HamPLÓ

Alapból nem szeretem a címben levő, kerek orrú smiley-t használni, mert bohócra emlékeztet, a bohócokat meg utálom (a legtöbb kultúrában a fehérre festett, természetellenesen nagy testrészekkel ellátott lények a halált jelölik, nálunk meg a gyerekeknek mutogatják őket, amint azon versenyeznek, hogy melyik tudja jobban megalázni és bántani a másikat), de most jogos a használata, mert tegnap a repnapon úgy legéett az orrom, hogy az már egy nagy piros krumplira emlékeztet. Pedig bekentem háromszor is sokfaktoros napkrémmel, de mégis. Most hűsítő kenőcsbe van burkolva, és próbálok nem odafigyelni, hogy érzem az orrom - mert hát az ember alapból nem nagyon érzi az orrát: az ott van, és kész. Hát én most érzem. 

Mindenesetre szólnom kellett a NASA-nak, mert a műholdjaik is jelezték a vöröses izzást Budapest térségéből, csórikámék meg vulkánkitörésre gyanakodtak :)

Évek kihagyása után ma végre egy egész jó magyar repülőnapon jártunk. Végülis ha már egyszer a légierőnk 70. születésnapja volt az alkalom (bár nem teljesen értettem, miért pont onnan számítják, de mindegy), illett, hogy ne csak egy szokásos hakni legyen az egész...

Persze voltak kötelező körök, de jó idő volt, jól éreztük magunkat, és még az ország legjobb saslikját is megtaláltuk egy sátor alatt! Képek majd később lesznek (jó sok rosszat sikerült csinálni - még nem teljesen érzem ezt a fotógépet), addig is pár személyes kedvenc:

A legszebb bemutató: Mirage-2000 (Franciao.)
Legszórakoztatóbb bemutató: Turkish Stars alias "Törők Csillágók"
A legdögösebb hang és legszebb forszázs-fáklya: a modernizált román MiG-21-es (Lancer)
Legjobb aláfestő zene: a szerb Galeb-kötelék alatt szóló AC/DC

-Szép ez a hely!-jegyezte meg a Kis Ufó.-Nagy fák, szép bokrok, meg virágok. És milyen érdekesek ezek a kövek!
-Ez egy temető.-magyarázta az Idegenvezető.-A kövek alá ássuk el azokat a szeretteinket, akik már nem élnek. Ez alatt a kicsi, jelentéktelen keresztecske alatt például egy olyan asszony nyugszik, aki kiskorától kezdve mindig dolgozott, de emellett felnevelt két fiút, majd három unokát is. Utóbbiakra vigyázott, amikor betegek voltak, vagy amikor útban voltak a szüleiknek. De ápolt mást is: a Nagy Háborúban például harminc kilométert gyalogolt, mire talált egy doktort, aki adott valami orvosságot haldokló édesanyja kínjainak enyhítésére; majd megint harmincat gyalogolt vissza. Később pedig azért ment idő előtt nyugdíjba, hogy vigyázhasson egyik betegeskedő unokájára. Emiatt viszont csak kis nyugdíjat kaphatott, így nem élt túl jól azután.
-Nagyszerű lény lehetett, több ilyenre lenne szüksége a bolygótoknak!-bólogatott a Kis Ufó.

Egy nagyobb kőhöz értek. Nem is kő volt, inkább egy kisebb márványpalota.
-Ha az előbbi kő alatt olyan nemes lélek nyugodott, akkor ez itt valószínűleg a világ megmentőjéé.-vélte.
-Nem éppen.-ellenkezett az Idegenvezető.-Egy szomszédos ország vezetőjéé, aki annyi embert ölt meg, vagy taszított szegénységbe otthonában, hogy tudta, nem nyugodhat abban a földben.
-És végül miben halt meg ez a szörnyű alak?
-Még nem halt meg. Kilencvenöt éves, épp most születtek gyerekei huszonöt éves feleségétől. Előrelátásból építtette magának ezt a kriptát.
A Kis Ufó megállt, és elgondolkozott a hallottakon.
-Az a nemes asszony ott egész életét átdolgozta, és csak egy kis követ kapott, ez a szörnyeteg pedig máris ekkora emlékművel rendelkezik, miközben még él, és vélhetően továbbra is csinálja a szörnyűségeit?
-Hát, van ez így.
A Kis Ufó maga elé bámult:
-Egyre kevésbé értem azt a fura szokásotokat, hogy hisztek valami felső erőben, aki vigyáz rátok, és aki igazságot oszt!
-Ettől vagyunk emberek, és nem Kis Ufók...-vont vállat az Idegenvezető.

Remélem, nem szerepelt még ez az írásocska itt a blogon. Amikor annak idején kitaláltam ezt a Kis herceg-kifacsarást, írtam pár jelenetet belőle, de azt hiszem, végül nem tettem be a blogba, csak az elsőt. Most pótlom.

Itt ülök, és azon gondolkozom, hogy csak én öregszem, vagy a mai Iron Maiden koncert a Sziget nulladik napján tényleg nem volt az igazi. Pedig hát nagyon vártam rá, és még több tízezer másik ember is - konkrétan ilyen sűrű tömeget én még nem láttam a szigetes Nagyszínpad előtt! Ez persze sajnos azonnal egyfajta alaphangot is megadott, mert bár a tömeg még önmagában nem baj, az viszont igen, hogy a nézősereg nagy része folyamatosan cigizett. Én meg nem tudtam eldönteni, mi zavar jobban: az, amilyen természetességgel fejmagasságban maguk elé/köré (=rám) fújják a füstöt a derék önromboló fiatalok, vagy az, amikor az égő dekkel kapálóznak a tömegben, miközben mobilon magyaráznak valamit valakinek. Talán mégis anyuéknak volt igaza, amikor anno azt mondták, hogy a metálkoncerteket kerülnöm kéne? :D

No mindegy, elkezdődött a zene, és el kell mondanom, hogy Bruce Dickinson és Steve Harris nagyon jól nyomták. Ellenben... szóval... Időnként nem tudtam eldönteni, hogy a gitárosok sietnek, vagy a dob késik. Mindenesetre nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy állandóan szétesik a banda. Persze hajlamos voltam feltételezni, hogy csak nekem van rossz napom, de az azért gyanús volt, hogy a harmadik számnál Rianna is hátrafordult, miszerint "jól hallom, hogy állandóan szétesnek?". Az egészben az volt az aggasztó, hogy amikor legutóbb itt jártak, és én a Kisstadion mellett kívülről hallgattam a koncertet, akkor is állandóan azt éreztem, hogy csúsznak. Próbáltam megmagyarázni, hogy csak a környező épületekről, különböző távolságból visszaverődő visszhangok miatt hangzott úgy, mintha... de a mai (tegnapi) koncert után már én se hiszek ebben. Azt se értettem, hogy minek három szólógitár: helyenként vékonynak tűnt a hangzás, és csomószor csak láttam a kivetítőn, hogy Janick Gers varázsol valamit a szárazfán, de nem hallottam belőle semmit (ez mintha a koncert végére változott volna - vagy csak a szelektív süketségem múlt el?).

Ettől még voltak nagggyon jó pillanatok, a Wasted Years például parádés volt, és a Fear of the dark-ot is csak a mögöttem üvöltő rokkerkoma fals vokálozása gyengítette. Mondjuk a Flight of Icarus vagy a Murder in the Rue Morgue nekem hiányzott, de ez biztos csak én vagyok.

Összességében akárhogy is reméltem, "nem bújt elő belőlem a Debian" (kollégák szövege rólam, nem tudom pontosan, miért, hisz sose voltam egy Debian-rajongó:), pedig szerettem volna két órára újra Metálhörcsi lenni. Nem volt rossz koncert, a jelenlévők többsége szemmel láthatólag nagyon élvezte, de a tavalyi Madness nekem bizony jóval nagyobb élmény marad...

Lassan centis porréteg rakódik a blogra, olyan régen nyúltam hozzá, úgyhogy gyorsan jelezni szeretném, hogy megvagyok, csak nekikezdtem a villamosos oldalaim átbuherálásának, ami valószínűleg egy teljes évtizedre elegendő elfoglaltságot fog jelenteni :-/ És persze azzal is jár, hogy nem minden fog működni, illetve azzal is, hogy valakinek nem fog tetszeni az új kinézet. Nos, én akkor is próbálkozni fogok a változtatással, mivel ki szeretnék szabadulni a hagyományos HTML táblázatok fogságából, amibe az előző "dizájn" kialakításával zártam magam. Egyelőre még csak a címoldalaknál tartok; amíg meg nem oldok néhány már itt felmerülő problémát, nem valószínű, hogy nekiállok a többi aloldal átalakításához. Azt már sejtem körülbelül, hogy 6-os Internet Exploderrel nem az igazi, pedig úgy örültem, hogy valami olyasmit sikerült összedobni, ami Firefoxban, Operában, és a legfrisebb Exploderben is közelítőleg ugyanúgy néz ki. Erre kiderül, hogy gyakorlatilag csak IE7-essel néz úgy ki, ahogy elképzeltem...Most melyik ujjamat harapjam meg?!

Ha errejárna valami CSS-guru, igazán megmondhatná, hol rontom el :)

A türelmet előre is köszönöm!

Olvasom, hogy végül kiderült a betonba ágyazódott, kéttonnásnak vélt bombáról, hogy "csak" egytonnás, és német, ráadásul üres. Az interneten persze kezd beindulni a kárörvendezés, meg a "biztos megérte-e a felhajtás" jellegű kérdések feltevése. Nem tudom, ezek az emberek hol élnek? Még egy le nem fújt augusztus 20-i tüzijátékot akarnak halálos áldozattal, vagy mi? Van ott valami a romok közt, ami úgy néz ki, mint egy bomba; ha a tűzszerészek azt mondják, kiürítés kell, hát legyen. A teljesen más jellegű afganisztáni tragédiák ellenére én úgy gondolom, hogy a tűzszerészek a jó értelemben vett "igazi profik" - Magyarországon nem túl népes - csoportjába tartoznak. Náluk még létezik olyan, hogy felelősség, példának okául. Nem elméleti, hanem valódi, amire nincs képviselői mentesség, ha elszúrnak valamit, nem lehet eltitkolni, meg ilyenek. Ők azok a katonák, akik békében is élesben munkálkodnak. Róluk kellene közterületet elnevezni, nem halott politikusokról, ha engem kérdez valaki :-/

Bővült/kiegészült/aktualizálódott néhány "Elvesz(t)ett sínes" oldal: 

 
A Közvágóhíd és környéke I-III.  

 
Lóverseny tér, BNV főbejárat, 29-es

 
Lónyay utca és Boráros tér

Természetesen nem csak nyáron és nem csak este szabad nézegetni-olvasni :)

(kivételesen?) Semmi áthallás vagy szóvicc nincs a blogbejegyzés címében, tényleg arról szeretnék pár sort írni, amit ma tapasztaltunk: az elmúlt hetekben összegyűlt némi göngyöleg, kartonpapír, hungarocell, ezeket elvittük a "főkefe" (FKF Zrt.) lakossági hulladékgyűjtő telepére. Bementünk az udvarba, ahol volt egy bácsi, aki segített a dobozokat összehajtani, meg mondta, mit hova kell tenni - pár perc alatt megvolt minden, és nem került semmibe. Akkumulátort, elektronikai hulladékot és háztartási gépet is lehetett volna vinni, mindennek megvolt a helye. Tisztára "nyugaton" éreztem magam! Bárcsak minden szinten és helyen működne ez, az ország akkor nem úgy nézne ki (főleg az országutakra becsatlakozó utak, a patakok és a vasútvonalak mentén), mint egy bentlakásos szeméttelep...

Hát, már megint egy ideje nem volt időm írni ide. Hogy valami azért történjen addig is, itt van pár kép egy viszonylag spontán miskolci kirándulásról:

Miskolc, ismét Bengálival... is
... de főleg mással :)

-Az Érzőszívűségi Minisztérium egy nemzetközi segélyakció keretében szomáliai éhezőknek ajándékozta az M7-es autópálya Martonvásár és Kápolnásnyék közti szakaszát.
-Életre kelt kirakati bábuk ma reggel kirakatokat törtek ki és járókelőket fosztogattak a Rákóczi úton.