Ma van 25 éve, hogy életem egyetlen úttörőtábora elkezdődött, Balatongyörökön. Azért tudom ilyen biztosan, mert emlékszem, hogy az utazáshoz dukáló korai kelés ellenére anyuék előző este megengedték, hogy sokáig fennmaradjak - tévézni. A tévében ugyanis a Live Aid ment - ha nem is élőben, de mégis szinte az "élőség" érzetét keltve. Az eredeti műsor Londonban még délben kezdődött, a kiskirályi tévé emlékeim szerint a hiradó után kezdte adni, és nem folyamatosan, hanem összefoglaló jelleggel, vágva.

Amennyiben kiderülne, hogy csak napokkal később adták le a műsor felvételeit itthon, akkor vegyük úgy, hogy a bevezető az írói szabadság jegyében fogant ;)

Emlékszem, hogy bár akkoriban még nem érdekelt annyira a zene, mint pár évvel később (tízévesen viszonylag kevesen rendelkeznek ugyanazzal az ízléssel, mint felnőtten, és ez szerintem jól is van így), nagyon érdekesnek találtam, ahogy sorra jönnek a híres arcok, akiknek egy részéről még én is tudtam, hogy kicsodák. Leginkább egy atlétatrikós-bajszos figura és bandája fogott meg, vélhetően itt kezdődött a Queen iránti rajongásom. Nem sokat tudtam arról, hogy mi az a stadionrock, de ahogy az a figura irányította a Wembley-ben hullámzó hatalmas tömeget, az hatalmas volt! Ugrált, pózolt, énekeltette a tömeget, játszott a mikrofonnal... és hát a zene is jó volt :) Csak sok évvel később tudtam meg, hogy nem csak szerintem, de az általános vélekedés szerint is a világ legerősebb élő rockzenei fellépése volt (amihez előtte pedig a tagok szkeptikusan álltak, hiszen nem tudtak rendesen beállást csinálni, nem voltak fények, nem a saját színpadjuk volt). Hát, lehet, hogy technikailag nem volt tökéletes, de feelingre tuti! (ejj, épp szórakozik a Youtube... remélem, azért látszanak a videók!)

Aztán emlékszem még Mick Jaggerre, ahogy majomkodik, meg letépi a ruhát Tina Turnerről (bár az is lehet, hogy ezt csak utólag mutatták, de mindegy is). Megmaradt, hogy voltak nem élő felvételek, ezek közül Jagger és David Bowie "Dancing in the steet" című feldolgozása tetszett nagyon:

Azt csak a minap olvastam, hogy azért döntöttek a klipkészítés mellett, mert technikailag nem lehetett megoldani, hogy együtt tudjanak Londonban és Philadelphiában énekelni. Aztán mutatták Phil Collinst, hogy fellép Londonban, majd rohan a reptérre, hogy ott Concorde-ra szállva még odaérjen a másik helyszínre. Tudom, egy este két hakni nem különösebben durva a vendéglátózásban, de azért nem ilyen távolságban egymástól :)

Sajnos nem emlékszem, hogy a Black Sabbath különleges összeállását (már hogy a klasszikus felállásét, Ozzyval) mutatták volna a magyar tévében, úgyhogy a bejegyzés lezárásaként ez következik:

PS: A tábor jó volt, semmi vonalasság nem volt benne: német Asterix és Popeye képregényeket olvastunk, darthvaderes csuklószorítót vettem magamnak a bazárban, és még a Zalai Hírlapba is bekerült a képünk. Igaz, ott azt írták, hogy a "Mint a mókus fenn a fán"-t énekeljük, pedig nem azt énekeltük. Akkor tudtam meg, hogy a média manipulál :)