HamPLÓ

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Lehet ám reklámozni mindenütt, meg belinkelni mindenféle oldalakra, blogokba!

Egy légitársaságnál elsődleges, hogy az alkalmazottak mindig felelősen viselkedjenek, ehhez pedig elengedhetetlen az önuralom. De persze ki képes a reggeli betevő kávé nélkül önuralkodni?

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Lehet ám reklámozni mindenütt, meg belinkelni mindenféle oldalakra, blogokba!

Értekezlet elején illik kikapcsolni a telefonokat. Praktikus okokból kifolyólag:

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Lehet ám reklámozni mindenütt, meg belinkelni mindenféle oldalakra, blogokba!

Eddig is sejtettem, hogy a reklám definíció szerint az érzékek összezavarodásáról szól, de nyelv-ész kommentje óta kimondottan ilyen szemmel nézem őket. És minden összevág!

Mert hát bármelyik addiktológus megmondja nekünk, hogy az anya, aki gyerekének ölelgetése közben nem a szívét szétfeszítő szeretettől alél el, hanem a gyerek ruhájába beleivódott öblítőszer-illattól, bizony kemény függőségben él. És nekünk ilyen emberi roncsokat mutogatnak főműsoridőben!

De nem gyenge az a spot sem, melyben a bedugult orrok eltűnéséről regélnek nekünk: a szereplő az orrába fúj egy kicsit a termékből, és hirtelen már a tengerparton áll egy sziklán, és hűs szellő lebegteti ruháit. Kemény anyag lehet!

Aztán ott van a bedauerolt szőke csávó, aki teljesen syntaxerroros arckifejezéssel mered az őt megszólító lányismerősére, és csak akkor ugrik be neki annak neve, amikor már betermelt valamennyi Sport szeletet.

A Kistehénes tejtermékreklámról meg már ne is beszéljünk...

Nagyon trendi dolog: a meeting után kell csinálni, de még a stroke előtt...

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
Lehet ám reklámozni mindenütt, meg belinkelni mindenféle oldalakra, blogokba!

Egyik kedvenc időgyorsító foglalatosságom sorozatok szüneteiben, hogy szó szerint elmondom, mit látunk az éppen a menő reklámban. Általában nagyon gáz/teljesen dada dolgokat. Ezek közül is kiemelkedik a P*psi M*x alábbi opusza:

Mert mit is látunk? Szerencsétlen usert beleugratják a haverjai valami eszement baromságba, és amikor benyuszisodik, a kezébe nyomják a reklámozott üdítőt. A srác csak egyet kortyol, és máris hallucinációi támadnak, majd menekülés helyett csak leveti magát a semmibe. A végén aztán beesik két csaj erkélyére, amivel magánlaksértést valósít meg.

Röviden: ha ilyet iszol, látomásaid lesznek, és irtó nagy baromságokat fogsz csinálni. Biztos ezt akarták mondani nekünk az üdítóital gyártói? :)

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
(Lehet ám reklámozni mindenütt, meg belinkelni mindenféle oldalakra, blogokba;)

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
(Lehet ám reklámozni mindenütt, meg belinkelni mindenféle oldalakra, blogokba;)

-> Ide kattintva elérheted az összes Égitársaság képregénykockát <-
(Lehet ám reklámozni mindenütt, meg belinkelni mindenféle oldalakra, blogokba;)

Tegnapi élménybeszámolóm viszonylag nagy lokális visszhangot keltett, ami persze nem meglepő, hiszen a postával időnként mindenkinek van dolga, és valamiért csak nagyon kevesen kerülnek ki pozitív élmények újdonsült tulajdonosaként ebből a találkozásból. Azt viszont egyes kommentezőkkel ellentétben nem hiszem, hogy ezeket a gondokat direkt keressük, illetve hogy arról van szó, hogy mi budapestiek el vagyunk kényeztetve, és mindenen csak sírunk. Nyilván majdnem mindenen sírunk :) de azért a negyven perces kényszerű helybentopogást hadd essen nehezemre wellness-programként megélni!

A kommentek közt visszatérő téma volt az elveszett küldemények nagy száma. Mivel több külföldi csomagküldő szolgálat nem is vesz fel megrendelést Magyarországra, ez aligha légbőlkapott dolog. Magam is megfigyeltem, hogy ha mondjuk régi vonatjegyeket vártam külföldről, kis alakú, vékony borítékban, az megjött, de ha CD volt a csomagban, akkor nagyobb esélye volt, hogy sose kerüljön elő. Nyilván tök véletlenül - vagy a postai raktárakban kimondottan CD-kkel táplálkozó rágcsálók élnek. Csak remélni tudom, hogy az, akihez a Jézus Krisztus Szupersztár első változata (Ian Gillannel), amit annak idején az Amazonról rendeltem, került, sok örömét leli benne! (Ne írja senki, hogy miért nem töltöm le a netről, mert nekem igenis szükségem van arra, hogy a konkrét lemez/borító ott legyen a kezemben... így teljes az élmény!)

Mindenesetre a levélcenzúra a jelek szerint még mindig működik: most karácsonykor édesanyám küldött egy adventi csokikalendáriumot Németországból. Megérkezett, de a pufiboríték a hátoldalán egy kis részen fel volt tépve: pont akkorán, amekkorán valaki megnézhette, mi van benne (például hogy érdemes-e elveszíteni?). Nem véletlen sérülésről lehetett szó, mert a sérült csomagot lecelofánozva küldik, elnézéskérő papírral, jegyzőkönyvezve - legalábbis eddig általában ez történt.

De a legfőbb szánalom, hogy emiatt Budapestről Budapestre is csak ajánlva érdemes bármit küldeni. A külföldi küldemények esetleges eltűnése a Posta szerint mindenki más hibája, nem az övék - de kire tudják kenni az itthoniakét? Tulajdonképpen ha a sima küldemény kézbesítésének semmi biztosítéka nincs, miért nem szüntetik meg? Nincs itt valami zavar a cégprofilban? Mert az, hogy "feladom, aztán vagy megjön, vagy nem", nem szolgáltatás, hanem lutri - az meg Magyarországon tudtommal a Szerencsejáték Zrt monopóliuma!