HamPLÓ

Az oké, hogy a vasút elvileg környezetbarát, de az talán mégiscsak kicsit túlzás, hogy egy elővárosi megállóhely az ország legkiemeltebb vasútvonalán (Törökbálint az 1-esen) így néz ki:

Akarom mondani TVG. Persze hogy a HÉV-nél is így hívják-e őket, azt nem tudom, de hátha valaki megírja kommentben :)

Kispolszki, Bengáli, eh, lássunk végre valami valódi járművet ;)

Lolka és Bolka, izé Bengáli és Nagypolszki. Nem tudom, mi ez a vonzódás a Nagypolák felé, de a régi képeim közt egyre több olyat találok, amin gyerekkorom legfurább FIAT-utánépítése feltűnik :) A helyszín egyébként Szeged, nem is olyan nagyon régen.

Eredetileg ezt a képet jobbra akartam húzni, azaz valahol a Bengától balra el kellett volna, vágni, de nem vitt rá a lélek, hogy levágjam róla a Polákot. Ettől persze most az egész kompozíció dülöngél - igaz, csak feleannyira, mint a tuja a görbe síneken :)

A múltkor szó volt arról, hogy Baja szárnyashajóval "közelebb" van, mint vonattal. Utasszállító repülőgéppel vélhetően még közelebb lenne, csak az a baj, hogy nincs lehajtó a légi útvonalról :) Igaz, a képen látható kondenzcsíkok létrehozói vélhetően úgyse Budapestről indultak, hisz csak átutazók az ország felett:

Ezen a képen nem egyszerű megkülönböztetni, hogy melyik csíkot csinálta repülőgép, és melyik csak szétcincált felhő, úgyhogy itt van még egy, három órával korábbról, amikor még tiszta volt az ég:

Amikor ilyen kondenzcsíkokat látok, pont ugyanazt csinálom, mint gyerekkoromban: elgondolkozom azon, vajon honnan jönnek a gépen ülők, hova mennek, mekkora részük néz ki éppen az ablakon, és veszi észre azt a települést, ahonnan én nézem őket. Ebben az esetben amúgy kivételesen nem irigyeltem őket: ők lemaradtak arról a jó kis halászléről, amit mi betermeltünk idelent Mariannommal :)

A szárnyashajók gyerekkorom óta foglalkoztatnak, de fel kellett nőnöm ahhoz, hogy végre utazhassak is eggyel. Nem Bécs felé, ami a fő bevetési területük volt eredetileg, hanem Bajára és vissza, de azért ez az út se semmi! A hajózásról ugye leginkább azt tudja a szárazföldi ember, hogy nagy tömegek szállítására alkalmas, viszont nem kifejezetten gyors. Nos, a szárnyashajó kifejezetten gyors, még akkor is, ha most mi csak hatvannal mentünk - de még így is lent voltunk két és fél óra alatt a Sugovica torkolatánál, míg vonattal ez a leggyorsabb verzióban is három óra tíz perc lett volna (ami persze elég lesújtó képet mutat a MÁV-ról, hiszen 140 kilométerről beszélünk, síkságon).

Fotózni túl sokat nem lehet egy ilyen utazás alatt - a hajó belülről körülbelül olyan, mint egy rövid Tu-154-es, csak nagyobbak az ablakok -, videózni viszont érdemes, mert a vízen a sebességérzet duplája a szárazföldinek. Nem semmi feeling motorcsónakok mellett úgy elhúzni, mint az ICE3-assal a Frankfurt-Köln autópálya mellett :) Az indulás maga szintén gyönyörű volt, a reggeli fény által megvilágított Lánchíddal, Várral, aztán hídról-hídra lettünk egyre gyorsabbak, és még egy IC-t is követtünk egy darabig Budafoknál:

A visszainduláskor a hajó kicsit előrement, majd leállt, és egy darabon csak csorgott hátrafelé, hogy az uszadék lejöjjön a szárnyfelületekről. Na, de aztán rendesen megindult, a Türr István híd előtt már fel is emelkedtünk a hordfelületekre, amint azt a videón hallani is lehet. Aztán volt némi meglepetés is: nem tudom, hogy a  délutáni nagyobb forgalom miatt, vagy mert ebből az szögből jőve zavartak csak be a hegymenetben levő hajók hullámai, de időnként hullámvasutaztunk egyet-egyet: felfutottunk a hullámokra, majd placcs, felfutottunk, majd placcs. Persze élveztem rendesen :) Visszafelé is filmeztem a hidak alatt áthaladást, illetve azt, ahogy megérkeztünk Budapest belvárosába. Nem tudom, mennyivel mentünk, de szerintem biztosan kielőztük volna a velünk párhuzamosan járó 2-es villamost...

Nekem nagyon bejött az utazásnak ez a fajtája, és örülök, hogy végre belföldi utak is vannak szárnyashajóval. És így, hogy már utaztam vele, a csúnyácska Bíbíc típust is megszerettem :)

Aki eddig lemaradt volna a bazinagy csillagmotor indításáról, vagy esetleg nem maradt le, csak meghallgatná-megnézné újra:

"Kedves Címzettek! A Ferihegy Repülőgép Emlékparkban lévő Il-14-es repülőgép újabb motorindítás időpontja szeptember 3. szombat 14:30. A tervek szerint ekkor nyomjuk a gombot. Lehet hírdetni mindenkinek, mindenhol."

Ha valaki lemaradt volna az eddigi ilyen témájú bejegyzéseimről :) erről van szó - ha valakinek nem megy a videó, akkor lehet, hogy azért, mert HD:

Nem minden nap építenek új villamosvonalat Magyarországon, még pontosabban sajnos már nem is minden öt évben. Legutóbb 2005 elején adtak át pár száz méternyi  vadonatúj pályát - a 18-as budafoki (albertfalvai) hosszabbítását a Savoya Parkhoz, előtte 2000 decemberében volt az 1-es villamos kicsit komolyabb hosszabbítása, a Salgótarjáni utcától a Lágymányosi hídig (azóta nem sok változott ezen a vonalon, azon túl, hogy előbbi megállót már Hidegkuti Nándor Stadionnak hívják, a hidat pedig Rákóczi hídnak). Azelőtt (1998-ban) a 14-est hosszabbították mai végállomásáig, de azért akkoriban megszüntetések is gyakrabban voltak (97: 67-es, 2000: 23-as), úgyhogy nem teljesen volt pozitív a mérleg.

Évek óta EU-s pénzből finanszírozott tömegközlekedés-fejlesztési beruházások hírével van tele a média, de konkrét sínen konkrét vaskerék csak most - pontosabban tegnap - gördült végig első alkalommal olyan helyen, ahol korábban nem járt tuja. Szegedről van szó, az 1-es villamosból kiágazó 2-es vonalról, melynek próbamenetéről NZA barátom küldött fényképeket:

Az új vonalrész még nincs teljesen kész, de első képnek egy olyat választottam, amin a körítés (megállóperon, vágányburkolat) is egyben van. Itt pont díszkövezést láthatunk a sínek körül, a még nem teljesen befejezett részeken füvesített vágány lesz, amit a képek alapján még nem telepítettek.

A vadonat síneket-felsővezetéket-mindent nem csak a mindennapi forgalomban használatos járművekkel érdemes bejárni, hanem mindennel, ami ott valaha is előfordulhat, és ezek közé tartozik a 12-es replika nosztalgiakocsi...

A mai blogbejegyzést konyhanyelvészkedéssel kezdem: helytelenben közlekedni magyarul annyit tesz, hogy a megszokotthoz képest a másik, a "rossz" oldalon menni. Azért írtam, hogy a megszokotthoz képest, mert minden relatív: bár a magyar vasúton alapvetően jobbra hajts van, azért a Déli és Kelenföld közt, illetve asszem Kőbánya-Felső környékén "bal sodrással" közlekednek - az őrület határát súroló gödöllői HÉV-ről nem is beszélve. Persze a kétvágányú vasútvonalakon vélhetően mindenütt megvan a lehetőség arra, hogy szükség esetén oldalt cseréljenek, ezzel ellentétben a villamosnál, ami sokkal kevésbé van elszigetelve más forgalmi módusoktól (hű, ez de modorosra sikerült!), ritkán látunk ilyet, és akkor is csak rövidebb távon.

51-es villamos az Epreserdő utcai homokbányai kitérőben, 1950 körül (forrás: NZA gyűjteménye)

Mostanában több helyen is volt/van ilyen. A Gellért rakparti vágányzat felújítása (végre!) miatt kettévágott 18-as villamos északi részén a végállomás a Döbrentei téren van, de a legközelebbi útba eső váltó csak a Szarvas térnél, ezért ezen a szakaszon egy darabon mindkét irány ugyanazon a sínpáron megy, ami azt jelenti, hogy indulás után egy ideig helytelenben megy a tuja. Nem tudom, azóta változott-e a módi, de pár hete még váltóbottal (=seprűnyél átadásával; majdnem úgy, mint a fentebbi képen, csak állandó földi személyzet nélkül) védekeztek az ellen, hogy véletlenül szembemenjenek egymással. A másik helyszín a Kolozsvári utcai sínek felújítása miatt volt, itt a nem kimondottan gyakran járó, de ezen a szakaszon legalább ritkán túlterhelt 37-es villamos fordult az Őrháznál, pár tíz métert helytelenben megtéve. Azóta itt is helyreállt a forgalmi rend, és a vonalat használó tömegek immár tökéletes vágányokon haladhatnak ezen a pár száz méteren (a hintázás és lassújelezés pedig marad az olyan kihasználatlan vonalak sajátja, mint a 61-es vagy a 4/6-os (ahol a múlt héten körülbelül 5 km/h-val mentünk át a Petőfi hídon valami pályahiba miatt - azzal csináltak azóta valamit?)).

A fentebb említett két ideiglenes végállomási fordulást öntöttem nyakon egy kis városnéző úszóbusszal, a folyamatosan búgó Fehérvári úti falurádióval, a Pápay István utcánál visszafogó (ez is egy érdekes szó!) 2-es és 24-es villamosokkal, illetve egy FLIRT motorvonattal (aminek csak egyetlen baja van: hogy nem mindenütt ilyen jár az elővárosban:):

Annyi vonatos-villamosos és repülős bejegyzés volt mostanában (megint), hogy itt az ideje valami másnak. És kivételesen nem középöreg autókról beszélek, hanem hajókról. Bár Budapest rajongói hajlamosak azt hinni, hogy a Duna csak esztétikai elem a város látképében (az is), én a rajta zajló forgalmat is szeretem. Különösen az öreg munkagépeket - bár szerintem ezen a bejelentésen senki nem lepődik meg, aki ismeri az egyéb járműveknél alkalmazott preferenciáimat :)

Itt van például ez az összecsukott transzformer robot (vélhetően valami mederkotró alkalmatosság - de ha nem, tessék kommentben megmondani, micsoda!), amit a fantáziadús nevű Jégtörő III vontat. Ha jól emlékszem, éppen a Kiskörút lezárása miatt a Batthyány térre terelt 19-49 című villamosjáratot fotóztam a Bem rakparton, amikor megláttam, és nem bírtam nem megörökíteni.

Elsőre nem hittem volna, de átfért a Lándhíd alatt :) Dunához szokott szemmel nézve borzasztó nagynak tűnik ez a gép, és a kinézete is olyan, hogy egy James Bond filmben ez lehetne a főgonosz titkos prodzsektjét kivitelező hajó, ahol a főgonosz samesza majdnem megöli a főhöst, de aztán végül mégis ő esik bele valami nagy és durva gépbe... nem?