HamPLÓ

A YouTube-on - többek közt "Crash landing" címmel is - lehet telálkozni egy videóval, ami számomra nem kicsit volt megdöbbentő. Egy Il-62-es típusú, négyhajtóműves, szovjet gyártmányú utasszállítót láthatunk rajta, amint meglehetősen kecsességmentesen lehuppan egy mezőre:

Nem tűnik normálisnak a leszállás, pedig nem a véletlennek köszönhetően került rá sor: 1989-ben az akkor még létező NDK nemzeti légitársasága, az Interflug (kedvenc légitársaság-név gyerekkoromból) ajándékozta a gépet Stölln városának, a siklórepülés úttörőjének, Otto Lilienthalnak az emlékére, aki 1896-ban e városka környékén szenvedett halálos balesetet. Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, az illetékesek szerették volna, ha a gép még az NDK teljes széthullása előtt odaér, ezért szétszerelés és közúton szállítás helyett légi úton vitték oda. Hogy csak egy rövid, füves vitorlázóreptér állt a rendelkezésükre, az se jelentett gondot...

Egy körülbelül 160 fős utasszállítóról beszélünk, melynek a normál leszállótömege is száz tonna felett van, elvileg két és fél kilométeres leszállópálya kellett volna a biztonságos megálláshoz. Az Interflug típusfőpilótája kiszámolta, hogy ha elhagynak minden biztonsági tartalékot, akkor mennyi kell. Még mindig több, mint a rendelkezésre álló 900 méter :) de azért megcsinálták:

Végül 1989. október 23-án (amikor mi azért nem annyira az NDK felé figyeltünk), több próba-áthúzás után, mentők, tűzoltók és spotterek jelenlétében landoltak a kicsivel kilométer alatti hosszúságú placcon. Jó sokáig fennhagyták az orrát, hogy lassuljon, csak aztán engedték le - ekkor a futók valószínűleg alaposan elkezdték beásni magukat a talajba. Kicsit biztosan zörgött, de végülis nem volt feltétel, hogy repképes maradjon a gép :) Az igazán látványos rész a sugárfordítók bekapcsolásakor következett: annyi földet fújt visszafelé a még működő két hajtány, hogy a gép szinte teljesen eltűnt a porfelhőben. A fentebbi videón időnként mutatnak egy teljes frászban levő hölgyet, ő a kapitány neje. Úgy tippelem, ő jobban izgulhatott, mint a kedves férje, de ha meggondoljuk, volt is némi oka rá...

A gép azóta is ott van, meg lehet nézni: Lilienthal-múzeum van benne, illetve házasságkötő terem. Az NDK egy évvel a landolás után már nem létezett,  Heinz-Dieter Kallbach kapitány viszont később se lett félős gyerek: 2000-ben egy Boeing-ot vitt, amikor egy őrült betört a pilótafülkébe, és mindent/mindenkit rúgva-vágva megpróbálta a gépet lezuhanásra bírni. Nem jött össze neki, a személyzet és az utasok több percnyi verekedés után eltávolították az ön- és tömeggyilkosjelöltet, a kapitány pedig repedt bordákkal és zúzott állkapoccsal is biztonságosan tette le a gépet. Azért a világ sosem teljesen kerek: pár évvel később egy interjúban a repülési biztonság kapcsán beszólt a légitársaságnak, ahol dolgozott, ezért kicsivel a nyugdíj előtt kirúgták. Azóta csak kisebb madarakat vezet, bár ha meggondolom, 70 évesen DC-3-ast vezetni se lehet rossz hobbi :)

Szegedről két dolgot kell tudni. Egy: a "napfény városának" hívják, mert itt a legmagasabb a napsütéses napok száma. Kettő: ha én ott vagyok, akkor borult az idő, és általában esik is.

Közlekedésbarátként viszont még az eső ellenére is jó ide jönni, mert 7-8 éve itt mindig változik valami - és ha érdekel valakit a véleményem, akkor szerintem az előnyére. A múltkorhoz képest most megint járt az 1-es villamos, a remíz új részét használatba vették, és immár látható jelei voltak az új 2-es villamos építésének. És ha ez nem lett volna elég, új trolivonalak épülnek, a trolitelepen pedig villamosok és trolik épülnek-újulnak. Ha Budapesten nem arányítva, hanem darabra-méterre ugyanekkora fejlődés lenne, már akkor is örülhetnénk :-/ Még a régi járművek mániásai is találhatnak örülnivalót, és már nem a mindennapi forgalomban...

 
 
Szeged, 2010 júniusa
Amikor legutóbb Szegeden jártunk, a remiz el volt vágva mindentől, a villamosok nagy része a szabad ég alatt pihent. Azóta változott ez-az, például újra jár az 1-es, a remiz felújított része már használható, trolifronton is építkeznek, illetve nekiláttak az új 2-es villamosvonalnak (azért így írom, mert régen is volt 2-es villamos Szegeden, de teljesen másfelé járt)...

Gyerekkorában az ember nem nagyon illeti kritikával a nagyszüleitől hallott neveket, nem kér magyarázatot rájuk, egyszerűen csak használja őket. Így voltam én is a "stuka" szóval. A csattogós-klattyogós villamos volt az, ami újabbnak tűnt a Váci úton közlekedő rácsos ajtajú, "sörnyitó alakú áramszedőseknél", de régebbinek a 61-esen közlekedő "hosszúaknál".

Nem a gyártáskori állapotot ábrázolja, de nekem mégis kedvencem Tim Boric ezen képe, a Bécsi út / Szépvölgyi út sarkától épp elinduló stukáról

Kicsivel később aztán repülőmániás lettem, és apu háborús könyveiben felfedeztem ugyanezt a szót. Viszonylag egyszerűen fel tudtam állítani a kapcsolatot a tévében ekkoriban nyomott háborús filmekben hallható sivítás és a villamos hangja közt, nagyi pedig megerősítette, hogy igen, erről van szó: a "stuka" a barátságos hangzású "Sturzkampfflugzeug" (=zuhanóbombázó) szó rövidített formája volt. A leghíresebb ilyen repülőgép a Junkers Ju-87 volt - ritka az olyan második világháborús film, amiben nem bukkan fel. A könnyűzenei történelemben a Pink Floyd-féle "Fal" első tételének, az In the Flesh-nek a végét tudnám említeni, ahol a konceptlemez főszereplőjét teszi félárvává egy ilyen gép:

... a Combino a 2-esen. Ugyan látszik, hogy miért ez az egyik olyan vonal, ahol szélességi korlátozás van, de hardverileg elfér:

Gyerekkorunkban - elsősorban családi körben - a címben szereplő kérdés egyfajta kódja volt a lehülyézésnek. Kijelentő, sőt felkiáltó módban is használható volt, apu pedig különösen lenézően-lemondóan tudta azt mondani, hogy "kaszkó...". Csak ennyi: kaszkó, és tudható volt, mit gondol. A Youtube-on fenn van a magyarázat, hogy honnan jött a szöveg: a reklám végén a trabantos srác úgy mutogat a sapkáján látható CASCO feliratra, ahogy a másik résztvevő szellemi képességeire vonatkozó véleményt szokták lekommunikálni egymással az autósok. Egyébként ezt a konnotációt beleértve szerintem világos, hogy nem csak nosztalgiából mondjuk, hogy a régi reklámok jobbak voltak, hanem tényleg jobbak voltak :)

Amúgy milyen már ez az zene, kis funky? Meg hogy szétesik a csúnya fekete nyugati autó (miféle amúgy?), míg a Trabinak semmi baja? Mondjuk durva erőtér védhette a Papírjaguárt, mert a fekete autó már akkor darabokra esik, amikor még hozzá se ért :)

Kiakasztó híreket olvastam mostanában a neten öreg vasakat üzemeltetni próbáló csapatokról. Az első jobban érint bennünket: egy magyar csapat még évekkel ezelőtt határozta el, hogy repülőképessé tesz egy MiG-15-ös sugárhajtású vadászgépet. Pontosabban a kétüléses változatból egyet, hiszen azzal pénzt is lehetne termelni a nem olcsó kezdeményezéshez. Vettek hát egy jó állapotban levő lengyel gépet, beszerezték a papírokat, hazahozták, és a régi dokumentáció alapján elkezdték működőképessé tenni, a hivatalos munkamenet szerint, "A Hatósággal" folyamatosan egyeztetve. Már a hajtóműpróbán is túl voltak - ami lássuk be, nem kis fegyvertény egy ilyen összetett szerkezetnél. Azt tervezték, hogy az idei kecskeméti repülőnapon már repülhetnek is vele. Aztán jött "A Hatóság", és most berepülés helyett hirtelen arra kell plusz energiát fordítaniuk a felújításon dolgozóknak, hogy ne bukjanak nagyon sokat az egészen, hiszen a beépített alkatrészek egy részének az üzemideje akkor is ketyeg, ha a gép semmit nem csinál - márpedig perpillanat nem csinálhat semmit:

"Háromévnyi munka után a HA-UTI felújítása a célegyenesbe érkezett. Az összeszerelés megtörtént, a hajtómű a helyén, a rendszerek beszabályozva várják az első repülést. De itthon semmi nem olyan egyszerű…
A múlt héten a Hatósággal történt egyeztetést követően a döntéshozók egyértelművé tették a felújítást végző szakemberek számára, hogy a HA-UTI jelen formájában soha nem fog magyar lajstromjellel levegőbe emelkedni. Részletes, konkrét indoklás nincs az ügyben." / htka.hu /

Sebaj, majd lesz még egy (mert hát egy már van nekik) lengyel lajstromú repképes MiG-15, hogy ne vihesse jó hírét a magyar repülésnek! :(

De nem csak itthon jár rá a rúd a nagydarab "közlekedési eszközök" rajongóira, hanem Amszterdamban is. Még 2003-ban jártam ott egy régi remizben, ami tele volt működőképes régi tujákkal, alkatrészekkel, szerszámokkal. Csak tátottam a számat, wow! Másfél évvel később hallottam, hogy a remizt el kellett hagyniuk a járműveknek, mert a város, ami eddig a rendelkezésükre bocsátotta, visszavette azt. Most pedig olvasom, hogy az egyesület (mely egyébként nem azonos az amszterdami múzeumi villamosvonalat üzemeltetővel!) csődbe ment, a csődgondnok pedig elárverezi a járműgyűjteményt...

Úgyhogy ha valakinek sok a zsebpénze és kell egy stílusos lugas a kertbe, esetleg egyikőtök turisztikai vállalkozó, aki étteremvillamost akar indítani Budapesten, vagy nosztalgiajárművekkel megindítani a rég esedékes Hévíz-Keszthely villamosvonalat, akkor ezen a webcímen lehet elérni az aukciós céget. Itt van még egy link: ezek a döcögények kerülnek kalapács alá. Nem semmi mennyiség, ráaádsul érdekes jószágok is vannak köztük! Úgy gondolom, sok holland villamosbarátnak vannak manapság rémálmai :( Nekem különösen a 144-es pályaszámú kék kéttengelyes tetszik, azt ugyanis Győrben gyártották 1904-ben - az MWG ugyanis akkoriban elég sok külföldi megrendelést kapott, köztük Amszterdamból is.

Múlt hétvégén negatívok scannelésével játszadoztam, akkor találtam rá újból egyik kedvenc saját fotómra, amit valamikor kilenc éve csináltam (sajnos nem sikerült pontos EXIF infókat kinyernem a celluloidból):

A környék nem nagyon változott azóta, de a 7661-est már nem lehet látni, hisz 2003-ban selejtezték, és valamikor később szét is vágták. Kár érte - ragyogó turistajármű lehetett volna: tanulókocsiként biztos nem volt széthajtva, mindkét végén volt vezetőállás, mindenhol elfér, és még fűtés is volt benne.

Május elején megint meglátogattuk a kis nagyvasutat, ezúttal azért, hogy benézhessünk a vontatási telepre. Ezen felül utaztunk egyet egy magát gőzösnek képzelő C50-es által vontatott nosztalgiakocsival is:

 
 
Gépészeti nyílt nap a Gyermekvasúton, 2010

Úgy gondoltam, ma kaptok valami mélyenszántót, elgondolkoztatót:

Remélem, ti is annyira élveztétek, mint én.

Ahogy ma este tíz körül jöttem haza a melóból, megcsapott a levegőben bújkáló nyáresti hangulat, és ráébresztett, hogy öregszem. Sok évvel ezelőtt még természetes volt, hogy ilyen időben vagy megyek valahova (a munkából hazafele menés nem számít valahova menésnek, az csak szánalmas menekülés, ami közben semmit sem veszünk észre a külvilágból, annyira arra koncentrálunk, hogy ne bukjunk fel a saját kilógó belünkben), vagy l'art pour l'art csavarogok odakint valakivel! Most meg csak akkor érzem ezt a vibrálást a levegőben, ha túlórázom... Ha meg véletlenül nem ez a helyzet, akkor se megyek sehová, mert minek? Társaság sincs, akikkel valamit csinálni lehetne ilyenkor - hisz már azon is túl vagyunk, hogy minden haver a gyereket fürdetni rohan haza, lassan már inkább a leckét kérdezik ki. Aki meg nem, az pontosan olyan zombiként örül annak, hogy luk van a fenekén, mint én: hogy van honnan hazamenni és van hova hazamenni.

Persze a kluboknak nevezett cigifüstgyűjtő és igénysüppesztő helyeket sose szerettem, de sajnálom, hogy ma nem lenne erőm végigbeszélgetni a várost egy haverral vagy havernővel. Régen egy-egy ilyen hosszú séta után még arra is volt erőm, hogy Lágymányosról hazasétáljak Óbudára! Na jó, az már akkor is zavart, hogy Óbudára hazaérve rossz volt a lift, és gyalogolhattam fel a kilencedikre :)

Volt ugye a gyerekkor, amikor nem tudtunk mit kezdeni a nyári szünettel nagy jómódunkban, csak simán örültünk, hogy nincs suli (meg sajnáltuk a németeket, hogy náluk jóval rövidebb a vakáció). Aztán volt az ifjúkor, amikor kicsit kevesebb szabadidőnk volt, de még mindig rohadt sok - igyekeztünk is jó alaposan beosztani. Később dolgozni kezdtünk, de hetente 1-2 alkalom még belefért, és ráadásul ekkor már volt mit elkölteni, belefért koncert, étterem, taxi.

Pedig a nyár ugyanaz, mint akkor, a nyáresti forró szél is ugyanolyan, csak már nem tudok mit kezdeni vele. Minden maradt, csak most más örül a nyári estéknek, más élvezi ki őket. Ezt persze általában nem veszem észre, mert nincs rá időm és lehetőségem.  Én hülye, maradtam volna még egy kicsit bent, vagy jöttem volna haza hamarabb, akkor nem vettem volna észre, és nem zavarna ez az egész..!