Most főleg videókat nyomok, mert alig nézi őket valaki, és szeretném, ha ez megváltozna
Tudnivalók
Egy Földön ragadt humanoid űrlény benyomásai az őt körülvevő világról, különös tekintettel Budapestre, a villamosokra, vonatokra, repülőgépekre, hajókra, zenékre. Meg minden másra.
Ha tetszenek a bejegyzések, ajánld a blogot/bejegyzést ismerőseidnek - ha csak egy-egy képet mutatnál meg másoknak belőlük, akkor is kérlek, írd oda mellé a készítő nevét, és hogy hol találtad, mondjuk link formájában! Köszönöm! A tartalmak publikálása, pláne kereskedelmi célú felhasználása értelemszerűen a készítő(k) engedélyéhez van kötve.
A kommentek tartalma nem feltétlenül egyezik meg a blog írójának véleményével. Sőt, néha még a bejegyzéseké sem ;) A trollkodás, anyázás, a spammelés és a túlzott offolás pedig ki lesz moderálva, ha úgy látom jónak.
Hamster:
@geegee: Ez nem népies, hanem nyelvújításos dolog. Igazából a feszültséget mondhatnák elektromos rohamnak. Sőt, kezdet... (2025.08.07. 22:25)Hátrázás, forgolódás
geegee:
A tartány szó valszeg úgy képződött, mint a gardány, ami a kardán(tengely) akarna lenni, csak ízesebb, népiesebb.
:-) (2025.08.07. 13:30)Hátrázás, forgolódás
gigabursch:
Vonyarcvashegyen, a strandon néztem őket.
Valami brutális volt, ahogy porzott a víz alattuk. (2025.08.06. 14:51)Kékszalagozásnak indult, komp lett
Hamster:
@Sam. Joe: Állítólag a szállítmányozásban ez egy élő szó. Nem értek hozzá, ami abból is látszik, hogy soha nem láttam ... (2025.08.05. 20:15)Hátrázás, forgolódás
Sam. Joe:
@Hamster: Nem is sértődtem meg! Tartány? Soha nem hallottam még!
Ja, hát ezt mondom én is! "Tértivevény", szörnyű. (2025.08.05. 19:28)Hátrázás, forgolódás
Hamster:
@Sam. Joe: Viccvótt, de mindegy. Amúgy a "tartány" szónak talán van értelme? És a tértivevénynek? Ha én lennék az orsz... (2025.08.05. 19:24)Hátrázás, forgolódás
Hamster:
@Sam. Joe: Az épp megfutamodó gyáva hátrál, a hajó viszony nem gyáva, úgyhogy az hátrázik :) Amúgy grammarnazi, de azt... (2025.08.05. 18:37)Hátrázás, forgolódás
Sam. Joe:
Egy költői kérdés: Miért kell saját, hülye szavakat kifejlesztenie bizonyos szakmáknak? A "hátrálás" pont ugyanazt jel... (2025.08.05. 07:36)Hátrázás, forgolódás
Budapest málhásai: a MukikIsmét Tomáš Dvořák képeiből válogatok, témául pedig a guruló fadobozhoz hasonlatos "motoros fedett teherkocsikat" választottam. Persze valószínűleg nagyon ritkán hívták őket így hosszúra nyúlt...
Végállomás, leszállás!Ez itt a bevezető hűlt helye. Normál esetben nyakatekert módon kellene felvezetnem, hogy mi a bejegyzés témája, és miért az, ami, de most egyszerűen csak pár érdekes régi képet szeretnék mutatni Ab...
BUMM nincs, de (majdnem) minden más abból a korszakból itt van :)A jelek szerint az elmúlt hónapokban egy kő alatt éltem (esetleg szatyorban), mert teljesen elment mellettem, hogy az archive.org nem csak elkezdte összegyűjteni az univerzum összes C64-es programját,...
A nürnbergi Colosseum és a Birodalmi Pártgyűlés TerületeAz ember nem mindig csak szép vagy kellemes dolgokat lát utazás közben, hanem néha zavarba ejtőeket is. Életem egyik legfurcsább koncertje volt a nürnbergi Rock im Park, melyen a zenekarok a Harmadik...
Komárnótól Komáromig, avagy az erőd velünk van II.Előzmény: (Rév)Komárom, és az ő naponta kétszer látogatható erődje
A komáromi erődrendszer a ma a szlovák oldalon levő Öreg- és Újvárból, a Vág torkolata körüli sáncokból és bástyákból, és három...
A Keletitől az Örs vezér teréig Noah Caplin képeinMostanában sokfelé jártunk régi képeken: a Moszkva téren, Soroksáron, a Duna-parton, a Hegyvidéken, de a zuglói hálózat kimaradt - és "zuglói" alatt most az Erzsébetváros északkeleti csücskén át...
Mi az: huszonöt emeletes, és átsüt rajta a nap?Természetesen a nyolcvan méteres pécsi magasház, melynek szomorú érdekessége, hogy 1977-től csak 1990-ig laktak benne, azóta üresen áll:
A hatvanas-hetvenes évek fordulóján a magyar városépítőket...
Nem azért, mintha valaha is utaztam volna vele (szerintem soha nem ültem Vas megyei buszon), hanem mert ennek még az utóbbi évtizedekben megszokott háromrészeshez képest keskenyebb, "egyenes" műszerfala volt:
Mint az közismert, a buszok soha nem tartoztak elsődleges érdeklődési körömbe, de azért gyerekkoromban odafigyeltem rájuk, mert többet utaztam velük, mint villamossal. Az alapélmény pedig egy időben az volt, hogy voltak buszok, melyeknek "nagy" műszerfaluk volt, és voltak, amelyikeknek ilyen "kicsi". Ekkor még bőven a bolygóajtós, fekete kapaszkodós, elhúzható vezetőfülkeajtós korszak előtt jártunk; a másik dolog, ami feltűnt, az az volt, hogy bizonyos buszoknak keskeny, másoknak pedig nagy elhúzható ablakai vannak.
Ez a gép ugyan nem BKV kivitelű (lévén volános volt), de a cs*csgombok sora, meg úgy általában az egész visszavitt gyerekkoromba.
Jártam már párszor télen a Balatonnál, de akkor inkább a befagyott tó vagy a pihenés volt az út célja, nem a vasút. 2018 februárjában aztán KZsoci megkérdezte, ki akar hóban dízelmozdonyokat fotózni, én meg jelentkeztem. Az apropó az volt, hogy a 29-es vonal egy részét (Fehérvár és Balatonfüred közt) villamosítani tervezik, így ki tudja, lesz-e még felsővezeték nélküli tél itt.
Egy ideje már nem követem úgy az SNL-t, mint pár éve, de ez a videó nagyon megtetszett: egy 360 fokos panorámát adó kamera képét láthatjuk a 40. évfordulós adás egyik jelenetének felvétele közben. Ha menet közben tekergetjük a látómezőt, érdekes betekintést kaphatunk abba, hogy néz ki az elő adás a helyszínen:
Meglepő, hogy a közönség (ami itt tele van régi SNL-esekkel) milyen keveset lát a jelenetből, és az is, hogy még mindig kartonlapokra kézzel felírt súgószövegeket használnak, nem súgógépet. Igaz, az SNL beszédpartner helyett a "cue card"-okat bámuló szereplői már-már legendásak, de érdekelne, hogy milyen technikai oka lehet annak, hogy megmaradtak eme ősinek tűnő megoldásnál. A másik érdekesség, hogy hogyan cserélődnek a szereplők, hogyan adogatják be a kellékeket, és hogyan ugranak be a "súgók" akkor, amikor a kamera éppen mást mutat - elég feszes meló lehet itt dolgozni! Aki pedig nem látta az eredetit, annak itt a végeredmény, ahogy a tévében lement:
Azon a bizonyos Ikarusos szombaton - velünk ellentétben - nem mindenki kocsival ment Tapolcára, ugyanis a MÁV Nosztalgia Kft. különvonatot indított az érdeklődőknek. Ráadásul a szokásostól eltérően nem Nohab vontatta, hanem egy Púpos:
Sőt, nem csak úgy általában egy Púpos, hanem a cég legújabb nevezetessége, a hetvenes évek közepi átmeneti színtervet viselő M40-es, amit nemrég állítottak talpra.
Ezt a festést a kezdeti tervek változása miatt végül csak a 213-as pályaszámú gép kapta meg, amely néhány évvel később balesetet szenvedett. A kinézetét most az eredetileg 225-ös számot viselő 209-es kapta meg, múltidézésként. Nekem tetszik, hogy nem csak egyfajta festésű Púpost lehet látni különvonatok élén, szó szerint színfolt így a masina!
Tavaly júniusban azt hittem, hogy a kassai nyílt nap után már eléggé ismerem a szlovák mozdonyokat ahhoz, hogy ne lelkesedjem túl a témát, aztán a ruttkai vasutas gyereknap mégis kihozta belőlem a mindenre felmászni akaró óvodást :)
A premier a pozsonyi villamosvasút 31-es pályaszámú járműve képében gördült be elém. Ez a kocsi egy 1938 és 1956 közt a közlekedési vállalat saját műhelyében épített sorozat részét képzi, konkrétan az első volt közülük. A nem túl elegáns homlokfal mellett ami még azonnal feltűnt, az az volt, hogy milyen magas építésű. Érdemes megnézni, hogy fölétornyosul a mögé kapcsolt pótkocsinak!
A légfék nélküli, de még közvetlen kapcsolású jármű a budapesti ezerötszázasok kortársa, de valahogy mégis jóval idősebbnek tűnik azoknál, konkrétan inkább a századforduló jutott róla eszembe, mint a harmincas évek (a kocsiszekrény is még favázas).
Most egy olyan zenészről szeretnék írni, aki sokkal többet tett hozzá az egyetemes rocktörténelemhez, mint a hangszeréből származó hangok. Pontosabban nem is annyira írni szeretnék róla, mint inkább bemutatni pár számomra kedves számot, melyeken kedvenc zenészeimmel együtt játszik :)
Bob Daisley 1950-ben született Sydney-ben, de híres zenésszé a hetvenes évek Angliájában vált. Játszott blues együttesekben és Mungo Jerry mellett, majd '77-ben a Rainbow tagja lett.
A '78-ban kiadott Long Live Rock'n'Roll-on csak néhány számban játszott, majd turnéra ment velük, de a következő nagylemeznél a Deep Purple-ös Roger Gloverre "cserélték".
Szerencsére nem csüggedt: ekkoriban ismerkedett össze Ozzy Osbourne-nal, aki épp otthagyta a Black Sabbathot, és új bandát próbált összehozni. Rögtön jelentkezett is. Az együttes neve eredetileg Blizzard of Ozz lett volna, de a végén valahogy mégis Ozzy neve alatt futott a projekt, a nevet pedig a lemez kapta meg. És nem ez volt az egyetlen kellemetlen meglepetés: Daisley a számok írásában is részt vett, illetve a szövegeket is nagyrészt ő írta, de ez a royaltinnem látszott, ráadásul a második albumon, a Diary of a Madmanen eredetileg fel se tüntették, hogy játszott.
Ennek ellenére a következő lemezre (Bark at the Moon) visszatért szerzőként és zenészként is, az arra következőn (Ultimate Sin) viszont csak szerzőként van feltüntetve, a basszusgitárt más kezelte. Érdekes, hogy közben pereskedett is az első két lemez részleges szerzői jogaiért, amit meg is nyert, de ez nem hatott ki Ozzy-val való munkakapcsolatára, így ő játszotta fel a következő két lemez (No Rest for the Wicked és No More Tears) basszusát, bár utóbbira nem írt se szöveget, se dalt, sőt: a lemezborítón és promóciós anyagokon Mike Inez szerepelt helyette.
Egyébként két Ozzy-lemez közt se unatkozott: először az újjáalakított Uriah Heep tagja volt, majd összehaverkodott Gary Moore-ral, akinek ezután több lemezén és turnéján is besegített.
Vállalva a veszélyt, hogy végleg el leszek vasutas blognak könyvelve, most megint vonatok jönnek. Egy rövidebb beszámolót már írtam annak idején erről az útról, most itt a rendezői verzió :)
Ez megy most