HamPLÓ

Riporter: -Kedves uram, Ön, mint egy átlagos gyalogos, mit gondol, mi Budapest legnagyobb problémája manapság?
Interjúalany: -Az a rengeteg autó, ami mindent úgy eláraszt, hogy nem lehet tőlük mozdulni.
Riporter: -És mire vágyik leginkább?
Interjúalany: -Hogy végre nekem is legyen egy!

Bár az első rész lenyűgözően információdús bevezetővel megspékelt beharangozója nem ütötte meg az Index-címlap blogajánlójába bekerüléshez szükséges szintet (gondolom mert nem szerepelt a címében egy testrész vagy pejoratív jelző sem;), és emiatt a jelek szerint rajtam kívül nem sokan olvasták, én azért megpróbálom ezerrel nyomatni a folytatást:

 
 
Hosszú hétvége Felső-Sziléziában II.
A második nap eleje: Tolnán-Baranyán át Bytomba

A szerdai bajnoki forduló alkalmából összeverekedtek a kettes és a hármas metró rajongói a Deák téren. Az összecsapásból a kettes vonal rajongói kerültek ki győztesen, a "hármasosok" vesztes csapatának tagjai emiatt érzett dühük által vezérelve hazafelé menet megrongáltak néhány stadiont. A rendőrség három embercsempészt előállított, igaz, egy teljesen más ügyből kifolyólag.

A Liposzóma- és Intelligensmolekulaellenes Intézet ezúton tiltakozik a ruhákra és egyéb textíliákra fröccsenő gyümölcslé-, sár-, olaj-, jód- és egyéb foltok módszeres üldöztetése ellen. Le az intelligens mosóporokkal! Ugyanolyan jogokat a szennyeződéseknek, mint a ruhák színeinek! Előre a foltkímélő tisztítószerekért!

A hírdetés a Vicces Egyszemű Zöld Baktériumokat A Fertőtlenítőszerektől Megmenteni Akaró Liga támogatásával készült.

(Az esetlegesen vélelmezett áthallások tekintetében mélyen szégyellje el magát, és forduljon háziorvosához vagy gyógyszerészéhez.)

Nemrég elkezdtem egy sorozatot Felső-Szilézia bizonyos városairól, azzal a céllal, hogy előkészítsem a terepet a felső-sziléziai villamoshálózatról készült újabb fényképes oldalaimhoz. Most eljött az idő, hogy rátérjek a világban egykor elterjedt, de mára már csak nagyon kevés helyen létező interurbán villamosok eme illusztris képviselőjének bemutatására.

Felső-Szilézia, avagy miket köt össze ez a villamos?

Az alapvetés: Felső-Szilézia igen komoly iparvidék még ma is - régen pedig még inkább az volt. A környéken már a XII. században foglalkoztak bányászattal, függetlenül attól, hogy éppen melyik országhoz tartoztak. Mert hogy a "gazdák" gyakran cserélődtek: hol Morvaország, hol a Cseh Királyság, hol a Tatár Birodalom, hol mindenféle lengyel államalakulat része volt a terület; az iparosodás korszakában pedig leginkább a poroszoké. Legalábbis nagy része, mert a keleti szél Oroszországhoz, a déli rész pedig Ausztriához tartozott. A villamoshálózat elődje a német részen kezdett kialakulni, az 1890-es években. Ráadásul gőzüzemmel, a meglehetősen rendhagyó, 785 mm-es nyomtávval, Gliwice, Piekary Śląskie, Zabrze, Chebzie, Chorzów és Bytom között (egy idő után természetesen villamosították és átépítették a vonalakat normál nyomtávra). Kicsit később, 1912-ben indult meg a normál nyomtávú katowicei villamosüzem, egy évvel később pedig egy hasonló, de helyközi jellegű üzem Bytom környékén. Az egykor orosz kézen levő területeken (Sosnowiec, Będzin, Dąbrowa Górnicza) csak a Lengyelországhoz csatolás után, 1928-tól építettek ki egy normál nyomtávú hálózatot, a terület nyugati részének mintájára.

A hálózat

A kialakult hálózat egységesítése érdekes módon ismét a németekhez köthető, akik a második világháború alatt fogták össze egy kézbe a különböző üzemeket. Az egységesség a mai napig megmaradt: az egész hálózatot egyetlen cég (Tramwaje Śląskie S.A.) üzemelteti, mely egy ideje már nem a lengyel államnak, hanem a Felső-Sziléziai Közlekedési Szövetségnek (KZK GOP) van aláírendelve (kicsit bizonytalan vagyok, mert valahol azt olvastam, hogy a tulajdonlás is a helyieké, másutt viszont azt, hogy a részvények mind állami kézben vannak). Ők biztosan jobb gazdái lesznek a hatalmas üzemnek, de irtózatosan sok munka vár rájuk, hiszen a 200 kilométer körüli hosszúságú vágányhálózat nagy része rossz állapotban van, akárcsak a járművek. 2006-ban két vonalat be is zártak, és 2009-ben lehet, hogy továbbiak is erre a sorsra jutnak.

Mindenesetre a közkeletű "katowicei helyiérdekű villamosok" című meghatározással ellentétben még a vonalbezárások ellenére is egy, a felső-sziléziai iparvidék városainak nagy részét (Katowice, Będzin, Bytom, Chorzów, Czeladź, Dąbrowa Górnicza, Gliwice, Mysłowice, Ruda Śląska, Siemianowice Śląskie, Sosnowiec, Świętochłowice,  Zabrze) összekötő valamiről van szó. Katowiceinek főleg azért nevezik, mert a két és félmilliós (mások szerint három és fél - gondolom attól függ, mit számolnak bele) településcsoportosulásnak ez a legnépesebb tagja - és ez szerintem igazságtalan, hiszen nem arról van szó, hogy a katowicei vonalak kifutnak a környező településekre, hanem egy decentralizált hálózatról, melynek analógiájaként maximum a Ruhr-vidék mára már erősen kiritkított közlekedési rendszerét tudnám említeni. 

A fentebbi térkép körülbelül az aktuális hálózatot mutatja. A kékes-lilás (színtévesztő vagyok, szóval az is lehet, hogy zöld) kihúzás azt jelzi, hogy azokon a szakaszokon legutóbbi ottjártamkor nem volt forgalom (a lentebbit állítólag december folyamán újraindítják, a fentebbin viszont áprilisban még utaztunk, és nem tudni, mikor helyezik vissza üzembe), a sárga pedig azt, hogy hol utaztam már. Hát, van még mit pótolni - igaz, eddig még csak négy napot töltöttem itt :)

Most pedig második látogatásom első (fél)napjának néhány "highlight"-ja következik:

 
 
Hosszú hétvége Felső-Sziléziában I.
Első nap: kezdetben vala a fény, aztán jőve a szürkeség
Közúti hullámvasút, a világ talán legromantikusabb fekvésű fordító deltavágánya, csuklós Ikarus vontatása csuklótalanított Ikarusszal, és még ez+az

Turistautak alkalmával mindig imádtam azokat a helyeket, ahol a régi városfal maradványaira fel lehetett mászni, neadjisten ahol egész kapukat meghagytak emlékül, még akkor is, ha a forgalomnak onnantól kezdve kerülgetnie kellett azokat. Buda alsóvárosi falából (ami ugye nem egyenlő a budai vár falával) csak pár méternyi maradt meg a Széna térnél, de az legalább látható (még ha az arrajárók 96%-a valószínűleg nem is tudja, hogy a későbbi régi lövőház fala mögött megbújó Városfal étterem nem véletlenül viseli ezt a nevet). Pesten viszont csak történelmileg "úgymaradt" tűzfalakba ágyazva látható az 1700-as évek végén megszüntetett erődítés néhány maradványa:

Nem, nem mondom, hogy bontsuk le a Kiskörutat a belső oldaláról határoló tömböket, hogy előkerüljenek az ehhez hasonló maradványok (mekkora marhaság lenne, bár biztos lennének támogatói, mint minden marhaságnak:), de valahol akkor is szomorú, hogy az átlagos szemlélődő maximum a Ferenczy István utca északi oldalán láthat egy rövid darabot az egykori falból. A fentebbi képen látható részt, ami a beszédes nevű Bástya utcában található, most még játszóterek veszik körbe, egyfajta védelmet nyújtva, de egyszer valakinek biztos eszébe fog jutni, hogy milyen jó kis "üres" telek van itt, csak egy saroknyira a Kiskörúttól. Ha jól emlékszem, tervben is volt valamiféle sport- és oktatási központ építése ide, a háztömb Királyi Pál utcáig való áttörésével egybekötve, de ennek perpillanat semmi nyomát nem látni (szerencsére).

Tudom, ezen felül egyes kiskörúti/Magyar utcai házak udvarán/pincéjében is látható valami a falból, illetve a Király Pál utca 13/b udvarán egy állítólag egészen egyben megmaradt rész is áll még, de ezekre a helyekre nem lehet csak úgy bejutni. Vajon vigyáz ezekre a maradványokra valaki? Csak mert örülnék, ha egyszer még én is tudnék darabokat mutatni a régi pesti városfalból az unokámnak, mint annak idején Nagyi mutatta nekem őket, miközben a Dédihez gyalogoltunk a Fővám tér felől.

UI: Csak nekem rémlik úgy, mintha a Kálvin téri Korona szálló építése előtt az ottani üres telket határoló tűzfalban is látható lett volna a fal egy darabja? Még mintha valami bástyaféleség is rémlene. Vagy azt csak utólag építették oda a hetvenes évek elején végzett városfal-feltárás és restauráció keretében (jelzésképpen, mint ahogy a Váci utca burkolatában is kőlapok jelzik az egykori Váci kapu alaprajzát)?

No, még egy zürichi panoráma, ezúttal villamosos helyre kihegyezve. Ez itt kérem a Central, ami nem igazán a város központja, inkább egy elég furfangos villamoselágazás a Limmat folyó túlpartján - a főpályaudvarhoz és a klasszikus belvároshoz (Bahnhofstrasse, bankok székházai, tőzsde, ilyesmik) képest:

A nem túl nagy terecske közepén egy "minden irányból minden irányba" típusú villamoselágazás van, amit ráadásul a troli és a közúti forgalom is megkerül:

Nagyobb térképre váltás

És ami egészen elképesztő: ez a csomópont, melynek tömegközlekedési és gyalogosforgalma még budapesti mértékkel nézve is hatalmas (és autóból is van elég), nincs teleaggatva közlekedési lámpákkal! A reggeli és az esti csúcsban sokszor rendőrök irányítják a forgalmat, de egyébként minden halad, és senkit nem ütnek el. A troli a zebra előtt megálló autósok miatt néha beragad a villamos felsővezetéke miatt kiszigetelt szakasz alá, ilyenkor beindítja a dízelaggregátot, és úgy megy tovább, a villamosok meg állandóan rácsörömpölnek a síneken átrohanó gyalogosokra, de valahogy mégis működik az egész. 

Eddig még csak egyszer jártam Nagyváradon: futólag, azaz inkább sima turistaként, mint villamosfotósként. Most az alacsonypadlós villamosok, az ULF-ok megérkeztével dupla okom is volt visszajönni ide, úgyhogy Jazzcoollal szépen vonatra ültünk, és meg se álltunk Váradig:

 
 
Nagyvárad őszi napfényben
Tatra, másik Tatra, megint Tatra, ULF, megint Tatra, még Tatra, és megint egy ULF...

Arnold Bürkli svájci városépítész volt, akinek legfontosabb munkái Zürichhez kötődnek. Ennek megfelelően említett városban egy tér viseli a nevét, ahonnan a lentebb látható panoráma nyílik a Zürichsee-re:

Legalábbis szürkület idején így néz ki a dolog. A távolban látható hegyormok imádnivalóak - mondtam már, hogy imádom az Alpokat?

A lentebbi kép eredetileg nem használható produktumnak készült. 2001 nyarán egy kedves barátommal a Gellért tér egyik padján ülve beszélgettünk, én meg közben pár nappal korábban vásárolt (első) digi fényképezőgépemet próbálgattam. Ennek során csináltam egy közelítőleg sem vízszintes svenket a ma már nem létező tér-részletről - úgy, ahogy voltunk, a padon ülve. No, a minap rábukkantam erre a pár képre, és gyorsan összeforrasztottam őket egy erre szolgáló programmal:

Tudom, sz*r a kép, cserébe viszont olyasmit ábrázol, ami ma már nem látható. Kérdés, hogy attól, hogy eltűnt, értékes-e eme dokumentum. Nem, nem kell válaszolni ;)