Itt ülök, és azon gondolkozom, hogy csak én öregszem, vagy a mai Iron Maiden koncert a Sziget nulladik napján tényleg nem volt az igazi. Pedig hát nagyon vártam rá, és még több tízezer másik ember is - konkrétan ilyen sűrű tömeget én még nem láttam a szigetes Nagyszínpad előtt! Ez persze sajnos azonnal egyfajta alaphangot is megadott, mert bár a tömeg még önmagában nem baj, az viszont igen, hogy a nézősereg nagy része folyamatosan cigizett. Én meg nem tudtam eldönteni, mi zavar jobban: az, amilyen természetességgel fejmagasságban maguk elé/köré (=rám) fújják a füstöt a derék önromboló fiatalok, vagy az, amikor az égő dekkel kapálóznak a tömegben, miközben mobilon magyaráznak valamit valakinek. Talán mégis anyuéknak volt igaza, amikor anno azt mondták, hogy a metálkoncerteket kerülnöm kéne? :D

No mindegy, elkezdődött a zene, és el kell mondanom, hogy Bruce Dickinson és Steve Harris nagyon jól nyomták. Ellenben... szóval... Időnként nem tudtam eldönteni, hogy a gitárosok sietnek, vagy a dob késik. Mindenesetre nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy állandóan szétesik a banda. Persze hajlamos voltam feltételezni, hogy csak nekem van rossz napom, de az azért gyanús volt, hogy a harmadik számnál Rianna is hátrafordult, miszerint "jól hallom, hogy állandóan szétesnek?". Az egészben az volt az aggasztó, hogy amikor legutóbb itt jártak, és én a Kisstadion mellett kívülről hallgattam a koncertet, akkor is állandóan azt éreztem, hogy csúsznak. Próbáltam megmagyarázni, hogy csak a környező épületekről, különböző távolságból visszaverődő visszhangok miatt hangzott úgy, mintha... de a mai (tegnapi) koncert után már én se hiszek ebben. Azt se értettem, hogy minek három szólógitár: helyenként vékonynak tűnt a hangzás, és csomószor csak láttam a kivetítőn, hogy Janick Gers varázsol valamit a szárazfán, de nem hallottam belőle semmit (ez mintha a koncert végére változott volna - vagy csak a szelektív süketségem múlt el?).

Ettől még voltak nagggyon jó pillanatok, a Wasted Years például parádés volt, és a Fear of the dark-ot is csak a mögöttem üvöltő rokkerkoma fals vokálozása gyengítette. Mondjuk a Flight of Icarus vagy a Murder in the Rue Morgue nekem hiányzott, de ez biztos csak én vagyok.

Összességében akárhogy is reméltem, "nem bújt elő belőlem a Debian" (kollégák szövege rólam, nem tudom pontosan, miért, hisz sose voltam egy Debian-rajongó:), pedig szerettem volna két órára újra Metálhörcsi lenni. Nem volt rossz koncert, a jelenlévők többsége szemmel láthatólag nagyon élvezte, de a tavalyi Madness nekem bizony jóval nagyobb élmény marad...