Luke Skywalker körülnézett. A Han által kifejlesztett álcázóberendezés tökéletesen működött: X-szárnyú vadásza a kütyü bekapcsolása után csak egy volt a park füvére lerakott sittgyűjtő konténerek közül. Azt ugyan nem értette, miért kell egy városi park füvére ilyesmit rakni, de Kar'das és Wedge is biztosította arról, hogy errefelé így szokás, és hogy mivel az ilyeneket itt sose szokták elszállítani, űrhajója teljes biztonságban lesz.
Már öt perce az út szélén várakozó csoportot figyelte, és biztos volt benne, hogy jó helyen jár. Az Erő különösen erős ennek a bolygónak ezen a részén, ezt folyamatosan érezte. És azt is tudta, hogy a türelem az Erő fényes oldalának fontos ismérve, márpedig ezek az emberek a türelemnek olyan fokáról tettek tanúbizonyságot az utcában vibráló energiák közepette, amit ő maga sosem tudott volna elérni. Kapott is ezért épp eleget Obi-Vantól és Yodától annak idején - persze azóta már ő is Jedi-mester lett, mi több, a Jedi-mester, aki feltámasztotta a Rendet, de a türelmetlenség továbbra is jellemző volt rá.
Valami mindjárt történni fog, súgták ösztönei. És valóban: az egyik autós a folyamatos járműoszlopban két sebesség közé váltott, és míg kétségbeesetten kuplungolva próbált ismét felgyorsulni, a várakozók csoportja mozgásba lendült: át a zebrán, ami mellett eddig álltak.
-Igen, ez az Erő lesz!-csúszott ki Luke száján, ahogy látta, amint egy kismama a babakocsiját szemmel követhetetlen sebességgel tolja át a kijelölt gyalogosátkelőhelyen. Két középkorú hölgy és egy fiatal srác is átjutott, de eddigre az imént lelassult autó ismét támadásba lendült, és egyre gyorsabban közeledett egy szemmel láthatóan beteg, lassan mozgó bácsi felé, aki még csak a zebra felénél tartott. A Jedi érezte a gyűlöletet a sofőr agyában, ahogy az még eszeveszettebb száguldással próbálta kompenzálni iménti lelassulását. Luke vissztartotta lélegzetét, és már-már nekirugaszkodott, hogy elrántsa az idős férfit a gépjármű elől, amikor az agg hirtelen egy duplaszaltóval átlendült afelett. Ilyen lenyűgöző Erő-demonstrációt legutóbb akkor látott Luke, amikor Yoda kiemelte az X-szárnyúját a dagobai mocsárból!
De még nem múlt el a veszély: két kisgyerek a zebra közepén, a két irány elválasztó keskeny sávon ragadt. Senki se lassított nekik: se előre, se hátra. Luke nem bírt ellenállni gyengébbeket védő ösztöneinek, és egy hatalmas ugrással köztük termett. És... elképedt, mert a gyerekek ugyanekkor úgy gördültek át egy laposabb autó tetején a túloldali járda irányába, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, amit egy nyolcévesnek tudnia kell. Luke hirtelen sötét gondolatfoszlányokat észlelt, és sarkon fordult: egy kék rendszámú terepjáró tartott felé, mely nem adta jelét annak, hogy lassítani akarna. Akaratlanul is kezébe ugrott fénykardja, és miközben átvetődött a kocsi fölött, a penge aktivizálódott. Csak egy kis suhintás volt, és a terepjáró hátsó lökhárítója az aszfalton csörrent. Bár ez a legtöbb galaxisban kihívás lett volna párbajra, az autó meg sem állt. Luke viszont hirtelen kacagást hallott. És egy hangot. Egy hangot, melyet rég nem hallott, és amit soha többé nem is akart hallani:
-Jó, ifjú Skywalker, nagyon jó! Érzem, ahogy szétárad benned a gyűlölet!
Az Uralkodó?
De Luke-nak nem volt ideje végiggondolni, mindez mit jelent, mert Jedi-ösztönei újabb támadást jeleztek: egy kamion vágódott ki a kanyarból. Az eddig folyamatos autósorok mindkét irányban megszakadtak, szabaddá téve az út közepét az őrült teherautónak. Luke összpontosított, és egy régi technikát alkalmazva eltérítette a hatalmas járművet, mely jókora csattanással csapódott bele a kocsisor oldalába.
***
Mara Jade Skywalker tűnődve nézegette férjét a Földnek nevezett bolygó körül keringő űrhajó pihenőjében ülve. Még sosem látta ilyennek. Tudta, hogy mély sebeket téphet fel, mert Jedi-képességeinek köszönhetően jól tudta a választ, de egy idő után azért csak feltette a kérdést:
-Mi jár az eszedben?
Luke ránézett:
-Hogy talán mégse kellett volna megsemmisíteni a Halálcsillagot. Egy olyan bolygó ellen, amin ilyen mennyiségű sötét Erő található, talán jól jött volna a szuperlézer.
-És mi van a világos oldallal? Azt mondtad, azt is érezted az emberek egy részében!
-Igen. De nem tudom, megéri-e a kockázatot a felkutatásuk.
Szünetett tartott, lecsillapította a lelkében tomboló érzéseket, és folytatta:
-Jártam már pár űrcsatában, szembenéztem a halál ezer formájával: a Sarlakkal, Palpatine villámaival, Thrawn fondorlataival... De amit itt kijelölt gyalogosátkelő helynek neveznek, ahhoz képest ezek semmik. Nem tudom, elég erős vagyok-e ahhoz, hogy mégegyszer betegyem a lábam ebbe a Budapest nevű városba!
Luke Skywalker és a Star Wars univerzum többi szereplője (C) Lucasfilm Ltd., George Lucas (és kicsit Timothy Zahn)
Aki esetleg nem tudja, mi ihlette a fentebbi valamit, az errefelé nézelődjön:
"Gyalogosok közé tolatott a zebrán" / Autózz blog /
"Nem érzem magam hibásnak" / Élőben a városból blog /
"Zebra, gyerek" / Autóbuzik blog /
Amikor az autózással aktívan foglalkozó blogok, mint a fentebbi három, is ennyire ki vannak akadva azon, ami a zebrákon történik, tán már egy Jedi-mester se segíthet...
Fontos megjegyzés: Az írás nem en bloc az autósokról szól, hanem a felelőtlen és/vagy idióta autósokról. Akik sajnos elég nagy részhalmazát alkotják az utakon levőknek, és természetesen nem csak Pesten...
Ez megy most