük viszont, ami reggel kiment a Köruccára, a remek vágánykapcsolatok (teljes hiánya) miatt este rendesen futotta a felesleges köröket a Hungária körúton:

Ezen túl egy helytelenkedő 37-est is láthatunk, plusz annak dokumentálását, hogy miért is hívom az ICS-ket ipari csörömpölőnek :)

A hétvégi vágányzár kapcsán/miatt tegnap este a 4-es és 6-os villamosok a szokásos kocsiszíni útvonal helyett a Jászai Mari téren dobtak egy jobbost, és a 2-esen (aztán a 24-esen, aztán a 37-esen... gondolom én) át mentek haza. Ez azt jelentette, hogy este 8 körül 2-4 perces időközökkel 12+1 Combino rongyolt végig a menetrend szerinti KCSV-k közt. Néha olyan sűrűn jöttek, hogy jóval kevesebb helyen tudtam videózni, mint amennyit beterveztem:

Amúgy túl hamar odaértem a Kossuth Lajos térre, úgyhogy az óriáskígyók érkezése előtt jópár 2-est végighallgattam, ahogy kanyarognak a tér szélén. Mit mondjak, a fogtöméseim kiugrottak némelyik hangjától :)  Persze a Ganz csuklós eleve nem egy halk játékszer, a modernizált változatba tettek még pár zajgenerálási lehetőséget, de ezek az ívek bármi által járva csikorognak...

Azon gondolkoztam, hogy vajon hány méteres ezeknek az íveknek a sugara, hogy így zajong bennük az acél? És nem lehetne kenni őket, ha már ilyenre sikerültek? Persze a Szalay utcánál lehet, hogy ezt nem szeretnék, a közúti forgalom miatt, de a déli oldalon szerintem meg lehetne tenni... Igaz, hogy például a Parlament déli oldala előtti rész majdnem egyenes, és mégis, ott is meg-megcsikordul minden. A József Attila-szobornál egyébként demonstráció volt, szegények jól megjárták, mert a szokásos tízpercenkénti követés helyett negyven percen át zubogtak el a kocsiszíni menetek mellettük... Persze hogy zajos-e ez a vonal, az relatív, mert például Zürichhez - ami amúgy az egyik legmegbízhatóbb, legutasbarátabb tömegközlekedési rendszer, amit valaha láttam! - képest a kanyarban nem vagyunk:

... bár talán nem pont a zajt kellene átvennünk onnan viszonyítási alapnak ;)

Gyerekkoromban - főleg a nyolcvanas évek közepétől - derékig jártunk a kémes-háborús filmekben. Persze nem moziban, hanem ezerszer átmásolt hangalámodásos videókazettáról, de  láttuk "a Rambót" (ami egyébként a Rambo II. volt), a Delta Force-ot és a Missing In Action filmeket - és persze egy rakás James Bondot. Utóbbiak különösen nem vették komolyan a hidegháború "polkorrekt" ábrázolását (egyik oldal felé sem), úgyhogy mi gyerekek hajlamosak voltunk úgy gondolni, hogy ez a kelet-nyugati izé csak egy hülye játék, és majd egyszer találnak helyette valami jobbat a felnőttek. A berlini Falnál lelőtt emberek ugyanis nem szerepeltek az itthoni hírekben, a kelet- és nyugatnémetek viszont sokszor effektíve együtt söröztek a Balatonnál, úgyhogy elég elvont dolognak tűnt ez a csendes háborúsdi.

Néha azért lehetett hallani a valóságban folyó hidegháborúról is - például akkor, amikor Berlin mellett a két oldal kicserélte lebukott kémeit. Határozottan megmaradt bennem, hogy valami hidat emlegettek, aminek a közepén van egy vonal, ott folyik ez a fura "kereskedelem".

"Németország és Európa 1989. november 10-én 18 óráig ketté volt vágva ezen a helyen"

Idén végre rászántam magam, hogy megkeressem ezt a hidat, a Glienicker Brückét. Persze nem nagyon kellett keresni, hiszen a Berlin és Potsdam közti főút (amúgy a Bundesstrasse 1 része) viszonylag kevéssé van elrejtve.  Ma már nehéz elképzelni, hogy Berlinnek az a része, ahol a keleti hídfő van, akkor Nyugat-Berlin volt, még pontosabban az amerikai szektor, a nyugati oldal - Potsdam - viszont a Német Demokratikus Köztársaság része, azaz szovjet megszállási terület. Fura, hogy bár ezek az ellenséges területek több száz kilométer hosszan határosak voltak egymással, pont egy híd volt az az átkelőhely köztük, amit mindketten elfogadtak "nyilvános titkos" átjárónak.

Az elfogott nyugati kémek számára 1989-ig ez a látvány a szabadságot jelentette, a híd közepétől ugyanis már amerikai fennhatóság alatti területen jártak

A rácsos szerkezetű acélhidat 1907-ben adták át egy régebbi híd helyén. A második világháborúban megsérült, de 1949-re helyreállították. Ekkor még volt szektorok közti forgalom, ám 1952-től már csak külön engedéllyel rendelkezők kelhettek át  rajta - ami gyakorlatilag csak a megszálló hatalmak közvetítőit és ellenőreit jelentette (mert a nagy szembenállás közepette büszkeségi kérdés volt, hogy a békeszerződéseknek köszönhetően átjárhattak egymás területére), később pluszban egyes baráti országok diplomatáit is.

A gödöllői HÉV századik születésnapja - pontosabban a Kerepes-Gödöllő szakasz megnyitásának és a vonal villamosításának századik évfordulójának - alkalmából november 26-án 10 és 14 óra közt nyílt napot rendeznek a cinkotai kocsiszínben. A szokásos járgányokon kívül mindenféle munkagépek (is) ki lesznek állítva: hóseprő, tehermozdony - gondolom a kisgyerekek majd ezerrel rátapadnak a kürtökre, ahogy ilyenkor szokták, úgyhogy lehet, hogy érdemes füldugót is hozni ;) A kocsiszínlátogatáshoz regisztrálni kell, annak helyét és módját a lentebbi BKV-s linken kell keresni. Ezen túl nosztalgia jellegű szerelvény fog közlekedni az Örs vezér tere és Gödöllő közt. Sajnos nem a BKV vonatkozó weboldalán látható képen szereplő M.III-as, hanem egy M.IX(a) szerelvény, de ez is érdekes, hiszen manapság már csak a csepeli vonalon lehet ilyennel találkozni.

Örs vezé tere, baloldalt még nincs meg a Sugár, de jobboldalt a távolban már mintha épülne a Shell benzinkút?

A "különvonat" rendes díjszabással vehető igénybe (ez ugye többet jelent a sima vonaljegynél, mivel Cinkotán túl már Budapest közigazgatási határán túl járunk), a menetrendje a következő (csak ezeken a helyeken áll meg):

A programhoz egyébként nincs közöm, ezért a leírtakért felelősséget sem tudok vállalni. Forrás: bkv.hu

Megpróbálom megismételni a tegnapi bejegyzést, csak ezúttal érdemi mondanivaló nélkül ;)