Szeptemberben nem hivatalos baráti látogatást (ezt a szöveget sose értettem kiskoromban a hiradóban) tettem Cottbusban. A városról és villamosairól szerzett benyomásaimról majd később lesz szó, most csak ideraknék két rövid videót, két eléggé eltérő mozdony indulásáról.

Az első egy hattengelyes lengyel dízeldübörgény, amit a Berlinből érkező, Krakkóba továbbinduló IC elejére akasztottak. A SU46 sorozat a hetvenes évek közepének terméke. Már nem annyira otromba, mint elődje, az SP45/SU45, de azért elég lengyelesen néz ki, bár leginkább csak a hatalmas fényszórók miatt, melyek évtizedeken át minden lengyelországi mozdonytípust elcsúfítottak. Mivel fotózhatatlan helyen állt, elsősorban a hangját akartam megörökíteni:

A másik gép nagy kedvencem, a Siemens ES64U2-e, amit mi Taurusként, 1047-esként, Teknőként, Milkabikaként/Repcebikaként ismerünk. A német vasútnak nincs túl sok belőle, ráadásul eddig csak München környékén találkoztam velük DB színekben, úgyhogy meglehetősen megörültem, ahogy a kihaladó IC mögött felbukkant egy piros példány. Aztán pár órával később még jobban megörültem, amikor egy reklámfestéses darab várakozott indulásra az én vonatom melletti vágányon. Kicsit para volt, hogy elérem-e sajátomat, de mivel eddig csak osztrák és magyar verzióban fotóztam-videóztam, bevállaltam a kockázatot. Mert hát az a szolmizálás, amit induláskor csinál, megéri a várakozást :)

Egyébként érdekes egy mozdony oldalán Porsche-reklámot látni - bár amióta láttam az elektromos 911-est, már semmin nem csodálkozom...

Azon filózom, miért van az, hogy akárhányszor járok Berlinben, a volt Nyugat-Berlinről mindig felületes benyomásokat sikerül csak szereznem. A Zoologischer Garten pályaudvar és az Állatkert kivételével nem sikerült még igazán személyes emléket szereznem itt, pedig az esetek többségében még a szállásunk is "vesztberlini" volt. Mégis csak metrómegállók és utcák maradtak meg - sok széles utca, a keleti oldalnál kellemesebb sorházakkal, több kertes résszel, de valahogy nem túlzottan markáns arculattal. 

És itt megrögzött villamosmániásként gyorsan le kell szögezem: nem a villamos hiányáról van szó, mert a kelet-berlini villamosok se igazán bűvöltek el - Berlinben közlekedésmániásként a vasút/S-Bahn és a metró sokkal jobban tetszik. Köpenick persze klassz, Alt-Schmöckwitz környéke is, de amúgy azok a helyek, ahol Berlinben villamos jár, 80%-ban úgy néznek ki, mintha a külső Kerepesi utat (az Örs és a Szentmihályi út közt) egy csomó másik külső Kerepesi út keresztezné - csak a lakótelepi házak másfélszer-kétszer olyan magasak, mint nálunk. A villamosvonalak meg sose akarnak véget érni: csak mennek, mennek, bekanyarodnak, mennek, mennek, átmennek egy bezárt gyárövezeten, aztán még több külső Kerepesi út jön, aztán átmennek egy parkon, aztán még annál is több külső Kerepesi út jön... :)

Nyugat-Berlin ma is elég élesen elkülönül a volt Kelet-Berlintől, és érdekes módon - valószínűleg mivel a fejlesztések az egyesítés óta elsősorban a keleti oldalra mennek - a mai napig "NSZK-sabb", mint a legtöbb nyugat-német város. A képen látható Vilmos császár emléktemplom környéke például azt idézi fel bennem, hogy milyen volt az NSZK (Köln, Frankfurt am Main, Düsseldorf), amikor '89-ben először jártam ott. Mivel a volt nyugati nagyvárosok azóta is folyamatosan fejlődtek, átalakultak, ők már a XXI. században járnak, itt viszont még mintha mindig itt lenne a nyolcvanas évek végének hangulata. Vagy csak én érzem így? Tapasztalatom szerint jó néhány Berlinben élő magyar olvassa a blogot, ők is így érzik ezt?

A blogpasszív hétvége utáni hetet kezdjük egy táblával, melynek léte komolyan meglepett. Ez a bádogdarab vélhetően '86 - a Sikló újranyitása - óta ugyanott van, minden logó - és rendszerváltás ellenére. Lehet találgatni, hogy hol ;)

Most képek által utazni fogok (a valódi utazást pótlandó), olyan képekkel, melyek villamosos oldalak anyagának létrejötte közben készültek, mintegy melléktermékként.

Ezer éve volt, hogy Heathrow-n jártam, és mivel épp egy nyaralás elején voltam, spóroltam a memóriakártyával - de ezt a méretkülönbséges együttállást azért megpróbáltam megörökíteni:

Aranyosak, nem? Ha külön-külön repülnek el a fejünk fölött, észre se vesszük, hogy két különböző méretű madárról van szó, de egymás mellett azért feltűnő a dolog :)

Évekkel később, az akkor már beindult fapados lehetőségekkel odajutva Brüsszel fölött kaptam el ezt a nagyobbacska vasat, ami viszont nem fapados volt:

Tegnapelőtt meghalt Steve Jobs, az Apple egyik alapítója, és bár az Apple sose érintett meg igazán, pár mondatot azért bőven megérdemel ez az ember ebben a kockafejű blogban. Mert ilyen kaliberű IT-figura nem sok volt: kockának üzletember,  de üzletembernek kocka, úgyhogy bár az Apple termékek meglehetősen túl voltak hype-olva (igen, ez újabban magyar szó), azért a standard marketing bullshiten (ez meg már kicsit régebb óta magyar szó) túl valóban voltak jó dolgok azokban a termékekben, amiket beleálmodott a mindennapjainkba. Mert hát ezt csinálta: kitalálta, mi kellhet a piacnak, aztán el is adta, akkor is, ha a piac nem tudta, hogy az kell neki. Hogy röhögtünk, amikor bemutatták az első iMac-et. És bakker, bejött neki. Ez is!

Amúgy érdekes, hogy csillivilli ikonos, dizájnmunkaállomásos fickóként gondolunk rá, holott  évtizedeken át UNIX alapú termékeket árult. Például amikor összerúgta a port az almás céggel, megalapította a NeXT-et, ahol UNIX-os gépeket terveztek. Egy ilyenen fejlesztették ki a mai WWW alapjait, egy  ilyen gép volt az első webszerver. És ezen futott a NeXTSTEP oprendszer grafikus felülete, melynek dokkolós megoldásait másolta az az AfterStep X-felület, ami éveken át a kedvenc grafikus felületem volt a Linuxaimon. És később persze ez lett az Apple oprendszerének, az OS X-nek is az alapja. Mert, ahogy írtam, nem csak marketinges volt, de elég kocka is: tudta, hogy a UNIX jó alap bármihez, de azt is tudta, hogy az emberek nem akarják látni a UNIX felületét, pontosabban minél kevesebbet akarnak látni a technikai részekből... Úgyhogy ráhúzta az egészre azt a bizonyos csillivilli dizájnfelületet, amit nem ő talált ki, de ő ismerte fel, hogy az a jövő.

Emellett még felfuttatta a Pixar-ral/-rel (vérmérséklet szerint toldalékolandó) a számítógéppel készített rajzfilmeket (Toy Story, Monsters Inc) is, üzleti alapon. Aztán meg (sőt, igazából eközben) visszament az Apple-hez, és újra felvirágoztatta. Valószínűleg az Apple több volt neki sima üzletnél.

A legszebb persze az, hogy bár egyrészt antisznobsági, másrészt UNIX-shell függőségi, harmadrészt pénzügyi okokból kifolyólag mindig távol maradtam az Apple termékektől, mégis, az egyik legkedvencebb használati tárgyam egy 2006-os ipod nano. Elvileg csak egy mp3-lejátszó, de annyira praktikus, és annyira mindent kibírt eddig, hogy az már ijesztő. Szóval bárhogy nézem, Steve Jobs még az én mindennapjaimat is megérintette.

R.I.P.

A Budafoki út és az Irinyi József utca sarkán álló toronyépület, melyet évtizedekig csak "a Diákszálló" néven ismertem, több okból kifolyólag is közel áll a szívemhez. Egyrészt nyolc éven át a tövében található általános iskolába jártam, másrészt a kilencvenes évek második felében baráti és haveri köröm nagy részét schönherzesek alkották. Tiszteletbeli tagként még kupagyőztes is voltam, az ország legkomolyabb - és bizonyos szempontokból legrücskösebb - felsőoktatási hallgatói vetélkedőjén, a Schönherz QPA-n. És itt jegyzem meg, a "hallgató" a lehető legrosszabb körülírása a QPA résztvevőinek ;)

2003 óta a verseny része, hogy a kollégium hátsó falának ablakai egy óriási pontmátrix kijelzővé változnak. Eleinte egy pixel volt egy ablak, ma már huszonkétezer LED használatával egy kicsit túl nagy rasztertávolságú óriási színes mobiltelefon-kijelző lesz az épület. Évek óta el akartam kapni ezt az attrakciót, de most is csak a szerencsének köszönhető, hogy sikerült, mert csak tíz perccel a kezdete előtt tudtam meg, hogy aznap lesz - de semmi gond, egy órával később kezdték, mint meghirdették, úgyhogy még a céltalanul tébláboló tömegben is várakozhattam :) Ha már ott voltam, megpróbáltam kicsit videózni:

Bevallom, végül maga az ötlet, a technikai megvalósítás jobban tetszett, mint a pályaművek, melyek a kilencvenes évek közepi scene party-k 4 kilobyte-os és "lamer" demo versenyeit idézték. Kicsit több kreativitás kellett volna, és kevesebb nyan cat, ha engem kérdez valaki. Persze nem kérdez, úgyhogy az én nagynénikém térdekalácsát, tudom... ;) Egyébként hatalmas látvány a "kijelző", például a Lágymá... Rákóczi híd lehajtójáról, amit le is zártak a közönség kedvéért. Bónuszként a buliba néhány mozdonyvezető is beszállt: a Déli összekötő vasúti hídról lejövő nagyvasak némelyike dallamkürtölést rendezett, sőt, volt, amelyik kétszólamút, gondolom a közeli és távolsági kürtöt váltogatva. Szerintem ezt is be kéne venni valahogy a QPA versenyei közé, nem? Ki talál muzikálisabb mozdony+mozdonyvezető kombót. Gyeseves Taurusok nem játszhatnak :)

Bár az itteni érdeklődést nem tippelem óriásinak, ez nem akadályoz meg abban, hogy nyomassam kedvenc sorozatomat, hátha más is rákattan :) AXN Sci-Fi, neten megnézhetően, akár HD-ben is. Nem megijedni, ha nem indul el azonnal - kicsit várni kell az elején, amíg betöltődik. Szóval "Tizenegyedik óra", pár perccel azután, hogy a Tizedik Doktorból Tizenegyedik lett... a DW-történelem legaranyosabb regenerációs traumájával:

Ki vagy, Doki?
NSe5x01 - A tizenegyedik óra

(Hm, lehet, hogy túl kicsi betűmérettel írtam?:)

Nehéz lett volna kihagyni a szombati fantasztikusan jó időt: bár eredetileg otthon akartam maradni, végül csak elindultunk Jazzel fotó-csavarogni egyet a napfényben. Mivel olvastam, hogy a Margit-szigeten elektromos buszt tesztelnek, a Margit hidat céloztuk meg, de a Márnemmoszkva téren eltérültünk, amikor véletlenül megláttuk a kabrió Ikarus 630-ast:

Nem értem, a gép üzemeltetői miért nem reklámozták az egykori 158-as busz - azaz a "még egykorabbi" 58-as villamos - útvonalán közlekedő oldtimert - ebben az időben tutira ez volt a legtökéletesebb klímájú és hangulatú jármű az egész városban! De tényleg: fordultunk egyet vele, és utána még vagy egy óráig vigyorogtam az élménytől, annyira jó volt a fasorok árnyékában utazni a laprugók miatt az általam megszokotthoz képest kicsit ugrálósabb vén jószággal!

És most jön az, amikor nincs kedvem megírni a pósztot, ami a fejemben jár, de azért akarok valami életjelzést adni ;)

Mai témaválasztásommal biztos sokakat meg fogok lepni... na jó, inkább senkit :) Bár a nagy fehér távolsági buszok fotózgatása nem áll túl közel hozzám, az Airbus 380-ast azért megnéztem. Ez azt jelenti, hogy egy voltam a sok ezer lemming hangya közt, aki a Ferihegy környéki mezőket vette célba. Nem azért, mert az jó, hanem mert a reptér nem erőlködött  túl sokat az érdeklődőkkel, a felújítás alatt álló teraszra pedig csak négyszáz (előre regisztrált) szerencsés jutott be. Így viszont elmondhatom, hogy már jártam a "spotterdombon"! Onnan így nézett ki a nagyonnagyvas besiklás közben:

Meglepően halk volt, bár persze a mai gépek már nem pörgő hajtóművel szállnak le, csak takaréklángon, pláne, ha nincsenek is megpakolva (az viszont tényleg érdekes volt, hogy felszállás közben se volt sokkal hangosabb).

Így elég nehéz megítélni, mekkora is igazából a jószág, ezért aki nem volt kint, nyugodtan elhiheti becsszóra, hogy elég nagy. Sajnos a földön csak a teraszos mázlisták és a csókosok fotózhatták - meg gondolom a reptéri dolgozók háromnegyede, akiknek véletlenül valamiért be kellett jönniük vasárnap ;)