Tegnapelőtt meghalt Steve Jobs, az Apple egyik alapítója, és bár az Apple sose érintett meg igazán, pár mondatot azért bőven megérdemel ez az ember ebben a kockafejű blogban. Mert ilyen kaliberű IT-figura nem sok volt: kockának üzletember,  de üzletembernek kocka, úgyhogy bár az Apple termékek meglehetősen túl voltak hype-olva (igen, ez újabban magyar szó), azért a standard marketing bullshiten (ez meg már kicsit régebb óta magyar szó) túl valóban voltak jó dolgok azokban a termékekben, amiket beleálmodott a mindennapjainkba. Mert hát ezt csinálta: kitalálta, mi kellhet a piacnak, aztán el is adta, akkor is, ha a piac nem tudta, hogy az kell neki. Hogy röhögtünk, amikor bemutatták az első iMac-et. És bakker, bejött neki. Ez is!

Amúgy érdekes, hogy csillivilli ikonos, dizájnmunkaállomásos fickóként gondolunk rá, holott  évtizedeken át UNIX alapú termékeket árult. Például amikor összerúgta a port az almás céggel, megalapította a NeXT-et, ahol UNIX-os gépeket terveztek. Egy ilyenen fejlesztették ki a mai WWW alapjait, egy  ilyen gép volt az első webszerver. És ezen futott a NeXTSTEP oprendszer grafikus felülete, melynek dokkolós megoldásait másolta az az AfterStep X-felület, ami éveken át a kedvenc grafikus felületem volt a Linuxaimon. És később persze ez lett az Apple oprendszerének, az OS X-nek is az alapja. Mert, ahogy írtam, nem csak marketinges volt, de elég kocka is: tudta, hogy a UNIX jó alap bármihez, de azt is tudta, hogy az emberek nem akarják látni a UNIX felületét, pontosabban minél kevesebbet akarnak látni a technikai részekből... Úgyhogy ráhúzta az egészre azt a bizonyos csillivilli dizájnfelületet, amit nem ő talált ki, de ő ismerte fel, hogy az a jövő.

Emellett még felfuttatta a Pixar-ral/-rel (vérmérséklet szerint toldalékolandó) a számítógéppel készített rajzfilmeket (Toy Story, Monsters Inc) is, üzleti alapon. Aztán meg (sőt, igazából eközben) visszament az Apple-hez, és újra felvirágoztatta. Valószínűleg az Apple több volt neki sima üzletnél.

A legszebb persze az, hogy bár egyrészt antisznobsági, másrészt UNIX-shell függőségi, harmadrészt pénzügyi okokból kifolyólag mindig távol maradtam az Apple termékektől, mégis, az egyik legkedvencebb használati tárgyam egy 2006-os ipod nano. Elvileg csak egy mp3-lejátszó, de annyira praktikus, és annyira mindent kibírt eddig, hogy az már ijesztő. Szóval bárhogy nézem, Steve Jobs még az én mindennapjaimat is megérintette.

R.I.P.