HamPLÓ

Biztos lesz, aki meg fog lepődni, de elárulom, hogy legvillamosmánabb éveimben (mára ugyanis már kicsit visszavettem a tempóból), amikor minden hétre jutott legalább egy elveszett sínes bejárás vagy remizlátogatás, és minden második hónapban bejelentkezett egy-egy újság vagy rádióműsor megkérdezni, hogy én ugye mindig vágányokról és menetkapcsolókról álmodom; na, akkoriban egyetlen tévéműsort néztem rendszeresen: a Totalcart. Ami nem kis dolog ahhoz képest, hogy vagy tizenkét éve nem vezettem autót, és nem azért, mert ne lett volna rá lehetőség, hanem mert kicsit se érdekelt, sőt, kimondottan taszított... Az autózással kapcsolatos ilyen érzelmeim ellenére kimondottan szerettem ezt a műsort a két nemnormálissal, és szomorú voltam, amikor abbahagyták.

Nemrég azonban újrakezdték, és most hétvégén végre sikerült is elkapnom az adást (tudom, neten is meg lehet nézni, de tévéműsort leginkább tévében szeretek nézni), nagy reményekkel a szívemben... melyek nem nyertek megerősítést. Pedig Karotta és Winkler stílusa többé-kevésbé megmaradt, csak valahogy nem üt át a lelkesedés. Vajon ők öregedtek meg, vagy csak én? A képvilág meg végképp nem tetszik - bár vannak szép vágások, az egész olyan, mintha valami kompakt digi kamerával lenne felvéve: rosszak a fények, a szögek, a színek... A vendégelőadó pár perces filmecskéjében pedig szélzaj festette alá az Opel Zafiráról szóló monológot, amitől végképp teljesen olcsó amatőr érzete lett az egésznek. Régen se Top Gear méretű büdzséből dolgoztak, de látványosak, szórakoztatóak tudtak lenni! Csak én kaptam el rossz részt, vagy még tényleg nem állt össze a műsor igazából?

Két hete a Bakonyban és a Balaton-felvidéken jártunk Mariannommal, és gyakorlatilag véletlenül botlottunk bele Mordor (de legalábbis valami fantasy film főgonoszának lakhelye) elfelejtett kistesójába Monoszló felett, az amúgy ragyogó zöld táj közepén:

A Hegyestű egy egykori bánya, ahol anno nem teljesen bontották el a kürtőben megderment bazaltlávát, mely egy helyenként ötven méter magas barázdált oszlopot alkotott. Ami megmaradt, azt látjuk a fentebbi képen (kattintás után jóval nagyobb lesz). Legalábbis, ha jól fordítottam le magyarra a nem kimondottan köznapi nyelven íródott magyarázószöveget, miszerint:

"A vulkánkitörés a felsõ - pannonban mintegy 3,5 - 4 millió évvel ezelõtt, sekély beltengerben történt. A robbanás során nagy tömegû szórt anyag - piroklasztikum - került a felszínre. Ez lerakódva gyûrût, tufasáncot alkotott. A tufagyûrût láva töltötte ki. A tufasánc ill. az egykori lávató feküje felsõ - pannoniai homok, agyag volt. A krátercsatorna közvetlen közelében középsõ-triász Iszkahegyi mészkõ található. A tufasánc és benne a megszilárdult láva szinte azonnal pusztulni kezdett, majd a pleisztocénban és a holocénben a hátráló erózió következtében szinte teljesen lecsonkolódott." / kali.hu /

Hihetetlen látványa - és hangulata - van a bányának; aki Zánka környékén jár, mindenképpen kanyarodjon fel ide! A kőoszlop tetejére is fel lehet sétálni, de ezt kihagytuk, mert olyan köd volt, hogy az orrunk végét alig láttuk - de az tuti, hogy vissza fogunk menni pótolni a hiányosságot!

Ezer éve nem riasztgattalak benneteket Doctor Who-s cuccokkal, de most ismét megteszem: ez a videó a négy és feledik új Doctor Who évad forgatásakor készült (na jó: a nagy része) - a teljes készítőcsapat együtt bohóckodik Marshall és Ted kedvenc a Proclaimers meglehetősen világhíres dalára. Még Timothy Dalton és az eredeti előadók is ott ugrabugrálnak - a trükkösök meg teljesen megbolondultak... de a két öreg sofőr a legjobb :)

Csak azt nem értem, hogy ha ilyen jó volt a hangulat a csapatban, akkor miért kellett egy ennyire túldramatizált, túlspilázott, melodramatikus zagyvaságot csinálni a szóban forgó négy részből (de főleg a végéből, az End of Time-ból)...

Folytassuk még kicsit a kisvasúti témát: hétfőn a Mátravasút, kedden viszont a budapesti Gyermekvasút volt terítéken. Nem is annyira utazási céllal, inkább csak sétáltunk egyet a János-hegy környékén, és közben kellően sokat jártunk "véletlenül" a sínek környékén, hátha jön valami ;)

Ezen a képen Vadaspark megállóhelyet láthatjuk, mely eléggé újkeletű (csak pár éve építették), és hirtelen nem is tudom, utaztam-e már olyan vonaton, ami megállt itt. A nosztalgiák deklaráltan kihagyják, de valami időszakossága is lehet, mert most a többi vonat se használta.

Eredetileg fotózni is szerettem volna, aztán rájöttem, hogy (legalábbis ezzel a géppel) nehéz szépet alakítani ennyire fedett/szűrt fényviszonyok közt. Viszont összességében ott lenni nagyon jó volt: szép színek, plusz jó levegő (amire mostanában különösen nagy szükség van).

Gyönyörű időnk volt a hosszú hétvégén - remélhetőleg más is kihasználta az alkalmat, és fejest ugrott a legszebb arcát mutató őszbe! Én egyik nap a Mátraalján jártam, talán nem meglepő módon kötöttpályás közlekedés apropóján: e négy nap alatt ugyanis gőzös húzta a Mátravasút vonatait. Érdekes, hogy bár gyerekkoromban a Mátra volt "a" hegység, ez a kisvasút teljesen kimaradt nekem. Eddig.

A nap és a vasút nem játszott össze: a gőzös orra a hegyek felé nézett, a nap viszont hátulról sütötte, de azért így is jól nézett ki a fekete gép a sárgás-vöröses lombok közt. A mozdony egyébként időnként hihetetlen módon szambázott a girbe-gurba síneken - szerintem oldalra legalább annyit mozgott, mint előre :)

Szombaton a lajosházi vonalon közlekedett a Gyöngyi névre keresztelt, 1954-ben Resicában gyártott gőzös, de aznapra már volt programom, úgyhogy maradt a többi napon járt mátrafüredi ág.

A múltkori egész napos Ikarus-tobzódás után néhány képet elküldtem Tim Boric barátomnak, akitől annak idején a legéletteltelibb hetvenes évek második felei villamosos képeket kaptam (az Elveszett Sínek átvitt és közvetlen értelemben is legszínesebb képei többnyire tőle jöttek). Mint a levélváltás kapcsán kiderült, ő akkoriban elsősorban a villamosokat fotózta, de azért néha busz is az objektív elé került:

Akinek nem ugrik be elsőre: a Vágóhídnál járunk, nagyjából észak felé nézve. Amennyire tudom, az Ikarus 620-asból készített csuklósok kisszériás helyi átépítésnek tekinthetők, bár a MÁVAUT-nál (a Volán elődjénél) ez a kis széria körülbelül 200 kocsit jelentett. A buszon kívül van még pár kordokumentum a képen - például hogy a Soroksári úton már a hetvenes évek végefelé is ismert dolog volt a dugó... De a járdasziget végén álló figura ruhája se piskóta :)

A második kép gyanúm szerint az akkor még igencsak más névre hallgató külső Üllői út Béke tértől kifele tartó szakaszát mutatja. Totális Faros uralmat látunk az erősen falusias környezetben, sehol egy autó a kockaköves úton... Egyébként érdekes, hogy a "régivolán" színű Farosokra még bőven emlékszem gyerekkoromból, míg az előbbiekben látott csuklós 620-asokra nem. Pedig Tim képei alapján korántsem csak a Vágóhíd környékén lehetett látni őket, hanem a Váci úton is, ahonnan pedig nem kevés emléket őrzök:

Ezen a képen a buszok mellett (a baloldali biztosan csuklós, a jobboldalira várom a tippeket) egyik kedvenc véletlen mellékmotívumom is látható: a Váciról a Dráva utcába kanyarodó 15-ös villamos  váltóját állító (a képen látható 3-as továbbment a Nyugatihoz) miniszoknyás hölgy valamit nagyon hallgat a füléhez szorított rádión. Vajon mi lehetett az? Egy meccs eredménye? A kívánságműsort várta, hogy belekerült-e a kedvenc száma? A lottószámokat? Vagy - hogy kicsit elmenjünk internettbe - egy időutazót látunk, aki mobilján épp a hangpostáját hallgatja le? :)

A forgalmi irányok átrendeződése miatt elágazóállomássá tervezik átépíteni a berlini főpályaudvart. A felső szint leendő kinézetéről már el is készült az első látványterv, a legkorszerűbb optomanipulációs modellezési eljárások segítségével:

... vagy csak arról van szó, hogy megtetszett ez a beállítás, miközben azt kerestem, hova támaszthatom oda a fényképezőgépet az esti vonatfotózáshoz ;)

Persze valóban tervbe van véve egy új vonal: a föld alatti szinten elvileg kezdettől fogva készen van a hely két plusz két vágánynak az S21 (értelemszerűen nem összetévesztendő Stuttgart 21-gyel; "S", mint S-Bahn és "21", mint XXI. század) elnevezésű városi gyorsvasúti összeköttetéshez. De annak ehhez a rossz vicchez semmi köze :)

Ha az ember a világ első villamosvasútjának nyomait próbálja megtalálni Berlin Lichterfelde nevű negyedében, nem sok mindent fog találni, annak ellenére, hogy az utcák nyomvonala nem sokat változott 1881 óta. Hanem amikor egy hídhoz ér - ami egyébként a villamos építésének idején még nem is létezett, mert maga a víz se létezett, ami fölött átível -,  némileg meglepődhet, mert a hídfő mellett burjánzó vadligetben ez a látvány fog a szeme elé tárulni:

Az persze azonnal sejthető, hogy nem partra vetett hajóról van szó, mert a híd alatt folyó víz nem különösebben vad: mesterséges hajózási útvonalról, az 1900-1906 közt épült Teltow-csatornáról van szó. A megoldás a kicsit távolabb, a fák tövében díszelgő üvegházikó láttán lesz érhető:

Az esős időben meglehetősen a környezetbe olvadó üvegbódé ugyanis egy mozdonyt rejt - és ha engem kérdeztek, túlságosan is rejti:

Ismét itt az ideje egy képes-videós-magánvéleményes oldalnak, az elmúlt pár hónap budapesti tömegközlekedési történéseiről: 

 
 
2011 közepe (Életképek 45.) 1.
A Gellért rakparti pálya újjáépítése, Muki, HÉV, Várbusz és kúszóváltózó Combino, Villamos- és Trolinap, Dallamos Villamos, Ikarus 620 és 630 kabrió Hűvösvölgyben, építkezések és vágányzárak, esti idill a Károly körúton, "Miért nehéz a Nagykörúton villamost fotózni", meg még ez-az...

Nem kell megijedni, nem csillogós vámpírok és kigyúrt farkasemberek hirigkedéséről van szó a XI. kerületben, hanem ténylegesen arról, ahogy lemegy a nap és besötétedik. Almár Ákos barátommal a 41-es villamos tőszomszédságában beszélgettünk munkanapi nyugtató levezető tornagyakorlatként (jó levegő, kevés zaj, és még villamosok is vannak!), és amikor épp jött a tuja, csináltam egy-egy rövid felvételt róla, "valamire még jó lehet, mondjuk vágóképnek" jeligére. Vágóképként szétszórás helyett viszont inkább szépen sorbaeditáltam a snitteket, és ezzel asszem megalkottam életem első relaxációs videóját :)