HamPLÓ

Most lájtos "pénteki kikapcsolódás" következik, mondhatni tényleg kikapcsolódós, nem régikép-nézegetős :) A minap hazafele battyogás közben ilyen felhőket vettünk észre a fejünk felett:

Na, mondom, ennek fele se tréfa, ez valami nagyobb űrcirkáló, siessünk, mert átlátszóra fogunk ázni!

A villamosmegálló felé tartva láttuk, hogy a "cirkáló" mellé egy pisiszínű romboló is felsorakozott. Ráadásul csúnya pamacsok lógtak az aljáról...

Még mindig csak látótávolban volt a villamos, amikor már így nézett ki az ég. A vihar előszele szó szerint megcsapott bennünket, esőszag szállt a levegőben. És mi még mindig szabad ég alatt voltunk, ami rendkívül sokat levesz ám a viharfelhő-figyelés élvezeti értékéből! Aztán...

... nem történt semmi. Hazaértünk, nem áztunk meg, és utána se láttam nyomát bazi nagy viharnak. Csak szórakoztak velünk a felhők.

Azt hiszem, eddig még nem láttam kétmotoros utasszállító műrepülő vitorlázógépet. Eddig:

Zseniális az öregúr - amennyire meg tudom ítélni, elemi fizikát demonstrál: helyzeti energiát vált mozgási energiára, aztán vissza. Persze a masinája is rendesen össze van rakva, de asszem ez nem a g-kről szól, hanem az eleganciáról, a szépen kirepült ívekről és egyenesekről... Olyan egyszerűnek tűnik! Bob Hoover-nak hívják, érdemes rákeresni a Youtube-on, mert nem csúnya videók készültek a repüléseiről (amúgy az életrajza se unalmas), más gépekkel is, nem csak a légcsavarossal:

Meg jópofák, mint amikor bemutatja, hogy tisztességesen palástorsózás orsózás palástorsózás közben a pohárban marad a pia:

Fizika, semmi más csak fizika... Asszem be nem ülnék mellé :)

Szombaton kiugrottam megnézni a nyáron ezen a napon délutánonként rendszeresen közlekedő nosztalgiatuját. Jó sz*r idő volt, én meg fáradt is lehettem, mert nem bírtam vízszintesen tartani a fényképezőgépet :) de azért felrakom ezt a horizontálisan kihívásokkal küzdő videót róla:

Sodrós, és némileg életveszélyes; persze nem az autósnak, hanem a gyalogosnak, aki esetleg pont a megállóban van, amikor az autós elnézi a saját sebességét:

Szerintem csak azért nem volt még halálos áldozata ennek a remek kanyarnak (asszem még nem volt), mert a gyorsulásbajnokok éjjelente szoktak befutni a megállóba, amikor nem jár a villamos :-/ Igazából az a tragikus, hogy voltaképp igaza van annak, aki már hetek (hónapok?) óta nem pótolja a hiányzó korlátot, hiszen úgyis áttörik újra. A képen két másik sebhely is látható, az egyiknél hiányzik a korlátdarab, a másiknál "csak" be van görbülve (jobbra, hátul). Nem tudom, azt mi csinálta, de lassan évfordulót ünnepelhet...

Az igazi kérdés persze az, hogy ez most örökre így megy a remek tervezés dicsőségére és emlékére? Mert ez a megálló a villamosok utasainak is keskeny, szóval minden szempontból egy nagy rakás drága és veszélyes kaki. A nagy, sodrós kanyar csak azért kellett ide, hogy középre odategyék a díszkutat, ami aztán éveken át senkinek nem sem kellett. Most már van benne (csap)víz, meg az emberek is megszokták, de szerintem ettől még ráférne egy újabb átszabás erre a térre, hiába csak szűk nyolc éves ez a layout. Szerintem az autósok is örülnének kisebb ívnek és szélesebb sávoknak...

A minap a Fehérvári úton felszerelt kúszóváltót fotóztam volna használat közben, amikoris elém kanyarodott a Batmobile Light:

Ganz ipari csattogóslepke vs. Velorex - gigászok összecsapása lett volna, ha a villamos nem csak öttel mehetett volna a kúszóváltón :) A cseh csoda felbukkanását felhívásnak vettem, hogy csináljak egy posztot az elmúlt 2-3 hónapban látott olyan gumikerekűekről, melyek az exponálógomb lenyomására késztettek. Aki ismer engem, tudja, hogy nem fordulok utána akármilyen autónak, de a most következő még a "rángassuk elő gyorsan a fényképezőgépet a hátizsákból, mert mindjárt elmegy!" című műsor előadására is rá tudott venni:

Nem tudom, mi ez, de aranyos volt a gülüszemeivel és vigyorgó hűtőmaszkjával. A vezetője viszont fázhatott, mert rohadt hideg volt menetszél nélkül is. Mondjuk ránézésre egy Sith nagyúr volt, ők meg nem fáznak :)

Ezt a másik kis pirosat Drezdában láttam villamosfotózás közben. Itt a hűtőmaszk vigyorgását a vezetőé helyettesítette. A legdögösebb drezdai gépsárkány viszont nem ez volt, hanem a most következő:

Nem tudom, milyen célt szolgál a megemelt tetőgerinc, illetve az oldalán felnyitható táblák, de kicsit úgy nézett ki, mint valami álcázott rakétaindító platform :)

Agresszív egy rozsdatemetőnek tűnt mindenesetre :) A Roburral ellentétben legkevésbé sem agresszív a magyar téeszbuszok második generációjának (az első a 31/311 volt) elpusztíthatatlan zászlóshajója, az IFA alapokra épült Ikarus 211. Más is megfigyelte, hogy ezek nem hogy fogynának, hanem egyre többen vannak?

Azért elgondolkodtató, hogy gyerekkorunkban is ilyennel mentünk osztálykirándulni, és ahogy kinéz, az unokáink is ugyanilyennel fognak. És ha az előbb Roburt láttunk, megjegyezném, hogy míg mi Ikarus kasztnik luxusát élveztük (ráadásul a végén már inkább az Ik256-osét), az NDK-ban '87-ben még IFA teherautók platójára szerelt beüvegezett fadobozok tömegét láttuk gyerekszállító járműként. Oké, nálunk is létezett a Fakarus, de a nyolcvanas években már csak filmekben láttunk olyat. Ráadásul a fadobozos Csepel egy formatervezési csoda volt említett IFA-k felépítményéhez képest...

És ha már keleti csodák: ezt a ZiL típust elég ritkán látni a katonai festésen kívül bármilyen más színben.

Öreg Opel (Rekord B?) pihen a "Skála Ollé" mögött a lemenő nap fényében. Gyerekkorunkban az ilyen még a "hűűűűnyugatiautóóó" kategóriába tartozott.

A VW Passat régebbi sorozataiból is egyre többel találkozom tavasz óta. Valahol rábukkantak egy lepecsételt raktárra, tele '77 utáni Passat B1-esekkel? A végére tartogattam az elmúlt hetek legádázabb fogását:

Simson Duo, a "vebfabrik" válasza a Velorexre, Schwalbe alapon. Én most láttam először ilyet, és sajnos csak egy tér túloldaláról, ezért olyan a kép, amilyen. Asszem ezt is inkább csak nézegetném, mint kipróbálnám :)

Már jó ideje nem volt lehetőségem villamosos kirándulást tenni, úgyhogy nagyon élveztem a drezdai kiruccanást! Elég hamar sikerült elcsípni a menetrend szerinti tehervillamost, ami egy autógyárból/ba (!) szállít cuccokat, úgyhogy viszonylag kötetlen volt a program, volt idő csavarogni, és mind villamosból, mind buszból sikerült még nosztalgiákat is elkapni:

 
 
Drezda villamosai
Alacsonypadlósok minden mennyiségben, tehervillamos, omnibusz és nosztalgiabusz, egyvágányos vonal kitérőkkel, meg más érdekességek...

Ha valaki megszponzorálná, mennék vissza ezerrel, mert kimaradt a messzire kifutó egyvágányos vonal, meg hát a Blaues Wunder-t is megnéztem volna...

Wow... A Doctor Who mostani (ötödik, első, harmincegyedik, ki hogy nevezi) évadjában egy rejtélyes repedés követi a Doktort:

 ... egy "repedés a tér és idő szövetén", ami elpusztíthatja a valóságot:

Erre mit talál a NASA 11 ezer fényévnyire tőlünk, a Nyilas csillagképben? Ezt:

Vagy a BBC marketing osztálya végzett nagyon komoly munkát, vagy gáz van ;)

Disclaimer: Nem én vettem észre a hasonlóságot, hanem a DW rajongók tömegei.

Közismert, hogy nem vagyok valami nagy Tatra-rajongó, de azért ha Drezdából kikopnak nevezett cseh csodák, az még az én érdeklődésemre is számot tart. Meg egyébként is, Drezda jó hely, mind villamosilag, mind egyéb szempontokból. Most viszont konkrétan csak a CKD Tatra T4D járműveiről lesz szó. Meg ami még szóba kerül :)

 
 
Búcsú a drezdai Tatráktól (vagy mégsem?)
Grószcúgtól a zúmbajnokokig

Az idei Múzeumok Éjszakáján csak egy helyre mentem el; egy olyanra, ahol amúgy már elég sokszor jártam - csak nem ilyenkor: a Ferihegy 2 melletti szabadtéri repülőgép-kiállításra. Persze én alapjában véve elfogult vagyok a régi repülőgépekkel kapcsolatban (=soha nem lenne elég belőlük:), de sose fogom megérteni, miért lengi be az árvaság hangulata ezt a remek kis tárlatot.

Igaz, voltaképp már az is hatalmas dolog, hogy ezek a vasak megmaradtak, és elkerített területen állnak! Ennek ellenére mintha se a reptér, se a Malév nem érezné sajátjának a kiállítást, és ha valami szépülni kezd, akkor jellemzően idős szakikat és lelkes fiatalokat találunk a változás mögött. Most is ők vigyáztak a gépekre, ők mutogatták a pilótafülkéket, magyarázták a kezelőszerveket. Érdekes, hogy még a közgondolkodásban mára már a "nihil" szó szinonimájának számító MÁV is fel tud mutatni egy Magyar Vasúttörténeti Parkot, eközben itt az is már haladás, hogy a tíz évvel ezelőtthöz képest már több mobilvécé is van, és már nem a terminál épületében kell megvenni a jegyeket...

Párat feltöltöttem a számomra (itt legalábbis) szokatlan fényviszonyok közt készült képek közül, itt a link:

 
 
A ferihegyi "skanzen" éjjel

Egy kis megjegyzés: Almár Ákos barátom hiányolta a földi gumikerekűek sorából az együléses Multicarokat, melyek régen a poggyászszállító pőrekocsikat (mittudomén, minek hívják őket:) hurcibálták. Ha már homár: akkor legyen előteres Zaporozsec is, meg "FOLLOW ME"-s Wartburg, no meg persze ráncajtós csuklós Ikarus :)

Valami értelmes pósztot (ha van flopidiszk meg vincseszter, akkor ugyanis pósztolunk, nem pedig post-olunk) szerettem volna péntek este megosztani veletek, de nem jött össze, úgyhogy kaptok helyette egy értelmetlent ;) Jómúltkorjában spontán futásjóság-vizsgálatot tartottam a szegedi IC-n. A teszt negatív lett, a szakértők elmondhatják, hogy vajon a pálya vagy a jármű hibájából (szerintem mindkettő):

Ennél is borzasztóbb a svábhegyi fogaskerekű, ahol az embernek szabályosan az az érzése van néha, hogy tévedésből felcserélték a sima (futó) és a fogaskerekeket. Ezt látta a fényképezőgép, amikor a térdemre raktam:

Namármost vagy az én lábamban volt nagyon benne a bugi, vagy le kéne cserélni a nagy piros teheneket, némi pályafelújítással egybekötve :-/