A Vár nyugati oldaláról nézve ma dél körül ilyen volt a Buda fölé bekúszó felhőréteg, és a szélén majdnem - de csak majdnem - lecsorgó napfény:
Ilyenkor van az, hogy az ember szeretne valami rakétahajtóművet a hátára kapni, és fölröppenni oda, ahol már süt a nap... De mivel nem volt ilyesmi kéznél, maradt a rögvalóság:
... a Margit-szigeten van, kicsivel a Casino kikötője alatt:
A sirályok csak vártak, vártak, végül felszálltak, pedig nem is jött busz :)
Egy időben elég gyakran jártam Bécsbe, aztán egy munkahelyváltás után ez abbamaradt. Érdekes volt nemrég két és fél év után megint kimenni, és csak villamosos-tömegközlekedési-városfejlesztési szemmel nézelődni! A varázslat, ami első családi kirándulásunktól ('88) első önálló ottani kirándulásomig ('96) tartott, már sose fog visszajönni, de azért még mindig egész elfogadható hely :) Most egy háromperces villamosos videót mutatnék, tulajdonképpen a szokásos helyekről, amiket képes oldalakon (itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt meg itt és itt) már sokszor megörökítettem, de HD videón még nem:
Aki esetleg nem-videós dolgokra vágyik, kattogtassa végig a fenti szövegben (az "itt, itt... meg itt és itt" címűben) levő linkeket, szerintem pont ilyen sötét és nyirkos téli estékre való szórakozás, mint amilyen most van :)
... hogy mennyire nincs kedvem blogot írni ;)
Nem tudom, milyen nyelven nézegettem eddig, de a múltkor egy olyan gépen dolgoztam, amin angolul jelent meg a guglimepsz, és csodálkozva vettem észre, hogy az "út", "utca" szavak angolul (is) vannak kiírva (a kép természetesen (C) Google, Tele Atlas, Digital Globe, Geo Eye), ami szerintem kicsit viccesen néz ki :)
Azt sajnálom, hogy nem találtam Máj utat - tudjátok, amiről Szinátra Ferenc énekelt annak idején: Mááááááj vééééj :)
Mivel a jelek szerint a zene nem nagyon megy itt a blogon, megint relaxációs videó következik, ezúttal kedvenc kivilágított hidamról. Helyenként kicsit labilisan, ahogy a szél hintáztatja az ágat állványt, föööööl meg leeeeheheheee :)
Én mindig is tudtam, hogy ez a szám egy igazi klasszikus, de onnantól kezdve, hogy Eric Clapton előadta belőle a saját verzióját, a dolog hivatalosnak tekinthető:
Napsütéspótló videójárat indul a kettes vágányról... Jó lassan, mert hát ott az a kaotikus gyalogosátkelőhely, a megálló elhelyezkedése is egy csőd (az emberek a villamosokat kerülgetve tudnak csak odajutni, és az induló villamosok elől a másik vége mindig takarja, hogy valaki nem fog-e mindjárt kilépni), a peron keskeny, meg van egy váltó is előtte, illetve a megálló utáni ív se madárfütty, de hát a magyar villamosok már csak ilyenek, nem sietnek sehova. Akinek az Éles sarki videó esetleg túl pörgős volt, az nyugodtan megnézheti ezt :)
Berlin legérdekesebb kötöttpályás közlekedési eszköze szerintem messze nem a villamos, hanem a metró és az S-Bahn. Utóbbi persze tulajdonképpen - legalábbis mai állapotában - a metró egy izmosabb verziója, amit nem a városi közlekedési vállalat üzemeltet, hanem a német szövetségi vasút egyik leányvállalata. A berliniek igen nagy szomorúságára, tegyük hozzá...
Berlin: S-Bahn életképek 2011 szeptemberéből
Egyenárammal föld alatt és felett...
Azt már tavaly leírtam, hogy milyen volt az a nap, amikor meghalt a világ egyik legnagyobb előadóművésze, úgyhogy most szomorkodás helyett inkább egy vidám Queen számot raknék be a Works albumról; egy jól sikerült zenei poént, amit soha nem fogok megérteni, hogy miért nem a házibulik egyik legnagyobb slágere. Talán azért, mert tőlük nem is számított senki ilyenre? Nobody expects the man on the prowl :)
Ez megy most