HamPLÓ

Ma van 25 éve, hogy életem egyetlen úttörőtábora elkezdődött, Balatongyörökön. Azért tudom ilyen biztosan, mert emlékszem, hogy az utazáshoz dukáló korai kelés ellenére anyuék előző este megengedték, hogy sokáig fennmaradjak - tévézni. A tévében ugyanis a Live Aid ment - ha nem is élőben, de mégis szinte az "élőség" érzetét keltve. Az eredeti műsor Londonban még délben kezdődött, a kiskirályi tévé emlékeim szerint a hiradó után kezdte adni, és nem folyamatosan, hanem összefoglaló jelleggel, vágva.

Amennyiben kiderülne, hogy csak napokkal később adták le a műsor felvételeit itthon, akkor vegyük úgy, hogy a bevezető az írói szabadság jegyében fogant ;)

Emlékszem, hogy bár akkoriban még nem érdekelt annyira a zene, mint pár évvel később (tízévesen viszonylag kevesen rendelkeznek ugyanazzal az ízléssel, mint felnőtten, és ez szerintem jól is van így), nagyon érdekesnek találtam, ahogy sorra jönnek a híres arcok, akiknek egy részéről még én is tudtam, hogy kicsodák. Leginkább egy atlétatrikós-bajszos figura és bandája fogott meg, vélhetően itt kezdődött a Queen iránti rajongásom. Nem sokat tudtam arról, hogy mi az a stadionrock, de ahogy az a figura irányította a Wembley-ben hullámzó hatalmas tömeget, az hatalmas volt! Ugrált, pózolt, énekeltette a tömeget, játszott a mikrofonnal... és hát a zene is jó volt :) Csak sok évvel később tudtam meg, hogy nem csak szerintem, de az általános vélekedés szerint is a világ legerősebb élő rockzenei fellépése volt (amihez előtte pedig a tagok szkeptikusan álltak, hiszen nem tudtak rendesen beállást csinálni, nem voltak fények, nem a saját színpadjuk volt). Hát, lehet, hogy technikailag nem volt tökéletes, de feelingre tuti! (ejj, épp szórakozik a Youtube... remélem, azért látszanak a videók!)

Aztán emlékszem még Mick Jaggerre, ahogy majomkodik, meg letépi a ruhát Tina Turnerről (bár az is lehet, hogy ezt csak utólag mutatták, de mindegy is).

"A XX. század végétől, XXI. század elejétől a bölcs emberek immár nem külső elnyomás miatt hallgattak, hanem saját döntésükből kifolyólag."

(a "Globalizáció, média és internet" című fejezet első bekezdése)

Szoktam morogni épp eleget a közúti állapotok... pontosabban a közutakon géperejű járművek irányítását utánzó humanoidok miatt, de asszem lassan elérjük azt a pontot, amikor magyar közút közelébe menni már eleve kizáró feltétel lesz életbiztosítás kötésekor:

"Budapest XIII. kerületében a Róbert Károly körút és Lehel út kereszteződésében a 14-es villamos megállójában várakozók közé csapódott egy, a Róbert Károly körút felől érkező személygépkocsi. A balesetben egy személy súlyosan, két fő könnyebben sérült." / Index /

Hát igen, az ezerhatos Lada az már csak ilyen: annyi erő van benne, hogy néha kitör vezetőjének sziklaszilárd szorításából egy egyszerű balkanyar közben is :(

"Videót készített saját száguldásáról egy motoros páros Baranya megyében, amit aztán egy videomegosztóra is feltettek. A felvételeken jól látható, hogy egyikük 180-as sebességgel, társa pedig még nála is gyorsabban haladt." / Index /

Nem elég, hogy meg...szegi a szabályokat, még el is büszkélkedik a világ előtt vele! Nem is beszélve arról, hogy hasonló agyi adottságú haverjai nyilván azért nézik meg, a feltöltött videót, hogy "fú, megnézem tanulságként, milyen felelőtlen emberek vannak", és nem azért, hogy "hááá ezt nekem is ki kell próbálnom, vazz, ha a Jócónak ment, nekem is fog" :-/

Amúgy nem csak az utakon vannak gondok:

"A III. kerületi Aranyhegyi lejtőnél egy mező fölött körözött a Cessna-172es, amikor elveszítette a sebességét, és a földbe csapódott. ... Az MTV Híradójának szemtanúk arról számoltak be, hogy a gép utasai ismerőseiket, a mezőn trükköző biciklistákat videózták, többször is megfordultak felettük, az egyik kanyarban azonban elveszett a Cessna sebessége és a hátára esett.... A Bors Online információi szerint a 22 éves tulajdonos vezette a gépet, és a 24 éves Sz. András fotózta a hegyoldalban mountain bike-pályán gyakoroló barátait. ... a gép a harmadik kör után az egyik fordulóban sebességet és magasságot vesztett, a pilóta gázadással próbálta kiemelni a gépet, ami először az oldalára fordult, majd átesett, így fejjel lefelé, orral csapódtak a földbe öt méterre Attilától." / Index /

Tudom, csúnya vagyok, hisz hol az ártatlanság vélelme, meg nyilván irigy is vagyok, hogy nekem 22 évesnél idősebben nemhogy Cessnára, de még PPL-re se telik, de ha ezt mind félretesszük, akkor igazából hálásak lehetünk, hogy nem más emberek fejére estek a nagy vagányságban.  Biciklistákat filmezni repülőgépből, jézus mária... A repülés alapvetéseként nekem azt mesélték, hogy vagy magasság vagy sebesség legyen, de lehetőleg mindkettő. Namármost a biciklisekhez nagy sebesség nem jó, a filmezéshez nagy magasság nem jó. A Cessna pedig nem helikopter :( Nyugodjon békében a pilóta, részvétem a hozzátartozóinak, de szerencsétlen két másik embert is magával vitt a halálba, és csak kicsin múlt, hogy nem többet :(

Ismét összeállítottam egy rakat tömegközlekedési életképet és életvideócskát. Nem mondom, hogy csak ez történt az elmúlt hónapokban, de szerintem van köztük érdekesség bőven:

 
 
Budapesti tömköz életképek, 41. menet I-II. rész
Különmenetek, fennakadások, áradás és pótlás, önjáró trolibuszok, és persze kúszóváltózás ezerrel. Nem unatkoztunk, az tuti! :)

Most lájtos "pénteki kikapcsolódás" következik, mondhatni tényleg kikapcsolódós, nem régikép-nézegetős :) A minap hazafele battyogás közben ilyen felhőket vettünk észre a fejünk felett:

Na, mondom, ennek fele se tréfa, ez valami nagyobb űrcirkáló, siessünk, mert átlátszóra fogunk ázni!

A villamosmegálló felé tartva láttuk, hogy a "cirkáló" mellé egy pisiszínű romboló is felsorakozott. Ráadásul csúnya pamacsok lógtak az aljáról...

Még mindig csak látótávolban volt a villamos, amikor már így nézett ki az ég. A vihar előszele szó szerint megcsapott bennünket, esőszag szállt a levegőben. És mi még mindig szabad ég alatt voltunk, ami rendkívül sokat levesz ám a viharfelhő-figyelés élvezeti értékéből! Aztán...

... nem történt semmi. Hazaértünk, nem áztunk meg, és utána se láttam nyomát bazi nagy viharnak. Csak szórakoztak velünk a felhők.

Azt hiszem, eddig még nem láttam kétmotoros utasszállító műrepülő vitorlázógépet. Eddig:

Zseniális az öregúr - amennyire meg tudom ítélni, elemi fizikát demonstrál: helyzeti energiát vált mozgási energiára, aztán vissza. Persze a masinája is rendesen össze van rakva, de asszem ez nem a g-kről szól, hanem az eleganciáról, a szépen kirepült ívekről és egyenesekről... Olyan egyszerűnek tűnik! Bob Hoover-nak hívják, érdemes rákeresni a Youtube-on, mert nem csúnya videók készültek a repüléseiről (amúgy az életrajza se unalmas), más gépekkel is, nem csak a légcsavarossal:

Meg jópofák, mint amikor bemutatja, hogy tisztességesen palástorsózás orsózás palástorsózás közben a pohárban marad a pia:

Fizika, semmi más csak fizika... Asszem be nem ülnék mellé :)

Szombaton kiugrottam megnézni a nyáron ezen a napon délutánonként rendszeresen közlekedő nosztalgiatuját. Jó sz*r idő volt, én meg fáradt is lehettem, mert nem bírtam vízszintesen tartani a fényképezőgépet :) de azért felrakom ezt a horizontálisan kihívásokkal küzdő videót róla:

Sodrós, és némileg életveszélyes; persze nem az autósnak, hanem a gyalogosnak, aki esetleg pont a megállóban van, amikor az autós elnézi a saját sebességét:

Szerintem csak azért nem volt még halálos áldozata ennek a remek kanyarnak (asszem még nem volt), mert a gyorsulásbajnokok éjjelente szoktak befutni a megállóba, amikor nem jár a villamos :-/ Igazából az a tragikus, hogy voltaképp igaza van annak, aki már hetek (hónapok?) óta nem pótolja a hiányzó korlátot, hiszen úgyis áttörik újra. A képen két másik sebhely is látható, az egyiknél hiányzik a korlátdarab, a másiknál "csak" be van görbülve (jobbra, hátul). Nem tudom, azt mi csinálta, de lassan évfordulót ünnepelhet...

Az igazi kérdés persze az, hogy ez most örökre így megy a remek tervezés dicsőségére és emlékére? Mert ez a megálló a villamosok utasainak is keskeny, szóval minden szempontból egy nagy rakás drága és veszélyes kaki. A nagy, sodrós kanyar csak azért kellett ide, hogy középre odategyék a díszkutat, ami aztán éveken át senkinek nem sem kellett. Most már van benne (csap)víz, meg az emberek is megszokták, de szerintem ettől még ráférne egy újabb átszabás erre a térre, hiába csak szűk nyolc éves ez a layout. Szerintem az autósok is örülnének kisebb ívnek és szélesebb sávoknak...

A minap a Fehérvári úton felszerelt kúszóváltót fotóztam volna használat közben, amikoris elém kanyarodott a Batmobile Light:

Ganz ipari csattogóslepke vs. Velorex - gigászok összecsapása lett volna, ha a villamos nem csak öttel mehetett volna a kúszóváltón :) A cseh csoda felbukkanását felhívásnak vettem, hogy csináljak egy posztot az elmúlt 2-3 hónapban látott olyan gumikerekűekről, melyek az exponálógomb lenyomására késztettek. Aki ismer engem, tudja, hogy nem fordulok utána akármilyen autónak, de a most következő még a "rángassuk elő gyorsan a fényképezőgépet a hátizsákból, mert mindjárt elmegy!" című műsor előadására is rá tudott venni:

Nem tudom, mi ez, de aranyos volt a gülüszemeivel és vigyorgó hűtőmaszkjával. A vezetője viszont fázhatott, mert rohadt hideg volt menetszél nélkül is. Mondjuk ránézésre egy Sith nagyúr volt, ők meg nem fáznak :)

Ezt a másik kis pirosat Drezdában láttam villamosfotózás közben. Itt a hűtőmaszk vigyorgását a vezetőé helyettesítette. A legdögösebb drezdai gépsárkány viszont nem ez volt, hanem a most következő:

Nem tudom, milyen célt szolgál a megemelt tetőgerinc, illetve az oldalán felnyitható táblák, de kicsit úgy nézett ki, mint valami álcázott rakétaindító platform :)

Agresszív egy rozsdatemetőnek tűnt mindenesetre :) A Roburral ellentétben legkevésbé sem agresszív a magyar téeszbuszok második generációjának (az első a 31/311 volt) elpusztíthatatlan zászlóshajója, az IFA alapokra épült Ikarus 211. Más is megfigyelte, hogy ezek nem hogy fogynának, hanem egyre többen vannak?

Azért elgondolkodtató, hogy gyerekkorunkban is ilyennel mentünk osztálykirándulni, és ahogy kinéz, az unokáink is ugyanilyennel fognak. És ha az előbb Roburt láttunk, megjegyezném, hogy míg mi Ikarus kasztnik luxusát élveztük (ráadásul a végén már inkább az Ik256-osét), az NDK-ban '87-ben még IFA teherautók platójára szerelt beüvegezett fadobozok tömegét láttuk gyerekszállító járműként. Oké, nálunk is létezett a Fakarus, de a nyolcvanas években már csak filmekben láttunk olyat. Ráadásul a fadobozos Csepel egy formatervezési csoda volt említett IFA-k felépítményéhez képest...

És ha már keleti csodák: ezt a ZiL típust elég ritkán látni a katonai festésen kívül bármilyen más színben.

Öreg Opel (Rekord B?) pihen a "Skála Ollé" mögött a lemenő nap fényében. Gyerekkorunkban az ilyen még a "hűűűűnyugatiautóóó" kategóriába tartozott.

A VW Passat régebbi sorozataiból is egyre többel találkozom tavasz óta. Valahol rábukkantak egy lepecsételt raktárra, tele '77 utáni Passat B1-esekkel? A végére tartogattam az elmúlt hetek legádázabb fogását:

Simson Duo, a "vebfabrik" válasza a Velorexre, Schwalbe alapon. Én most láttam először ilyet, és sajnos csak egy tér túloldaláról, ezért olyan a kép, amilyen. Asszem ezt is inkább csak nézegetném, mint kipróbálnám :)

Már jó ideje nem volt lehetőségem villamosos kirándulást tenni, úgyhogy nagyon élveztem a drezdai kiruccanást! Elég hamar sikerült elcsípni a menetrend szerinti tehervillamost, ami egy autógyárból/ba (!) szállít cuccokat, úgyhogy viszonylag kötetlen volt a program, volt idő csavarogni, és mind villamosból, mind buszból sikerült még nosztalgiákat is elkapni:

 
 
Drezda villamosai
Alacsonypadlósok minden mennyiségben, tehervillamos, omnibusz és nosztalgiabusz, egyvágányos vonal kitérőkkel, meg más érdekességek...

Ha valaki megszponzorálná, mennék vissza ezerrel, mert kimaradt a messzire kifutó egyvágányos vonal, meg hát a Blaues Wunder-t is megnéztem volna...