HamPLÓ

És ha már egy légitársaságról szól a strip, ismerkedjünk meg a pilótákkal is: Kölyökkel és Ferivel, az élet császáraival, akik... akik úgy látom, lemaradtak mai kockánkról. Na mindegy, talán legközelebb, addig is:

Artúrt, a fiatal informatikust már ismerhetjük a nulladik kockáról (legfeljebb a nevét nem), most ideje találkoznunk az Égitársaság irodavezetőjével és lelkével, a vöröshajú Anettel. Jobban mondva a feje búbjával:

Híreket mondunk: kedden elhagytam idei első téli sapkámat. Egy télen néha 2-3 is elfogy belőlük, de ez a mostani új rekord volt azzal, hogy már másfél hét után elvesztettem.

További hír: végre volt időm feltenni pár képet a szegedi villamosközlekedés megindulásának századik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségről:

 
 
Esőisten szabotálni próbálja a szegedi villamos centenáriumát
Régi és új nosztalgiavillamosok, átépülő Anna-kút, meg még ami szembejött...

Közkívánatra bemutatkozik az Égitársaság - illetve egyelőre csak az irodai szexció... szekció egy része. Hogy miért pont velük kezdem az enumerát... enumerációt? Nem is tudom :)

A minap nem tudtam elaludni; végig azon járt az eszem, hogy elő kéne szedni Airway to Heaven - Az égitársaság című comic strip sorozatomat (a "képregény" szó szerintem kicsit mást jelent, mint a strip), amit valamikor 7-8 évvel ezelőtt nyomattam. Nem kis turkálás után megtaláltam az eredeti rajzokat, de a történetet (sőt: néha poénokat is!!) tartalmazó "forgatókönyv"-vázlatok hiányoztak. Amíg meglettek, addig az egyik meglevő rajz fölé odavéstem szerény véleményem lenyomatát a Vasutasok Szabadidőközpontjának legújabb műsorszámáról:

Ezzel a rajzzal megúsztatok egy többoldalas mérgelődést arról, ami már megint folyik, szóval szerintem jól jártatok :)

És elérkezett az ideje az utolsó résznek, a napról, melyet eredetileg nem is a Tramwaje Slaskie területén akartunk tölteni. De végül ott töltöttük, és jó volt:

 
 
Hosszú hétvége Felső-Sziléziában V.
Harmadik nap: amikor nem bírtuk otthagyni a helyet

Néni: -Kedveském, engedjen már oda ahhoz a székhez, hadd üljek le!
Riporter: -Tessék, de miért tetszik ennyire lihegni?
Néni: -Hát rohannom kellett, nehogy elmenjen az orrom előtt a busz.
Riporter: -De hova tetszik ennyire sietni?
Néni: -A Tanács elé. Tüntetni fogunk az ellen, hogy bekanyarítsák az utcánkba a buszt, és nem akarok elkésni! Nekem csak ne pöfögjenek a házam elé! Jaajj, csak a lábam ne fájna ennyire...

Riporter: -Kedves uram, maga szerint milyen Budapest?
Inerjúalany: -Drága, kedves uram, nagyon drága. De elnézést kérek, nekem dolgoznom kell. EZER FORINT A PEREC! MOST VEGYE-VIGYE, MÉG MELEG! CSAK EZER FORINT A PEREC!

Nemsokára kezdődik a tévében a Dr. House, szóval nincs sok duma, csak a link a képekhez :)

 
 
Hosszú hétvége Felső-Sziléziában IV.
Vissza Bytomba + A kihagyhatatlan 38-as járat

Közvéleménykutató: -Elnézést, kedves uram, közvéleménykutatást végzünk, meg szeretném kérdezni, hogy' tetszik magának ez az új busz.
Utas: -Á, ez tök szar, felháborító, hogy ilyennel szúrják ki a szemünket. A sógorom, na ő volt Genfben, és látott olyan hosszút és szépet. Olyat kellene venni ide is! Mert mit gondolnak, mik vagyunk mi, hogy nekünk nem jár jobb?
Ellenőr: -Jónapot kívánok, jegyeket és bérleteket kérem ellenőrzés céljából felmutatni!
Utas: -Izé, most jut eszembe, hogy nekem itt le kell szállnom...