HamPLÓ

Amennyire bejegyzésekben bővelkedő volt a múlt hét, annyira nem volt erőm/időm/kedvem írni a mostanin. Igaz, néha aludni is kell... állítólag egészséges :) Most azonban megint péntek van, úgyhogy ismét benyúlok a családi fényképesdobozba, ezúttal olyan fotók után, melyek a korábbiakkal ellentétben (Budai Vár, Pécs, Budai Vár 2.) már bőven az én életemben készültek. A régies hangulat azért itt is megvan: az ORWO diafilmet a jelek szerint gyárilag régiesítő funkcióval látták el annak idején :)

Már írtam itt a blogban arról, hogy Magyarország egyik legszebb kastélya, és _a_ legszebb kastélyparkja - szerintem - Martonvásárban található. Mivel Pesten kívül gyakorlatilag csak itt voltak rokonaink, kiskoromban sokat jártunk ide; később Beethoven-emlékkoncertre jöttünk, majd csak úgy, "itthoni turistaként". Mindig jó élményekkel tértem haza innen - ilyen hely se sok van!

A színek és formák kicsit szürreálisnak tűnhetnek a képen, de persze az is igaz, hogy valóban nem mindennapi növényekkel van benépesítve a park. Manapság a falra felfutó zöldség már hiányzik, pedig bevallom, nekem tetszett - még vadregényesebb volt tőle az összkép.

Ennél "bióbb" épületet el se tudnék képzelni :) Mondjuk az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetéhez illett is ez a speciális kinézet... Mint egy film díszlete!

Bár beszédes tény, hogy az ilyen átlinkeléseimhez nem nagyon szoktak kommentek jönni, csakazértis belinkelem ide :)

Ki vagy, Doki? NS1x05 "A harmadik világháború"

Némi kihagyás után megint hogyvoltoztam egyet, egy komolyan még jelentős erőlködés árán sem vehető dupla epizód első részével:

Ki vagy, Doki? NS1x04 - "A londoni ufó"

Így pénteken ismét kikapcsolódás jelleggel vésnék fel valamit ezekre az elektronból készült lapokra. Például egy korábbi, a Budai Vár utcáival foglalkozó post folytatását.

Induljunk el mondjuk Hadik András szobrától! Majdnem azt írtam, hogy az "Arany Tök szobortól", ugyanis a ló heréit a diákság régen szerencsehozó jelleggel tisztogatta fényesre. Illetve minek a múlt idő: tisztogatja ma is, amiben az a furcsa, hogy a babona kialakulásakor a régi pénzügyminisztérium Szentháromság téri épülete még a BME kollégiuma volt (talán van, aki nem tudta, miért hívják a Schönherz Kollégium diszkóját Új Vár Klubnak - hát ezért), ahová ez a szobor közel esett, de vajon ma ki jön fel ide szidollal és törlőkendővel? Az autómániások közben elkezdhetnek agyalni azon, hogy a kép jobb szélén belógó FIAT-jellegű valami vajon Zastava vagy Steyr-Puch :)

A budai Herrengasse, azaz az Úri utca. Az utca végével elvágólag szemben levő Hadtörténeti Múzeum itt még "osztráksárga", ami mára megváltozott, ellenben nem lepődnék meg, ha a jobboldali épületen (egykori klarissza kolostor, később a Királyi Kúria, majd a Helytartótanács használta, ma pedig a remek Telefónia Múzeum (is) van benne) azóta is ugyanez a vakolat lenne fent.

És így péntekre, kikapcsolódásképp még egy kis vasút, ezúttal a csühögős fajtából:

 
 
Gőz + korom = öröm: a Füsti
avagy visszamegyek ötévesbe, amint gőzöst látok :)

Remélem, egy pici vasút még belefér mindenkinek :)

 
 
Jártamban-keltemben fotók 7.
Püspökladányból Luganón és Zürichen át Somogyba, onnan Kondorosra, majd némi sztrájk után Tabon és Brünnön át Bázelbe

Bár az egy oldalra rendelés kicsit önkényes alapon zajlott, azért talán mégis megbocsátható: a Székesfehérvár-Lovasberény vonalat harminc éve zárták be, különvonatozni mégis lehet rajta (igaz, nem Bicskéig, ameddig a vonal tulajdonképpen tartott eredetileg), a Balatonfenyves-Somogyszentpál vonalat meg tavaly akarták, de végülis megmaradt (de ez is csak egy része annak, ami pár évvel ezelőttig létezett).

 
 
Székesfehérvár-Lovasberény, Balatonfenyves-Somogyszentpál
Elveszett, de mégis megmaradt vasútvonalakon csattogva

Kirándulóvasútvonalból tehát már jó sok van itthon, most már pár normális közforgalmú is lehetne végre :)

Pécs az egyik kedvenc városom. Valószínűleg családi alapon, hiszen szüleim is sokat jártak oda, és imádták, és ez az imádat kiskoromban átragadt rám. El nem mondhatom, mennyire drukkoltam, hogy Pécsé legyen az "Európa Kulturális Fővárosa 2010" cím, és mennyire örültem, amikor megkapta. Nem csoda hát, hogy könnyen rá lehetett beszélni arra, hogy a MÁV Nosztalgia élményvonatával leugorjunk oda. Aztán végül mégis csalódottan jöttem haza :(

Pedig jól indult: a vonat jó volt (osztrák eredetű kocsiban utaztunk), az időjárás is. Első körben felrohantunk a kisvasúthoz, mely talán az ország legrövidebb ilyen létesítménye. Utána felmentünk a misinatetői tévétoronyba, ami a kedvenc tévétornyom (valószínűleg már csak azért is, mert ez volt az első tévétorony, amiben jártam:). Mit mondjak, ha lent erős szél volt, akkor fent kimondottan szélvihar. Konkrétan alig lehetett fotózni, mert az ember kezét beremegtette a szél:

Azért három próbálkozásból sikerült némi panorámát lőnöm. Gyönyörű ez a környék, és szépséges a város odalent. Még a panel lakótelepek se tudták elrontani:

... , amikor az állatgondozók nem figyeltek, Béla a kezébe mancsába vette sorsa alakítását:

Most, miután egy csomót dolgoztam rajta, ezt is másképp rajzolnám meg, mert így nem egyértelmű, hogy a táblát nem ő vitte oda, az mindig is ott lógott, Béla csak kiegészítette. Ráadásul eredetileg "minket" helyett "bennünket"-et akartam írni, de az nem fért ki rendes betűmérettel :)

Tavaly még a bezárás előtt sikerült utaznom a nyíregyházi és a kecskeméti kisvasút egy-egy vonalán. Erősen ambivalens érzéseket gyűjtöttem be, plusz pár képet és rövid videót:

 
 
"Elveszett" keskeny nyomközűek: Nyíregyháza és Kecskemét