Aaaannyira imádom a fényképezőgépek és kamerák automatikáját: sötétben ha nem sikerül fókuszálni való objektumot találniuk, akkor beállnak 1-2 méterre. Nem ám végtelenre, ami a legtöbb helyzetben jó lenne, hanem közelre, mert biztos valami láthatatlan dolgot akarunk fotózni közvetlenül magunk előtt, nem a távolban álló vonatot. Tudom, olyan fotóapparátot kell venni, amin az ember az objektíven tud fókuszt állítani, de mi van, ha nem olyan van, hanem sok gombnyomásos, amiben a pittyegéssel értékes időt lehet veszteni? A videókamerán meg igazából azt se tudom, hogyan kell kézi fókuszt kapcsolni. Vajon ki találja ki az ilyen hülyeségeket? Mindenesetre amíg minden általam használt berendezés ilyen buta, addig én nem vagyok hajlandó a gépek lázadásától rettegni. Vagy ez a fotótönkretevés már a lázadás része? :)
Nyílt nap az ÖBB St. Pölten-i műhelyében
2018.02.24. 07:00 :: Hamster
Tavaly októberi Sankt Pölten-i látogatásomról már mutattam gőzmozdonyt, síntraktort és önjáró tolópadot, most pedig mutatnék pár további érdekességet. Láthatunk kétállásos dízelmotor-próbapadot üzemben, Herculest és Desirót, egy lift és egy targonca szerelemgyerekét - a legjobb pedig az a páternoszter-szerű polcrendszer, ami itthon is nagyon jól tudna jönni a kacatjaim tárolásánál:
Szólj hozzá!
Címkék: videó ausztria dízel vasút st.pölten csak egy videó
Újabb látogatás a nürnbergi DB Múzeumban
2018.02.22. 07:00 :: Hamster
2014-ben egyszer már jártam a Deutsche Bahn Nürnberg Hauptbahnhof közelében levő múzeumi telephelyén, de 2016-ban ismételten eljöttem ide. Eredetileg nem terveztem ilyesmit, csak a vonatból kiszúrtam, hogy mintha más járművek állnának a szabadtéri kiállítási területen, mint régen, és meg akartam őket közelebbről nézni. Leginkább egy 103-as mozdony tűnt fel; két évvel korábban egy ilyen gép volt itt, de az benn állt a csarnokban, ez meg kint volt az udvaron. Természetesen nem ugyanarról a masináról volt szó: régen a prototípus volt itt, de azt átvitték Koblenzbe, helyette érkezett egy sorozatpéldány. Időm nem sok volt, és az időjárás se volt különösebben fotózásra alkalmas, de azért egy gyors kör belefért:
Újabb látogatás a nürnbergi DB Múzeumban
Ős-villanymozdony, kisvasút, meg még ami ott állt
8 komment
Címkék: múzeum vasút nürnberg hampage 103
Porta Maggiore, avagy római városkapu, mint díszlet a villamosok mögött
2018.02.20. 07:00 :: Hamster
Jómúltkorjában írtam a római vicinálisról, amely kilencven éves járművekkel (is) járja a város utcáit. Az erről készült képeim és videóm hátteréül többnyire egy nagy kőfal szolgált:
Ez a fal nem holmi mesterséges díszlet volt, vagy tűzfal, amely mögül eltűnt a ház, hanem az Aurelianus-féle római városfal egy része, annak egyik kapuja, a Porta Maggiore közelében:
A harmadik században épült falnak egy része ma is áll, és annyira a város része, hogy nem is igazán kezelik turisztikai látványosságként: a Porta Maggiore is csak úgy ott van - ha akarsz, odamész hozzá, ha nem akarsz, akkor nem. A közút és a villamosok pedig konkrétan körüljárják, többször áthaladva rajta:
Szólj hozzá!
Címkék: utazás történelem videó olaszország képek villamos róma
Vasúti parádé Kassán a dízelek és gőzösök jegyében
2018.02.18. 07:00 :: Hamster
A tavaly tavaszi vasútfotós offenzíva (melynek során egy hét alatt háromszor is jártam Szlovákiában) egyik kiemelkedő pontja volt a Rušňoparáda, amit a kassai dízel fűtőháznál rendeztek meg. A nemrég bemutatott villanygépeket ugyan csak távolról nézegethettük, de ez nem zavart senkit, hiszen bőven volt más látnivaló:
Rušňoparáda 2017: Mozdonyparádé Kassán I-II
Egy nyílt nap a dízelek és gőzösök jegyében
Szólj hozzá!
Címkék: szlovákia dízel vasút nosztalgia kassa gőzmozdony hampage
Egy villamosos videó
2018.02.17. 07:00 :: Hamster
Elég régen nem szerepeltek már budapesti tuják a blogban, ideje változtatni ezen! Persze nem csak sárga síndöcögényeket láthatunk itt lentebb, hanem egy Ikarus 55-öst, Gellért-hegyről videózott Váci úti metrópótlókat, és kékre fényfestett Erzsébet-hidat is:
Szólj hozzá!
Címkék: budapest videó város tömegközlekedés villamos csak egy videó
Pershingológia, avagy a csehszlovák kockamozdonyok színes világa
2018.02.15. 07:00 :: Hamster
Bevallom, az, hogy 2017-ben ennyire megszerettem a cseh- és szlovák vasutakat, részben egyszerű esztétikai okokra vezethető vissza: bár sok egymáshoz hasonló mozdonysorozatuk van, az azonos típushoz tartozók is sokféle festést viselhetnek. Egyszerűbben fogalmazva: az ember nem tökegyforma fotókkal tér haza egy-egy kirándulásról. Persze még nagyon kezdő vagyok a felismerésükben, sokszor csak a képeket itthon nézegetve sikerül "dekódolnom", mit is láttam; különösen igaz ez a hetvenes évek végétől a kilencvenes évek elejéig számos változatban épített kockamozdonyokra (tudom, nem kocka, de azért elég szögletes, nem?). Ezt a bejegyzést elsősorban saját okulásomra csinálom, de hátha mást is érdekel, mi a különbség az egyes gépek közt - ha valahol hülyeséget írok, kérem kommentben megtenni a javítási javaslatokat :)
Mielőtt elkezdjük, némi alapinfó: a csehszlovák időkben az egyenáram alatt közlekedő (100-as számmezejű, pl. 163-as sorozatú) mozdonyok sötétzöldek voltak középen vezetett sárga sávval . A váltóáram alatt dolgozó (200-as számmezejű, pl. 263-as sorozatú) gépeknek piros-sárga színtervük volt, a többáramneműek (300-as számmezejű mozdonyok, pl. 363-as sorozat) pedig kék színűek voltak, ugyancsak sárga sávval. Innen indultak, aztán - pláne a kettéválás után - jöttek az újabb és újabb színtervek.
Csak kisbetűvel: nem is próbálom az összes változat összes festését felsorolni - csak olyat tudok bemutatni, amiről van fényképem. Mindezen túl a becenevekkel is érdemes vigyázni, hiszen elképzelhető, hogy minden fűtőház másképp hívta a saját paripáit.
Kezdjük ezzel a tizenéves képpel, melyet egy régi festésű szlovák 163-asról, korábbi nevén E499.3-asról készítettem Poprádon. A magyar vasútbarátok általában minden ilyen kasztnijú mozdonyt Pershingnek hívnak, de tulajdonképpen csak a 163-ast hívták tényleg így - állítólag azért, mert bár gyorsan indulni nagyon tudott, túlságosan messze sose jutott, akárcsak az amerikaiak közepes hatótávolságú Pershing II-es rakétái. Kicsit erőltetettnek tűnik ugyan a becenév etimológiája, de jobbat nem találtam a neten...
Manapság leginkább ilyen színekben találkozhatunk az 1984 és '92 közt gyártott 163-asok Szlovákiában maradt példányaival, ezt a mintát hívják - kiötlője után - Blonski festésnek.
A gyártási program '91-es példányain megváltoztatták a hajtás áttételét (120 km/h helyett 140 km/h), ez lett a 162-es sorozat, azaz a Rychlý Pershing ("Gyors Pershing"). Hogy teljesen belezavarodjunk a számokba, még néhány információ: néhány 163-as egy olasz magántársasághoz került, onnan pedig a cseh RegioJethez. A szlovákok néhány 162-est a 362-esek forgóvázával 163-assá alakítottak, a csehek pedig a sajátjaikat 363-assá építették át (363.5-ös alsorozat). Könnyen megjegyezhető, nem?
Ugyancsak átépítés a szlovák 361-es sorozat: 163-asokat és 162-eseket alakítottak kétáramneművé, 140 illetve 160 km/h-s végsebességgel.
Most pedig ugorjunk a váltóáramú 263-as sorozatra: az S 499.2-es típus a Princezna azaz "Hercegnő" becenevet kapta, állítólag eleinte kiszámíthatatlan viselkedése (megbízhatatlansága) miatt. A képen látható (S499.2005) példányt 2017 tavaszán retró festésben sikerült elkapnom Pozsony-Szőlőhegy közelében - már ha ez így elkapásnak nevezhető :)
16 komment · 2 trackback
Címkék: szlovákia csehország képek vasút csehszlovák mozdonyok pershing bece vasúti becenév
A 2006-os mozdony régi-új gúnyája
2018.02.13. 07:00 :: Hamster
Mostanában kétszer is jártam a főváros hegyivasútján: egyszer a hó, egyszer pedig kedvenc C50-esem miatt. Február elején ismét egy mozdony miatt látogattam fel:
A 2006-os pályaszámú Mk45-ös éppenséggel nem új, még csak nem is remotorizálták; érdekessége festésében rejlik. Aki az elmúlt kb. 15 évben nem járt a Gyermekvasúton, valószínűleg nem is érti, mi ebben az érdekes, hiszen addig mindegyik mozdony így nézett ki; akkoriban kaptak világosabb, a kocsikhoz illő, egyben retró jellegű festést (lásd itt, itt és itt).
Most viszont ezt az egy példányt visszafestették, így a látványa a gyerekkori kirándulásokat idézi (majdnem teljesen, de az a "kis" különbség nekem biztos nem hiányzik). Persze aki korábban volt gyerek, az másik festés után nosztalgiázhat, de nekem speciel ez a piros-sárga a "klasszik" :)
11 komment
Címkék: budapest videó képek vasút gyermekvasút kisvasút mozdonyok mk45
Pozsonyi tömköz életképek 2016 szeptemberéből
2018.02.11. 07:00 :: Hamster
Lassan másfél éve, hogy elrándultam Pozsonyba, hogy onnan Bécsbe átmenve visszajöhessek ide piros villamosokat fotózni. Nem elírás, tényleg ez volt a program :)
Újabb pozsonyi kiruccanás, kis bécsi kitérővel I-II
Új híd, új vonalhálózat, új kocsik, meg még ami épp arra járt
Szólj hozzá!
Címkék: ausztria szlovákia bécs tömegközlekedés vasút villamos pozsony hampage
Gibson Les Paul - a világ legsikeresebb sikertelen hangszere, harmadik rész
2018.02.08. 07:00 :: Hamster
Előző rész: a Fekete Szépség és az olcsó modellek
A világ egyik leghíresebb gitárjáról szóló sorozatban a Goldtoptól eljutottunk a Customig, de a leghíresebb változat még csak most következik!
A "Burst", a gitárok Szent Grálja
1957 végére már együtt volt minden, ami a Les Paul model jó hangzásához kellett: a megfelelő anyagok, a nyak és a test által bezárt szög, a megfelelő húrláb, és persze a PAF hangszedők. Az 1958-as idény újítása tulajdonképpen kozmetikai volt: a Standard néven elhíresült változat egyszínű festés helyett sunburst fényezést kapott, amit itt egy utánépített példányon láthatunk:
By Gibson Custom 50th Anniversary 1959 Les Paul Standard (body).jpg: Ethan Prater derived work: Clusternote - This file was derived from Gibson Custom 50th Anniversary 1959 Les Paul Standard (body).jpg: , CC BY-SA 4.0, Link
Az áttetsző fényezés alatt láthatóvá vált a fa mintázata, ami a hegedűkhöz hasonlóvá tette a hangszert; a fa kinézetére ekkor még nem figyeltek annyira, mint manapság, ezért nem egyformán látványosak a "lángok", sőt: az első néhány sunburst Les Paul fedlapja még nem két, hanem három darabból állt! A hangszer jól szólt, remekül nézett ki, és a fejlesztése se állt le: a nyakak egyre vékonyabbak, ezáltal könnyebben játszhatóak lettek. Csak annyi baj volt, hogy ez a vásárlókat nem érdekelte: 1958 és 1960 közt összesen 1700-valahány "burstöt" készítettek, majd a sikertelenség miatt befejezték a gyártást. Bizony, a ma is egyik leggyakrabban látható (és legtöbbet másolt) rock hangszert sikertelensége miatt kukázták!
Azonban míg a Gibson a ma SG néven ismert modellel próbálta meghódítani a piacot, a zenészek lassan felfedezték maguknak a Les Paulokat, és így a Standardeket. Különösen Angliában lett a blues és rock harcosainak választott fegyvere: az első sztár, akit ilyen gitárral lehetett látni, Keith Richards volt, az első igazán ikonikus burst játékos pedig...
... Eric Clapton, aki John Mayallhoz való csatlakozásakor vásárolt egy szintén '59-es évjáratú (bár sokan '60-asnak hiszik) burstöt. A "fehér blues" és blues-alapú rock elkezdett összeforrni a hangszerrel: Jeff Becknek is volt, Paul Kosoffnak is volt, ...
... és a Bluesbreakersbe Eric Clapton helyére beugró, majd Fleetwood Mac néven saját bandát alapító fiatal gitárosnak, Peter Greennek is volt. Érdemes megjegyezni, hogy Les Paul eredetileg egy csilingelően tiszta hangú hangszert akart magának, ez a sok fiatal pedig általában torzítva használta a sajátját. A másik furcsaság, hogy a használt sunburstök a hatvanas években pár száz dollárért cseréltek gazdát, manapság viszont több százezret is megérnek, sokszor még akkor is, ha sose használta őket híres zenész. Emiatt aztán nagy részüket nem is használják: széfekben, múzeumokban állnak, tulajdonosaik sokszor befektetési céllal vásárolják meg őket, mert az áruk évről-évre magasabb lesz.
Persze egy idő után a Gibson is észrevette a Les Paul kései sikerét, és 1968-ban újra gyártásba vette, de ezek a hangszerek már nem hozták ugyanazt a minőséget. Sőt, a cég 1969-es tulajdonosváltása után a gitárok készítési módján is változtattak: a nyak több darabból állt, akárcsak a test, új modellek jöttek ki, új hangszedőkkel kísérleteztek. Persze ízlés és sznobság kérdése, hogy vajon tényleg rosszabb lett-e a végeredmény, vagy az 1958-59-60-as modelleket csak eszmei értékük emeli a többiek fölé, mert az biztos, hogy én egy 1970-es Standardet se dobnék ki, ha hozzámvágnák :) Manapság egyébként megvásárolhatók az eredeti három modellév utánépítései, illetve aktuális gyártású burstök is, számos különböző kivitelben: ami régen "a" burstöt jelentette, az ma cherry burst esetleg tomato soup burst, de van tobacco burst, lemon burst, honey burst, és még vagy egy tucat másik is.
Néhány híres Burst
Az imént említett okból kifolyólag nincs olyan, hogy "olcsó eredeti '58/59/60-as Burst", de van néhány, amelyik gazdája okán kiemelkedik a többi közül:
Az egyik ilyen Bernie Marsden "The Beast" becenevű '59-ese, amit '74-ben vásárolt valakitől, aki egy koncerten odajött hozzá. Ez elsőre furán hangzik, de több hasonló történet ismeretes, Jimmy Page-re például Joe Walsh "erőltette" rá az "egyes számú" Les Paulját 1969-ben. Az angol hangszerboltok nem lehetnek túlságosan büszkék az akkori marketingtevékenységükre :)
Ez megy most